KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány, ahogy ismeretes, a polgári törvénykönyv módosítása révén kiperelhetővé teszi júniustól a szülőtartás intézményét. Mindez már az Alaptörvényben is megjelent, de a Ptk. módosításával törvénybe foglalnák, hogy mindenkinek kötelessége anyagilag is eltartani rászoruló szüleit; ha a megélhetéshez nem elegendő az idős személy nyugdíja, akkor pótolja ki a gyereke, vagy ha idősotthoni ellátásban részesül a szülő, akkor a gyerek fizesse ki az ellátás költségeit.
Mindez, gondolom, nem véletlenül jutott a kormány eszébe, hónapokkal ezelőtt eldöntötték, hogy megszüntetik az ápolási osztályokat a kórházi ellátásban, és azokat a szociális rendszer feladatai közé sorolják. Később az egészségügyi törvények módosításakor már be is emelték azt a felhatalmazó rendelkezést, miszerint a kormány majd maga dönt az átalakítás részleteiről, véletlenül se a parlament tudtával történjék meg. Én úgy látom, hogy az utolsó szöget verik be a társadalombiztosítási intézményrendszerbe.
A javaslat vitájánál az egészségügyi államtitkár egyértelműen kifejtette, hogy szerinte a krónikus ellátásra nem szabad az E-alap forrásait pazarolni - hangsúlyozom: azt mondta, pazarolni -, és megerősítette azt a feltevésünket is, hogy a kormánynak szüksége van azokra az ingatlanokra, ahol most ezek az intézmények működnek.
Szakmailag azon még talán lehetne is vitatkozni, hogy pontosan milyen ellátás, milyen körülmények között, hol történjen, de mivel arról már csak a kormány dönthet, így egyértelmű, hogy nem a szakmaiság a lényeg, itt ismét forráskivonás a cél. Mert ha mindezzel spórolni akarnak, akkor mitől lenne rá több pénz a szociális ellátórendszerben? No, emiatt van szükség a Ptk. módosítására, hogy az emberek, az idős személyek gyerekei fizessék be a szükséges többletet.
Azzal azért tisztában van mindenki, hogy ritka az a gyerek, aki ne segítene idős vagy beteg szülein, ha csak tudja; ahogy az a szülő is nagyon ritka, aki ne tenne meg mindent lehetőségeihez mérten a gyerekeiért. Azzal tehát nem lenne gond, ha az állam elvárja a kölcsönös gondoskodást, csakhogy itt nem erről van szó, hanem arról, hogy a családokban tapasztalható elemi szolidaritás mögé bújva a kormány egy újabb szeletet próbál lecsippenteni a szociális rendszerből, egyúttal megpróbálja a boldogulás terhét az egyének nyakába varrni.
A kormány képlete egyszerű, mondhatni, már szokásos: bűnbakká tenni egy célcsoportot, pazarlónak nevezni a rájuk költött állami forrásokat, és végül kihúzni a lábuk alól a talajt, s megszüntetni az ellátásukat vagy éppen fizetőssé tenni azt. Ez… - valami nagyon durvát szerettem volna mondani, de azt hiszem, hogy a ház falai ezt nem bírják el. Éppen ezért kérdezem államtitkár urat, miért vonnak ki újabb milliárdokat az egészségügyből és a szociális ellátórendszerből, és miért az emberekkel akarják megfizettetni ezeket a költségeket. Várom a válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)
