MESTERHÁZY ATTILA,
MESTERHÁZY ATTILA,
MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Igazából felhasználnám az alkalmat itt a vitában, hogy államtitkár úrtól esetleg kapjunk néhány olyan információt, ami sok kérdést vetett föl az előterjesztés kapcsán a frakciónkban, és a médiában is több kérdés merült föl.
Az első az, hogy képviselő asszony egy sokkal kisebb összegről beszélt, de ha mi az összes számot összeadjuk, akkor majdnem 700 milliárd forintos beruházásról beszélünk összességében, a kamatokkal, önrésszel, mindennel együtt. Ez egy akkora mértékű beruházás, ami nagyon jelentősen megterheli a magyar költségvetést, a magyar adófizetőket, és egy-előre nem látjuk, hogy ez a nagyságrendű beruházás, de még ha egy alacsonyabb számnál maradunk is, akkor sem jön ki, hogy ez a beruházás miből és mikorra fog megtérülni.
(12.30)
A mi számításaink és különböző szakértők kalkulációi alapján ez egy soha meg nem térülő beruházása lesz a magyar kormánynak. Az teljesen világos, hogy ez a vasútvonal az első helyen és szinte kizárólag a kínai partnernek az érdeke, hiszen ahogy államtitkár úr is elmondta, az egy teljesen világos kínai gazdasági és politikai érdek, hogy a pireuszi kikötőből Európába tudjanak fölszállítani kínai terméket. De nem pontosan értem, nem pontosan értjük, hogy Magyarország számára ez milyen előnyökkel jár, különösen úgy egyébként, hogy a Belgrád-Pireusz közötti vonal fejlesztéséről még egyelőre nem nagyon vannak hírek.
Tehát ha azt látjuk, hogy ez egy 700 milliárdos beruházás, azt látjuk, hogy ez szinte kizárólagosan csak a kínai félnek az érdeke, és azt látjuk, hogy milyen titkolózás övezi ezt a mostani államközi szerződés alapján megvalósuló beruházást, akkor felmerül a kérdés, hogy ez miért érdeke Magyarországnak, hiszen az szerepel az előterjesztésben, hogy ez egy 160 kilométer/órás sebességre képes vasútvonal lesz. Tehervonatoknál nem szokott 160 kilométer/óra - hogy mondjam - a követelmény lenni, sokkal inkább a 120 kilométer/óra. Miközben a kínai fél egyébként nem vállalja, nem vállal kötelezettséget arra, hogy rakományokkal töltse föl ezt a vonalat Budapest-Belgrád között, emellett, ha a személyi forgalmat nézzük, akkor szakértői és a statisztikai adatok alapján nagyjából 70-80 fő az, akik közlekednek ezen a vasútvonalon. Tehát magyarul, mivel elkerüli, ha jól értettem Kecskemétet, Szegedet is, tehát a nagyobb városokat ez a vasútvonal, nagyjából azok használhatják majd személyforgalomra, akik Budapestről Belgrádba akarnak menni vagy Belgrádból Budapestre. Ebből szerintem nem lesz olyan túl sok jegyet váltó utas, aki meg tudná finanszírozni ezzel a jeggyel egyébként ennek a vasútvonalnak a 700 milliárdos költségét.
De ha a kínai fél se vállalja, és még nem látjuk, hogy Belgrád-Pireusz között mi lesz a szakasszal, akkor egy picit - hogy mondjam - felelőtlen, talán ez a jó megfogalmazás, hogy ebbe a kormány így hirtelen fejest ugrik, és rögtön ilyen szintű kötelezettségeket vállal magára.
A másik, hogy az sem derült ki világosan, hogy a MÁV-nak, ha jól értettem, egy 15 százalékos része lesz abban a cégben, amelyik ezt az egészet bonyolítja. Az előterjesztésből számomra nem derült ki, hogy ez a 15 százalékos részesedés milyen jogosítványokkal jár, mert azt értem, hogy az önrészt ebben a 15 százalék nagyságrendben Magyarországnak kell be-letennie, de hogy a MÁV-nak van-e bármilyen olyan jogosultsága ennek alapján, ami vétójog vagy a me-nedzsmentjogokba való beleszólás, vagy csak pusztán van 15 százalék, a kínai félnek így összességében 85 százaléka, és tulajdonképpen azzal a 85 százalékkal minden fontos kérdést el is tud dönteni.
Tehát magyarul, a számításaink szerint ez egy olyan beruházás, ami nem a magyar nemzeti érdek, legalábbis nem első számú prioritás, rendkívül sok pénzbe kerül megint csak, kormányközi szerződés alapján valósul meg. Nem pontosan értem, hogy mi milyen európai uniós projektet valósítunk meg ez alapján, hiszen az Európai Unió éppen vitatta azt, hogy egy nem nemzetközi tenderen kiválasztott szereplő építi ezt a vasútvonalat, hanem egy államközi megállapodás alapján történik. Ha jól emlékszem, talán valamilyen eljárás is indult Magyarországgal szemben emiatt. Azt gondolom, hogy Magyarország számára, még egyszer mondom, nem ez az első számú prioritás, hogyha közlekedésről és ilyen nemzetközi közlekedési útvonalak fejlesztéséről beszélünk. És még egyszer mondom, a mi számításaink szerint soha nem fog megtérülni ez a beruházás, az egészen biztos.
Azt sem pontosan értjük, hogy a kormány a megvalósíthatósági tanulmányt miért titkosította tíz évre, tehát miért nem hozzáférhetőek ezek az információk. Az is furcsa, hogy a kormány nem hajlandó érdemi részleteket közölni arról, hogy mekkora áruforga-lommal számolnak és - ahogy az imént is mondtam - mennyi idő alatt térülne meg a beruházás. Így viszont nagyon nehéz bármilyen felelős döntést meghozni képviselőként, hiszen az általunk rendelkezésre álló adatok alapján, még egyszer mondom, soha nem fog megtérülni ez a mostani beruházás.
Még egy olyan pontja van ennek, ami kérdéseket vet föl. Azt rögzíti ez a megállapodás, hogy a Kínából érkező munkavállalók, tehát akik részt vesznek ebben az építkezésben, ezeknek a száma korlátlan, és a magyar kormány pedig biztosítja azt, hogy az ő számukra minden tartózkodási engedélyhez és egyébhez gyorsan és zökkenőmentesen juttatjuk hozzá a kínai fővállalkozót. Most a kérdés, hogy itt most 50-500-5 ezer-50 ezer kínairól van szó, akik majd jönnek Magyarországra dolgozni, vagy hogy mi a kormánynak ebben az elképzelése. Fideszes képviselőtársam mondja, hogy 200 ezer, az is egy érdekes szám, akkor meg még magasabb számról beszélünk, ezek szerint ő pontosabban ismeri a számokat.
De számunkra azért érdekes volna, hogy akkor ebben hol jelennek meg a magyar alvállalkozók, tehát hol vannak a magyar emberek, akik tudnak dolgozni, részt venni alvállalkozóként, munkavállalóként, vagy adott esetben ők csak a lapátnyelet foghatják, és kubikosmunkát végezhetnek majd, meg kalapáccsal verhetik a síneket. Tehát azért érdemes lenne tisztázni, hogy a nagy nemzeti gazdaságépítő programba hogyan illenek bele a kínai alvállalkozók, hol fogjuk őket elszállásolni, ki fogja finanszírozni a szállásukat, az ittlétüket, a multikulturalizmusba majd mennyire illeszkednek bele ezek a kínai munkavállalók Magyarországon ott azokon a területeken, ahol ők majd elszállásolásra kerülnek.
Csak mert folyamatosan ezeket az érveket hallgattuk nem is olyan rég a fideszes képviselőktől, hogy migránsokat azért nem lehet Magyarországra beengedni, mert itt magyar munkavállalókkal kell ezeket a kérdéseket és problémákat kezelni, nincs szüksége a magyar gazdaságnak külföldi munkavállalókra, különösen nem eltérő kulturális háttérrel rendelkező külföldi munkavállalókra nincs szükség. Most meg azt olvasom az előterjesztésben, hogy csak eltérő kulturális háttérrel rendelkező munkavállalókat akarunk Magyarországra behozni, de nemcsak behozni meg nemcsak hogy majd küzdjenek meg a jelenlegi apparátusbeli meg adminisztrációs akadályokkal, hanem azt is vállaljuk, hogy lebontjuk ezeket az adminisztrációs akadályokat, és ők minden zök-kenő nélkül tudnak Magyarországra érkezni.
Milyen lesz a nemzetbiztonsági átvilágítása ezeknek az embereknek? Hogyan tudjuk szűrni adott esetben azokat, akik Magyarországra jönnek? A megállapodásnak milyen része vonatkozik arra, hogy ahol magyarországi munkaerő el tudja látni ugyanezt a munkát, oda nem engedünk be harmadik országbeli munkavállalót, hiszen mégiscsak nem az európai uniós tagállamokról beszélünk, hanem Kínáról.
Még egyszer mondom, semmi gondom nincs Kínával, semmi problémánk nincs azzal, hogyha a kínai tőke akar jönni Magyarországra. Semmi gond nincs azzal, ha kínai vállalatok akarnak Magyarországon tevékenységet folytatni. De például hogyan van rendezve, államtitkár úr, az, hogy akik itt alvállalkozóként dolgoznak, azok hova fizetnek adót? Tehát magyar vállalkozó, magyar cég Magyarországra fizet adót, a magyar munkavállaló Magyarországon fizet adót, itt költi el a forrását. Ugyanez igaz lesz-e adott esetben ezekre a kínai munkavállalókra, vagy ők egy kínai cégnek Magyarországon a külföldi munkavállalói lesznek, és akkor mondjuk, Kínában fizetik hasonlóképpen ezeket az adókat.
Tehát azért mondom, hogy számtalan olyan kérdés van, ami egészen biztosan kérdések tömkelegét veti föl ennek az előterjesztésnek a kapcsán. Egy kicsit úgy tűnik, mintha a kormány így a sötétbe egy jó nagy fejest ugrana. Semmilyen olyan hatástanulmány nincs, ami igazolná - még egyszer - a projekt gazdasági életképességét.
A mi megítélésünk szerint - hadd ismételjem - soha nem fog megtérülni ez a pénz. Ráadásul ez a forrás, ez az összeg egy hihetetlenül nagy összeg, ráadásul a kínaiak ezt hitel formájában biztosítják a projekthez, tehát vissza kell fizetni ezt a hitelt kamatostul. Maga az, hogy nem tenderen választottak ki senkit sem, semmilyen vállalkozót ebben a tekintetben, talán ez is aggályos, és az is aggályos, hogy nem látjuk azt, hogy a magyar gazdaság hogyan fog ebből profitálni, mert valószínűleg az a pár száz ember, aki egy évben Belgrádba akar utazni személyként, turistaként, egészen biztosan nem fogja eltartani ezt a vasútvonalat.
Tehát úgy látjuk, nem is tudom, régen hogy szokták mondani, ez egy ilyen oroszlán típusú szerződés, ahol az egyik fél számára minden rendben van, tehát én értem, hogy a kínai fél számára ez egy teljesen jó és a projekt szempontjából előnyös szerződés, csak nem látom a nemzeti érdeket, nem látom a nemzeti gazdasági érdeket, hol valósul meg és hol jelenik meg ebben az előterjesztésben.
(12.40)
Éppen ezért, mivel nem látjuk a nemzeti szuverenitás megjelenését ebben a projektben, nem látjuk a nemzeti gazdasági érdek megjelenését, nem látjuk a magyar munkavállalók jelenlétét és alvállalkozóit ebben, ezért egészen biztosan egy ilyen előterjesztést a nemzeti kormánytól tévesnek és szégyenletesnek tartunk. Ezért a Magyar Szocialista Párt frakciója nem fogja támogatni az előterjesztést. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)
