VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mint ahogy a napirend utáni felszólalásom címéből is tudható, egy éve, 2015. február 13-án halt meg Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató, a Nemzet Művésze díjjal és Kossuth-díjjal is kitüntetett, többek között ezzel a két díjjal is kitüntetett folklór- és néprajzkutató, a Magyar Művészeti Akadémia és a Szent István Akadémia tagja. Rengeteg gyűjtésével, rengeteg kiadványával találkozhatunk. Legfőbb területe a népi archaikus imádságok, a népi Mária-kultusz, a vallásos folklór és a vallásos népi énekek és imádságok gyűjtése volt. Saját elmondása szerint a szerencséjének köszönheti azt, hogy a néprajzon és a folklóron belül ezzel a területtel találkozott, mégpedig úgy, hogy 1968-ban Nagyberényben, egy Somogy megyei településen gyűjtése során felvett egy adatközlőtől egy ilyen archaikus imádságot, és ez annyira magával ragadta, hogy ezentúl munkásságát ennek szentelte, a magyar nyelvterület minden részét, minden táját végigjárta, és gyűjtötte ezeket a szinte apokrif imádságoknak nevezhető alkotásokat, népi alkotásokat.
Szerencséje volt, a maga elmondása szerint és néprajzzal foglalkozó emberek szerint is szerencsének tekinthető az, hogy szinte az utolsó pillanatban, 1968-ban, ami után a falusi élet gyökeres megváltozása következett, még ebben az időszakban találkozott ezzel a műfajjal, ezekkel a népi művekkel, ezekkel a népi imádságokkal, mielőtt a faluban az élet annyira megváltozott volna, hogy már nem számított a hagyományőrzés, már nem terjedtek szájról szájra, anyáról leányra, apáról fiúra ezek az imádságok. És ha ő ezt a munkáját nem kezdi el, akkor valószínűleg ezek feledésbe is merültek volna, és nagyon jól tudjuk, hogy mekkora jelentőségű gyűjtések és mekkora jelentőségű népi hagyományok azok, amelyeket neki köszönhetően az utókor megismerhet. Esetleg ezeket a hagyományokat újraélesztheti, ezeket az imákat újratanulhatja, és ezzel akár magához a Megváltóhoz vagy magához Istenhez is közelebb kerülhet.
1980-ban összefoglalta művét, illetve egyéb kutatók műveit, kutatásait, és Esztergomban létrehozta a népi vallásosság gyűjteményét, ami nélkül szegényebbek lennénk, és ami nélkül ez a jelentős népi kulturális szelet, ez a jelentős érték elveszne, és nem lenne megismerhető az utókor számára. Önmagát szerencsésnek tartotta, önmagát hívő embernek tartotta, önmagát kitartónak gondolhatta, illetve mi annak is gondoljuk. Munkáját nagyra becsüljük. Gondoljunk csak bele abba, hogy 1968-ban, amikor még a kommunizmus tombolt, akkor kezdett el egy ilyen műfajjal foglalkozni, a népi archaikus imádságokkal, a népi hitélettel, illetve a Mária-kultusszal. Mi már a mai világban bele sem tudunk gondolni abba, hogy milyen ellenállásba ütközhetett. Sokszor titokban kellett végeznie a munkáját, azért, hogy mi és utódaink ezeket az értékeket megismerhessük, megismerhessék.
Magánéletében is példamutató volt, kulturális munkássága mellett másik fontos hivatásának az anyaságot tartotta. Úgy gondolta, hogy egy nőnek kötelessége gyermeket szülni, gyermekeket felnevelni, és ezt nemcsak szavakban vallotta, hanem életével is bizonyította: négy gyermeket nevelt fel tisztességben, négy gyermeknek adott életet, négy gyermeket indított el az élet útján. Négy értékes emberrel növelte hazánk polgárai számát.
Fontos rá emlékeznünk, így a halála után egy évvel is, fontos munkásságát megismernünk, példaként állhat előttünk hagyománytiszteletben, hagyományaink tiszteletében, ősi vallásunk, hagyományos vallásunk megismerésében, imádságaink megismerésében, hagyományaink ápolásában, továbbadásában és az emlékek őrzésében. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)
