DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tavaly a 2015. évhez hasonlóan nagyon súlyos természeti csapások érték a magyar mezőgazdaságot, tavasszal a fagy pusztított - megjegyzem, hogy sajnos idén tavasszal is -, nyáron pedig a jégesők és a viharok okoztak tetemes károkat.
Az utóbbi káresemény kapcsán ki kell emelni a 2016. június 21-én a hajnali és délelőtti órákban bekövetkezett szőnyegbombázásszerű jégesőt, jégvihart, amely sokmilliárdos nagyságrendű mezőgazdasági és lakossági károkat okozott az Észak-Alföldön, Dél-Alföldön, Pest és Bács-Kiskun megye jelentős részén, valamint sajnos a szatmári térségben is. A katasztrófa bekövetkezte után tavaly a nyár folyamán több írásbeli kérdéssel és közérdekűadat-igényléssel fordultam az illetékesekhez, többek között az ön által vezetett minisztériumhoz. Leegyszerűsítve, a lényeget megfogalmazva a válaszokból az derült ki, hogy önök szerint a mezőgazdasági kárenyhítési rendszer, a Kárenyhítési Alap jól működik, és az a sok ezer gazda, amely pont ellenkezőleg látja, téved. Ezek szerint a gazdák nem elég hozzáértőek.
De fordítsuk le a problémát a számok nyelvére, tisztelt miniszter úr! A kertészet éves termelési értéke hozzávetőlegesen 1600-1900 milliárd forint Magyarországon.
A Kárenyhítési Alapba évente az állami befizetésekkel együtt körülbelül 10 milliárd forint érkezik, ez a termelési értéknek mindössze fél százalékát teszi ki, a hozamérték-kiesés egy átlagos károkkal jellemzett évben - hozamérték-kiesésről beszélek - körülbelül 200-400 milliárd forint, amely a termelési értéknek 15-25 százalékát teszi ki. Ha pedig megnézzük, hogy a hozamérték-kiesés és a kárkifizetések hogy viszonyulnak egymáshoz, akkor azt látjuk, hogy ebből a Kárenyhítési Alapból legjobb esetben csak a 2-5 százaléka térül meg a károknak vagy a hozamérték-kieséseknek.
Az a helyzet, hogy jól hangzik, hogy meg kell osztani a kárveszélyt és a kockázatokat a termelők, a felvásárlók és az állam között, de sajnos az a mese. A valóság az, hogy a végén mindig a gazdákon csattan az ostor. Ezért kellene változtatni ezen a rendszeren, de úgy látszik, hogy önök ezt nem tartják szükségesnek. Jó szokásunkhoz híven nemcsak a problémát vázoljuk, nemcsak kritizáljuk a kormányt, hanem próbálunk megoldást is nyújtani. Az éves kultúrákhoz képest az ültetvényes kultúrákban az eltérő sajátosságok miatt végre különleges szabályokat kellene megállapítani, és a hozamkiesés-alapú kárbejelentéshez képest a hozamérték-alapú kárbejelentésre kellene ráállni, tisztelt miniszter úr, továbbá növelni kellene a mezőgazdasági biztosítási díjak állami támogatási arányát is.
Még inkább leegyszerűsítve: a probléma abban áll, hogy egy tízmilliós nagyságrendű hozamérték-kiesésnél jó esetben néhány százezer forintot kárenyhítést kap a magyar gazda jelenleg. Éppen ezért kérdezem öntől: hajlandóak-e megváltoztatni a Kárenyhítési Alap szabályait, hajlandóak-e újabb rendkívüli alapot felállítani?
És mikor veszik már észre, hogy ezen megoldatlan problémák miatt lassan már a román gazdákkal szemben is versenyképtelenek a magyarok, nem csak a lengyelekkel szemben? Várom válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
