BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN európai parlamenti képviselő: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Itt a házszabály csapdájába estünk, mert azt hiszem, az lenne az indokolt, hogy ha egy frakció egy vitanapot kezdeményez, akkor elsőként előterjesztőként ő szóljon, mert ebben az esetben talán részben elkerülhető lenne, amit Dömötör Csaba államtitkár úr rázáporoztatott a Jobbikra, hogy mit képzel el, amiről természetesen szó sincs, hogy elképzelnénk. Nincs szó arról, hogy azt gondolnánk, hogy az Európai Unió fogja meghatározni, hogy egy országban mennyi legyen a bér vagy a minimálbér. Természetesen nemzeti hatáskörben marad mindez. De akkor egyáltalán mit akarunk? És azért ezt a vezérszónokaik elmondták: igen, azon keresztül, hogy a kohéziós alapok megmaradjanak, sőt növekedjenek, és az Európai Unió teljesítse azokat a magasztos célokat, amelyeket hivatalosan megjelölt, és azoknak a pénzeknek a felhasználása célszerűen történjen meg ennek a régiónak az országaiban, jelentős mértékben lehetne közelíteni a béreket a nyugat-európaiakhoz viszonyítva.
Hadd idézzek abból, hogy vajon milyen módon igaz az az állításom, hogy e célok léteznek! Menjünk vissza az alapító atyák egyikéhez, Robert Schumant nagyon sokan idézik, ő azt mondta, hogy a kohézió, a koordináció, az összetartó erő és az összehangolt tevékenység jelenti Európa jövőjét. Nem volt célja, hogy egy államok feletti államot hozzon létre - érdekes módon, pedig hivatkoznak rá -, ő azt mondta: Európát nem lehet valamely közös szerkezet kialakításával integrálni, amit most Brüsszel akar, de kijelentette, hogy a fő cél a kohézió. Egyébként pedig ha idézem az Európai Uniónak az alapszerződéseit, sorra ott van a működéséről szóló szerződésben mindaz, hogy a cél a társadalmi, területi kohézió, a tagállamok közötti szolidaritás, a népek életkörülményeinek folyamatos javítása, a különbségek csökkentése, tehát mindarról van szó, amivel az eredmény, ami megvalósult, éppen szembement. Egyébként ez a 8 ország ennek akar érvényt szerezni. És miért van ez veszélyben?
Önök jól tudják, a kohéziós alapok ebben a költségvetési ciklusban 8,4 százalékkal csökkentek - ilyen még nem volt. Hát akkor hogyan várhatunk el felzárkóztatást? 2007 és ’13 között az úgynevezett centrumországok és a periféria közötti szakadék növekedett. Néhány példa még, visszamegyek 2012-re, itt a parlamentben Pálinkás József, amikor beszámolt a magyar tudomány helyzetéről, azt mondta, hogy a 12 bekerült új tagország a források 4,5 százalékát kapja, és 95,5 százalékot a 12-ek, mert egyetlen céljuk van: a tudományban, az innovációban az előnyüket megőrizni, szemben a bekerült tagországokkal.
(16.40)
Creţu asszony, a román régiós biztos ezelőtt pár héttel a brüsszeli Bizottság ülésén elmondta, nem kell megijedni, a fejlett országokat a kohéziós pénzből ugyanúgy fogjuk támogatni, mint a gyengébben fejletteket. Természetesen nem várható el, hogy a fejlett országok ne kapjanak forrásokat, de pont a kohéziós összeg való arra, hogy a fejlett országokat támogassuk?
A római szerződés hatvanadik évfordulója, ünnepi pillanat, magasztos eszmék; egyetlen konkrétum hangzott el, hogy a kétsebességes Európa az, amit építeni akarunk. Hát, hol vannak itt azok a célok, amit ez a kezdeményezés számon akar kérni az Európai Unión? Az pedig, hogy a kormány elmondta, hogy milyen eredményeket mutatott fel, általában a dinamikáról szólt. Egy példát hadd mondjak: az egy főre jutó fogyasztás, tehát amit a GFK Hungária piackutató mér, az egy főre jutó vásárlóerő jelenleg 40,6 százaléka az átlagnak, messze előttünk van Szlovákia, Csehország és még Lengyelország is.
Tehát arra van szükség, hogy önök támogassák a kezdeményezést, hogy az Európai Unió vegye komolyan a céljait, ez a régió forrásokhoz jusson, azt pedig úgy használjuk fel, hogy valóban a munkabérek emelkedjenek, ne pedig a saját klientúra korrupciós pénzére használják fel. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
