DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. Nem először szerepel a Bel-grád-Budapest vasút, vagy ha innen nézzük, Budapest-Belgrád vasút kínai együttműködésben történő építésének kérdése a magyar parlament előtt. Több-féle dimenzióban lehet vizsgálni ezt a vasútvonalat. Egyrészt van a nemzeti dimenzió, ami Trianon után egy fájó pont, hogy ez a békediktátum kötelezte Magyarországot, hogy a régi Budapest-Belgrád vasútvonalat redukálja, fölszedje az egyik sínpárt. Ilyen értelemben tehát egyfajta rehabilitálása is a nemzeti érzésnek, ha a mai kor színvonalán újjáépül a Budapest-Belgrád vasút.
A másik talán fajsúlyosabb. Kína, akárhonnan is nézzük, a világgazdaság motorja, és ha Magyarországra kínai befektetések érkeznek, akkor az a magyar gazdaságnak, a magyar embereknek jó - ha megfelelő kondíciók mellett történik. Na, most azt kell megnéznünk, hogy jönnek-e Magyarországra ezek a kínai befektetések, milyen hasznot hajtanak a magyar gazdaság, a magyar emberek számára, és ezekhez hogyan illeszthető ennek az olcsónak éppen nem mondható vasútvonalnak a kiépítése, egyáltalán, hogy erre a vasútra ilyen összefüggésben men-nyire van szükség.
Szokták a mai korban általában a vasúti fejlesztéseket a soha meg nem térülő beruházások kategóriájába sorolni. Teszik ezt azért, mert nem vehető számba, nem számszerűsíthető az összes tényező, ami egy-egy ilyen vasútépítésnél pozitívumként vagy negatívumként adódik. Pozitívumként egyértelműen a környezetbarát, környezetkímélő közlekedés, elsősorban a tömeges áruszállítás, a személyi közlekedésnél pedig a kényelem, ilyen nagy távolságra és ilyen sebességnél, ami itt tervezve van, versenyképes tud lenni a repülőgéppel. Különös tekintettel arra, hogy a repülőterek általában a városközpontoktól távol találhatóak, tehát a repülőgépes indulást-ér-ke-zést meg kell előzze a repülőtér megközelítése vagy onnan még a városközpont elérése. Míg a vasút, gondoljunk itt Budapesten a Nyugati pályaudvarra vagy a Keleti pályaudvarra, egész jól megközelíti a város belső részeit, innen már metróval vagy más kötöttpályás közlekedéssel könnyen elérhetők a nagyváros központjában található célok.
Tehát sok minden szól amellett, hogy szükség van vasútépítésre, viszont erről a szerződésről, ami előttünk van, óhatatlanul Hofi Géza elhíresült, egyébként műszakiaktól származó mondása jut eszembe: a hajóskapitány lekiabál a gépházba, hogy mennyi; egy hang fölkiabál, hogy 30; mire a kapitány felháborodottan kérdezi, hogy mi 30?; mire a hang: miért, mi mennyi? Tehát azt kellene tisztázni ebben az előterjesztésben, hogy mi mennyi.
Ugyanez volt a problémánk az első fordulónál is, hogy nem tudjuk azon túl, hogy itt definiálva van egy pálya, aminél, egyetértek a korábban szólóval, hogy lehetne a magyar szakaszon egy sokkal kedvezőbb, Kecskemét-Szeged-Újvidék vonalat is kialakítani, ami a közbeeső, Budapest és Belgrád között fekvő nagyvárosokat is érintené, lényegében gyorsvasúton, mert Magyarországon a 160 kilométer az már az eléggé gyors vasúti közlekedés kategóriájába tartozna. Tehát ez sincs kellőképpen átgondolva.
Másrészt azon túl, hogy 159,4 kilométer hosszú a pálya, amelyen legfeljebb 740 méter hosszú vonatok közlekedhetnek, semmilyen gazdasági kalkuláció, egy feasibility study, egy megvalósíthatósági tanulmány, semmi nem látható. Egyszerűen nem értjük, hogy miért van ez letitkosítva. Egy ilyen mértékű adófizetői pénz felhasználása még a legjobb gazdasági partnerrel is gyanút vet fel. Jó lenne azt látni, hogy mennyibe fog kerülni, jó lenne látni az összehasonlító tanulmányt azzal kapcsolatban, hogy ez a vasúti pálya milyen előnyökkel jár; milyen hozadéka lenne a Budapest-Kecskemét-Szeged-Újvidék vonalnak. Tehát jó lenne kicsit többet tudni arról, amit itt a miniszterelnök nagyvonalúan a kínai vezetőkkel történő találkozók alkalmával elígért.
Ezt követi a fajlagos megtérülés, mert úgy gondolnánk, hogy a kínai vasútépítők magas szinten, rendkívül fejlett technológiával dolgoznak. Valószínűleg ez így is van, csak akkor nézzük meg, hogy ennek a fajlagos költsége hogyan viszonyul egy magyarországi vasútépítéshez. Például ott van a felcsúti kisvasút, amit 800 millió forintból megcsináltak, nem tudom, hány kilométer hosszan. Tehát vannak magyarországi összehasonlító értékek, ezekkel kell összevetni, hogy ez most jó, átlagos vagy drága.
Nagyon kérem az előterjesztőt, hogy vegyék komolyan ezeket a szempontokat.
(13.10)
Nem mondjuk azt, hogy ez egy nem fontos beruházás, nagyon fontos beruházás, de ilyen pénznél sokkal tisztábban kell látni, például azt is, hogy ezt a hitelt milyen kondíciók mellett kapja a magyar állam. Tehát azt látjuk, hogy a kínai Exim Bank biztosítja, ez egy nagy dolog, hogy egy szándéknyilatkozat valahol fekszik, de hát abban azért kicsit több mindennek is kellene szerepelni, hogy ezek a kamatok versenyképesek, vagy lehetne más finanszírozásban is gondolkozni.
Vagy a másik: ilyen léptékű beruházásnál ki szokták kötni az együttműködési megállapodásban, a Paksi Atomerőműnél is szerepel, ott 40 százalék magyar hazai beszállítás van. Itt miért nem tárgyalták ki? Miért nem tervezték meg, hogy mennyi lesz a hazai részvételi arány, a hazai beszállítás? Vagy ha végül is a magyar fél fizeti ezt a hihetetlen nagy beruházást, akkor befektetési kompenzáció is szóba szokott jönni. Ott volt a Gripen-beszerzés, ott 120 százalékos befektetési kompenzáció jött a beszerzés mellé, ami persze lehet, hogy enélkül is megvalósulna, de hogyha szerepel egy nemzetközi megállapodásban, akkor nyilván kell tartani, nyomon kell követni, és be lehet számolni róla például a magyar parlamentnek.
Tehát én úgy gondolom, hogy messze nem tudja ez az előterjesztés azt, amit egy 500 milliárd forintos kiadás mellé információban, felkészültségben, gondosságban, gondos kezelésben mutatni kell. A gondos kezelésnek az ellentéte a gondatlan kezelés, a hű kezelésnek az ellentéte a hűtlen kezelés, úgyhogy nem lenne szabad egy ilyen nagy jelentőségű dologban a hűtlen kezelés területére tévedni. Sokkal jobb lenne most ebben a szakaszban ezt még megelőzni, és egy tisztességes, transzparens eljárás keretében bemutatni, hogy ez miért jó, miért fontos, és hogyan fog a magyar gazdaság számára, a magyar emberek számára hasznot hajtani, megtérülni, jobbá tenni az életünket. Köszönöm szépen. (Mesterházy Attila tapsol.)
