SCHMUCK ERZSÉBET
SCHMUCK ERZSÉBET
SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Más országokban a beteg, fogyatékos gyermek, családtag ápolása, ami 24 órás jelenlétet igényel, teljes értékű otthoni munkának számít. Nálunk nemhogy plusz nem jár érte, miközben legalább kétszer annyiba kerül, mint egy egészséges gyerek nevelése, hanem mindössze 50 ezer forint segélynek megfelelő juttatás, 50 220 forint. Ennyit kapnak 2017-ben kiemelt ápolási díjként azok, akik önellátásra nem vagy csak segítséggel képes, súlyosan halmozottan sérült gyermeküket, hozzátartozójukat ápolják otthon.
Magyarországon ez 12 ezer családot érint. Eközben az ápolásért az állam az általa fenntartott bentlakásos intézményekben sokkal magasabb fejenkénti összeget fizet. Az államnak most havi nettó 97 ezer forintjába kerül egy súlyosan sérült gyerek gondozása a bentlakásos intézményben. Ha ugyanennyire emelné a kormány az ápolási díjat, akkor ez összesen évente 6,7 milliárd forintjába kerülne a költségvetésnek, 12 ezer fővel számolva. A 24 órás ápolást munkaként kellene elismerni, amiért legalább a minimálbért meg kellene adni.
Egy érintett édesanya szerint: „Egy személyben vagyunk anyák, ápolók, gondozók, kicsit dietetikusok, gyógytornászok, gyógypedagógusok, fizikai, lelki és szellemi téren is igénybe vagyunk véve. A degradálóan alacsony segély nekem azt üzeni, hogy nem vagyunk értékesek, érdekesek az állítólag családbarát kormány számára.” Nem mondhatja azt a kormány, hogy megoldotta az otthonápolás problémáit, amíg ilyen gyalázatosan kevés, még a közmunkánál is alacsonyabb ellátást kapnak ezek az emberek, ami biztos szegénységre ítéli őket. Ezért azt kérdezem, mikor ismerik el munkaviszonyként a 24 órás ápolást végzők otthoni munkáját.
