DR. HOPPÁL PÉTER,
DR. HOPPÁL PÉTER,
DR. HOPPÁL PÉTER, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Miközben természetesen nagy örömmel tölt el, hogy egy ilyen napirendi pontot tárgyalhatunk, általános vitára bocsáttatott az Arany János-emlékév ügye, egyben biztosítom a tisztelt Országgyűlést arról, hogy a kormány szerint a 2017-es év, Arany János születésének 200. évfordulója a magyar nemzeti emlékezet szempontjából nyilvánvalóan kiemelt fontosságú esemény, azzá kell tennünk közösen. Az évforduló társadalmi, politikai, kulturális jelentőségére, általános, széles körre kiterjedő jellegére tekintettel a 2017-es év országgyűlési határozat formájában történő emlékévvé nyilvánítását a kormány is támogatja.
Nyilvánvaló, hogy az itt elhangzott felszólalásokból is kiderült, hogy Arany Jánosra nem csupán úgy kell majd emlékezni a következő esztendőben, mint aki a magyar irodalom egyik legkiválóbb alakja, személyisége, alkotója, hanem úgy is, mint az egyik legjelentősebb irodalomszervező és tudományszervező személyisége a mögöttünk hagyott évszázadoknak. Itt is felmerült az, hogy a Kisfaludy Társaság vezetőjeként irodalomszervező munkássága példaértékű volt, illetve a Magyar Tudományos Akadémia előbb levelező, majd hamarosan rendes tagjaként a szervezet elnökségében főtitkárként vállalt feladata is a magyar tudományszervezés példás időszakát mutatta fel. Ugyanakkor természetesen ezen intézmények és ezen intézmények utódai mellett fontos lesz az, hogy egy olyan országos és Kárpát-medencére kiterjedő programsorozat alkotása jöhessen létre az emlékév kapcsán, amely felöleli a szülőváros, Nagyszalonta, illetve a tanításban eltelt évtizedek városa, Nagykőrös emlékeinek ápolását is, és ezeket nyilvánvalóan társadalmasítani is kell. Tehát egy olyan programindítás és programalkotás kezdődhet el az Országgyűlés remélt támogatása után, amelyet az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a kultúráért felelős államtitkárság vállalni fog.
Emlékezzünk arra is, hogy száz évvel ezelőtt a centenárium alkalmából a Nyugat folyóirat egész lapszámot szentelt Arany emlékezetének, de már halála után három évvel létrehozták a nagyszalontai Arany János Emlékmúzeumot, majd 11 évvel halála után pedig a Nemzeti Múzeum kertjében ma is látható csodálatos alkotás is végső helyére került Stróbl Alajos három és fél méter magas bronzszobra formájában. Nyilvánvaló, hogy a 2017-es év is egy erőteljes emlékezetsorozatnak fog otthont adni, mint ahogy az idei, a 2016-os év is láthatóan elég zsúfolt az emlékévek szempontjából. Csak a kultúráért felelős államtitkárság három olyan program alkotásában vállalt munkát, feladatot, felelősséget, amelyek mindegyike kiemelkedő. Az egyik és legfontosabb identitásképző eseménysorozatunk az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára rendezett emlékesemény-sorozat, a másik fontos emlékév a Bartók-emlékév. Bartók Béla 1881-ben született, ennek folytán 135 éves félkerek évfordulóval emlékezünk a nagy zeneszerző géniuszra az idei esztendőben. De ennél talán még izgalmasabb a bartóki életpálya pozicionálása szempontjából, hogy 1945-ös halála miatt éppen most december 31-én, tehát halála után 70 évvel a szerzői jogai lejártak nagyrészt Bartóknak, és ezért idén már a „szabad Bartók”, a „free Bartók” programsorozatot tudtuk meghirdetni, közel egymilliárd forintnyi állami, nemzeti költségvetési forrás támogatásával.
Még egy harmadik emlékévet az idei évből engedjék meg, hogy megemlítsek, amelyet ugyancsak megelőzött egy korábbi országgyűlési határozat, amely a Civitas Invicta címet adományozta Szigetvár városának Zrínyi és 800 hősies várvédőjének 1566-os hősies helytállása okán, és erre épülve most a 450 éves kerek évfordulón nagy rendezvénysorozat és országos emlékév kerül megrendezésre.
Ugyanígy készülhetünk, hogy 2017-ben is nagyon jelentős nemzetközi események és rendezvények székhelye lehet Magyarország és a Kárpát-medence. Hiszen Arany János irodalmi és közéleti pályafutása alapján nyilvánvalóan egyaránt javasolható, hogy a reformáció nemzetközi emlékéve, ami szintén 2017-ben immár az 500 éves évfordulóját fogja ünnepelni, valamint az UNESCO Kodály-évforduló mellett, ami pedig Kodály Zoltán halálának évfordulójára, 1967-es halálának 50. évfordulójára fog emlékezni és emlékeztetni, emellett a ’17-es esztendő kiemelt hazai évfordulós rendezvénye kell hogy legyen az Arany János személyéhez, irodalmi és közéleti munkásságához kapcsolódó emlékév megszervezése.
Ebből az országgyűlésihatározat-tervezetből a kormányra háruló feladatot természetesen vállaljuk, de nem olyanfajta módon, mint ahogy egyes felszólalásokból ez felmerült. Szeretném itt máris, ha nem is válaszolni rá, de cáfolni azokat a felvetéseket, amelyek arra utalnának - és nem is érzem, hogy ez méltó a mai előterjesztés lelkületéhez és üzenetéhez, valaki szerintem összecserélte tévesen a beszédeit -, hogy itt valami „haverok, buli, Fanta” program-előké-szület lenne.
(19.50)
Szó nincs semmi ilyesmiről, még egyáltalán előkészítése sincs a programévnek. Ugyanakkor tisztelettel figyelmeztetném képviselőtársaimat, hogy a Magyar Tudományos Akadémia is és a Petőfi Irodalmi Múzeum is kiemelt feladatának tekinti az Arany-emlékév megszervezését, és ennek vonatkozásában valóban már megkereste a minisztériumunkat ennek a szándékával, mi pedig nyilván integrálni fogjuk ezeknek az intézményeknek a programjait jó szándékkal, és örömmel vesszük azt, hogy már az MTA is és a PIM is konkrét programjavaslatokkal állt elő, mint ahogy Nagykőrös és Nagyszalonta városa is már készülődik, és már most előkészített tervezetei vannak a következő esztendőt illetően.
Nyilván egy olyan egységes programot kell majd alkotni, ami megítélésem szerint és előzetes kalkulációnk szerint messze meg fogja haladni azt a bizonyos 100 millió forintos programtámogatási igényt, amely az imént említett levélben felmerült. Én azt gondolom, hogy egy gazdag, tényleg a teljes iskolás korosztályt megérintő, őket elérő és minél szélesebb körben társadalmasított Arany János-bicente-náriumi programsorozatot nem lehet aprópénzből megszervezni, nem is kapunk rá európai uniós forrást, tehát vélhetőleg ezt a kormány elé kormány-előterjesztésképpen fogjuk bevinni, és minden szakmai szervezet, együttműködő programalkotó jelenlétét jó szívvel vesszük a rendezvényben. Azt sem tartom kizártnak, hogy egyébként a Kulturális bizottság szervezésében akár a jelen lévő vagy a parlamentet alkotó politikai közösségek javaslatai is meghallgatásra találjanak a konszenzusos Arany János-emlékév vonatkozásában, mint ahogy erre egyébként nagyon tiszteletreméltó utalásokat és javaslatokat hallottam az ellenzék felszólalásai között.
Tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlési határozat végrehajtását illetően a kormány minden rá rótt feladatot el fog végezni. Nagy tisztesség számunkra, hogy már az előkészítő munkában is részt vehetünk, hogy méltóképpen tudjunk közösen, mindannyian, akik a magyar kultúra használói és értői vagyunk, hozzájárulni ahhoz, hogy az aranyi örökség a 200 éves évfordulón erőteljesen mindenkihez eljuthasson abból a korból, amit az ő egész életpályája felölel, amely indult a reformkorban gyökerezve, végighaladt a szabadságharc időszakán, majd a kiegyezés utáni konszolidálódó Magyarország időszakát fedte le, és amely az önök által is itt idézett irodalmi idézetek mellett egy másik, számomra nagyon kedves idézettel közelíthető meg. A Magányban című vers néhány sora így szól: „Az nem lehet, hogy milliók fohásza / Örökké visszamálljon rólad, ég! / És annyi vér - a szabadság kovásza - /Posvány maradjon, hol elönteték. / Támadni kell, mindig nagyobb körökben, / Életnek ott, hol a mártir-tetem / Magát kiforrja csendes földi rögben: / Légy hű, s bízzál jövődbe, nemzetem.”
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok, szórványos taps a Jobbik soraiban.)
