TÓBIÁS JÓZSEF,

Full text search

TÓBIÁS JÓZSEF,
TÓBIÁS JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is engedjék meg, hogy köszöntsem a Pedagógusok Szakszervezete képviselőit, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének képviselőit, a Közoktatási és Szakképzési Dolgozók Szakszervezetének képviselőit és a Történelem-tanárok Egyletének elnökét, aki egyben az alternatív közoktatási platform szóvivője. (Szabó Timea és az MSZP-s képviselők tapsolnak.) Fontos, merthogy arról vitatkoznak itt, ami eddig elhangzott, kormánypárti képviselők, hogy mi van a közoktatásban, és hogy mi volt a múlthoz képest, és ebből látszik, hogy nem értik, mi történik ma Magyarországon.
Miniszter úr elmondott egy termelési értekezletet, amelyben nem nélkülözte azt a pártpolitikai szempontot, hogy mihez képest önök hogy haladnak. Örömmel vettem volna, ha legalább bejelenti, hogy elgondolkodott a lemondásán, elgondolkodott volna azon, hogy ön annak a csúcsminisztériumnak a vezetője, amelyben a teljes Magyarországon fellelhető társadalmi válságnak minden jegye megmutatkozik: oktatási, egészségügyi, szociális és kulturális területen. (Dr. Selmeczi Gabriella: ébredj már fel! - Korózs Lajos: Így van!) Örömmel vettem volna, hogyha a korrekció képességével rendelkezik, és fölismeri, hogy pedagógusok, diákok és szülők miért tiltakoznak a rendszer ellen.
De pontosan megértettem a beszédéből, hogy ön még mindig úgy beszél és úgy gondolkodik, hogy ön szerint az oktatás, a közoktatás egy ágazati kérdés, és az ágazaton belül meg kell mondani, hogy miért lesz jobb a pedagógusnak, miért lesz jobb a szülőnek és miért lesz jobb a gyermeknek. Nem veszik észre, hogy amikor mi közoktatásról beszélünk, akkor Magyarország jövőjéről, a gyermekeink jövőjéről beszélünk, és ahhoz, hogy ezt megértsük, ki kell mondani, hogy ma Magyarországon nagyon mély válság van. Önök megkárosítják a társadalmunkat. Az egyenlőtlenségek az élet minden területén csak növekedtek, a szegény szegényebb lett, a kiszolgáltatottabbak helyzete még tovább romlott, több az éhező gyermek.
(13.40)
Az oktatás színvonala drámai mértékben romlott, nem teremti meg a következő generációnak a felemelkedés esélyét. Nő a mélyszegénységben élők száma. Elfogadhatatlanul nagy a dolgozói szegénység. A magyar háztartások jelentős részének semmilyen megtakarítása nincs. A kilátástalan helyzetben folyamatos az elvándorlás, az oktatás és az egészségügy helyzete siralmas. A jelent tönkreteszik, a jövőt felélik. A valódi Magyarország… - és az, hogy miről kellene nekünk ma vitatkozni, megmutatja az adataiban, hogy hogy néz ki ma valójában Magyarország.
Magyarországon több mint tíz évvel tovább élnek a diplomások, mint a legkevesebbet tanulók. Magyarországon a családi háttér nagymértékben meghatározza a gyermekek sorsát. A születéskori helyzet határozza meg a későbbi társadalmi státuszt. Az iskola nem csökkenti, hanem konzerválja a létező társadalmi különbségeket. A gyermekek újratermelik szüleik társadalmi helyzetét: a szegényből szegény lesz, az elitből, a kiváltságosból éppen most teremtenek kiváltságosokat.
A gimnáziumi helyek csökkentésével, a felsőoktatás beszűkítésével egyre kisebb az esély a társadalmi mobilitásra. Mindez nagyban hozzájárul az elvándorlás felerősödéséhez. Az utóbbi években több százezer magyar honfitársunk volt kénytelen külföldre távozni dolgozni, az itteni viszonyok kilátástalansága miatt.
A szakképzési rendszer, miniszter úr, teljesen alulfejlett. Kevesen végeznek benne, óriási a lemaradás a szakemberképzésben. Rekordalacsony azok száma Magyarországon, akik legalább egy idegen nyelvet tudnak beszélni. Bezárták a mobilitás csatornáit. Ez a reménytelenséghez és a kilátástalanság érzetéhez vezet.
Életpálymodellekről beszélnek, amelyek a valóságban egyfajta bűvészmutatványnak tűnnek, hiszen a valóságban nem a megbecsülésnek, és nemcsak az anyagi megbecsülésnek, hanem a szakmai megbecsülésnek, a társadalmi megbecsülésnek a minimumát nem mutatják föl. De ebben nincs vita közöttünk, nem lehet, hiszen amit most itt mondanak, meg amit elmondtak az elmúlt hetekben a médiában, és amit elmondott ma Németh Szilárd a napirend előtti hozzászólásában, az pontosan kifejezi, hogy mit gondolnak önök a pedagógustársadalomról. (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból: Szégyen! - Gőgös Zoltán közbeszól.) A pedagógustársadalmat azzal vádolni, hogy bért követel, még ha én fenn is tartom, hogy szükség lenne fizetésemelésre ebben az ágazatban - nem önmagukért álltak ki, a jövőért álltak ki, hogy ne vegyék el, ne tegyék tönkre a jövőjüket. (Taps és közbeszólások az MSZP padsoraiban, köztük: Így van! - Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.)
A magyar tanulók tudása nemzetközi összehasonlításban, teljesen mindegy, hogy most a miniszter úr úgy bűvészkedik a számokkal, mint ahogy a miniszterelnök teszi ezt az évértékelőjében (Balog Zoltán: Dicséretnek veszem.), sajnos az eredmények, a tények önmagukért beszélnek: rosszabbak, mint 2009-ben voltak.
Tisztelt Miniszter Úr! A digitális forradalom, amelyben élünk, remélem, nem akarják kijelenteni, hogy meg akarják állítani, mint minden mást, teljesen megváltoztatta a mi életünket és megváltoztatta a munkaerőpiacot, mind pedig a társadalmunkban élők lehetőségét és egyben a hierarchiáját is. Ezt nem megállítani kell, hanem élni kell vele, alkalmazkodni kell hozzá.
Néhány kérdés, amelyről jó lenne, ha a mai vita szólna, és a miniszter úr majd a zárszavában elmondaná, hogy erről mi az ő álláspontja. Milyen változásokra van szükség, hogy az alacsonyabb színvonalú tudást igénylő szektorból a magasabb hozzáadott értékű ágazatokra tudjuk azt váltani? Miként hangolhatjuk össze az oktatást és a gazdaságot? Milyen irányba érdemes fejleszteni a szakképzés rendszerét, a készségek oktatását? És milyen oktatási rendszerre van szükség ahhoz, hogy az valóban mindenki számára megteremtse a társadalmi mobilitás esélyét?
Hogyan érhetjük el, hogy ne a családi háttér, az irányítószám határozza meg, hogy kiből mi lehet ebben az országban? Miképp tehetjük ismét nemzetközileg versenyképessé azt a tudást, amelyet a magyar diákok, az iskolák megszereztek az elmúlt évtizedekben? Hogyan érhetjük el, hogy minden fiatal legalább egy idegen nyelven beszéljen, mire elkezd dolgozni; és milyen körülményeken kell javítani, hogy többen döntsenek a gyermekvállalás mellett?
Milyen lépésekre van szükség itthon ebben a teremben, hogy azt mondhassuk, hogy itthon is lehet boldogulni? Mi kell ahhoz, hogy visszacsábítsuk a külföldre távozott honfitársainkat? Milyen eszközökkel segíthetjük, hogy a fiatalok munkához és lakáshoz jussanak? És mi kell ahhoz, hogy mindenki hozzáférjen a digitális tudáshoz? - hogy a digitális Magyarország ne egy nemzeti konzultációba oltott pamflet legyen, hanem legyen valóságtartalma.
Minden létező ajánlás arról beszél, hogy a készségek és az oktatás fejlesztése a XXI. század kulcskérdése. Egy társadalom versenyképessége, gazdaságának növekedése azon múlik, hogy milyen oktatási rendszerben tanulhatnak diákjaink, fejleszthetik képességeiket, és hogy a tanárok megkapják-e azt a szabadságot, hogy a legalkalmasabb eszközöket és módszert válasszák gyermekeink tudásának, készségeinek fejlesztésére. Na, ezt vették el önök az elmúlt években. Nem mást, csak ezt!
És itt nem az a kérdés, hogy lehet-e korrigálni a nem létező rossz rendszert, hanem az a kérdés, hogy van-e új rendszer. Nem centralizálni kell! A legjobb döntéshozatali forma bármilyen, de helyben kell hogy meglegyen. Az önkormányzatok, a helyi közösségek pontosan ismerik és értik a településük sajátosságait, ismerik a problémáikat, vissza kell adni nekik, a helyi közösségeknek azt a döntési szabadságot, hogy eldönthessék, hogy ők akarják kialakítani az oktatás bázisát, azt a tudásteret helyben, vagy bíznak abban, amiben az elmúlt években látható módon nem találtak meghallgatásra. Pósán képviselőtársam bármit is sorol föl itt néhány példaként, mert a valóság szülőként, állampolgárként, ellenzéki vezetőként is az, hogy nem kótyavetyélhetjük el a jövőt.
Márpedig önök most minden eszközzel, a korrekció hiányának képességével képtelenek arra, hogy változtassanak. Ez a vita nem azért van, mert mi ezt kezdeményeztük. Ez a vita azért van, mert a társadalom, a szülő, a diák és a pedagógus egyöntetűen kérte, hogy változtatni kell a rendszeren. Rendszerváltást kell végrehajtani a közoktatásban. Vagy önök kezdik el, vagy lesz egy másik kormány, akinek ez lesz az első lépése. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi