DR. HOFFMANN RÓZSA

Full text search

DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! 53 év óta ünnepeljük a magyar költészet napját április 11-én, József Attila születésnapján. Megmozdul ilyenkor valamennyi, kultúrát szomjazó magyar ember, minden kulturális intézmény, iskola, óvoda, fiatal és idős szerte a Kárpát-medencében, hogy figyelmet szenteljen és kérjen egyedülálló nemzeti kincsünknek.
(9.40)
Illő tehát néhány percet áldoznunk a magyar költészetnek és költőinknek az ország Házában is, hogy a politika érdességét egy rövid időre felválthassa a szépségnek hódolás.
Kell-e ma a vers az embereknek? - kérdezhetik a kétkedők. Igen, kell, mert mindig vannak és lesznek, akik szomjazzák a szépet, az igazat, a hiteles érzetek és érzelmek művészi felvillantását, anyanyelvünk páratlan színeinek élvezetét, a tapasztalati világból való kiszakadást egy-egy pillanatra a nyelv világfeltáró és -teremtő misztikuma által; mindazt, amivel a művészetek, jelesül a költészet ajándékozhat meg bennünket. Versmondó versenyek, „A vers mindenkié” és hasonló országjáró programok, közös szavalások, éjszakába nyúló iskolai és egyéb versmara-to-nok, népes író-olvasó találkozók mind azt bizonyítják, hogy a költészet él, közösséget teremt és hat.
Mit nyújt, mit tanít nekünk a magyar költészet? Érdek nélküli szépséget, gyönyörűséget, érzelmi gazdagságot. Anyanyelvünk mélységeinek felfedezését és bővítését; történelmi, néprajzi tudást; nemzeti érzést, hazaszeretetet; önismeretet és emberismeretet, világlátást; istenkeresést és rátalálást; rácsodálkozást természeti gazdagságunkra; mosolyt vagy éppen könnyeket; játékosságot, vagyis az emberi lét teljességének megélését.
A költészet, avagy a műalkotás, ahogy József Attila is mondja, határolt végtelenség. Végtelenség, mert az olvasó minden egyes kísérlete újabb és újabb ráeszméléssel jár. Végtelenség, mert a nagy költészet mindig újraolvasásra sarkall, nem lehet betelni vele. Útnak indul a nyelv, és hazát teremt, otthont kínál mindahányunknak, akiknek anyanyelve vagy csaknem anyanyelve a magyar.
A költészet napján a költőket ünnepeljük, de szívem szerint ünnepelem azokat a műfordítókat is, akik hallatlanul gazdag nyelvünket a lehetetlenséggel viaskodva ültetik át idegen nyelvű költészetté, hogy a magyarul nem tudókat is megajándékozzák. Méltán választották elődeink József Attila születésnapját a magyar költészet emléknapjának, aki Elégia című költeményében, miután megfesti a sivár külváros pusztító nyomorát, a lehangoló gyárudvart, alátekintve önmagára és a magához hasonló milliókra, nem a keserűség haragját zúdítja az olvasóra, hanem úgyszólván váratlanul, így szól: „Igazán / csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz. / Magaddal is csak itt bírhatsz, / óh lélek! Ez a hazám.” Igen, ez a hazaszeretet, amelynek ilyen meggyőző önvallomására csak az igaz költészet képes.
A Kereszténydemokrata Néppárt üdvözölné, ha a legnézettebb hírközlő csatornákon sűrűbben jelennének meg a magyar költészet remekei kiváló művészeink előadásában, hogy a vers valóban mindenkié legyen. Tájékoztatom arról is a tisztelt Házat, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt kezdeményezni fogja a hozzá kapcsolódó civil szervezeteknél újabb versíró és versünnep pályázatok kiírását. Igen, dicsőség a magyar költészetnek, éljenek a magyar poéták! Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi