HOLLIK ISTVÁN
HOLLIK ISTVÁN
HOLLIK ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A rendszerváltás óta eltelt közel harminc évben sajnos többször megtapasztalhattuk azt, hogy a baloldal, a jelenlegi ellenzék az agresszió és a megfélemlítés pártján áll. Soha nem fogjuk mi, jobboldaliak elfelejteni, hogy 2006-ban Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején békés tüntetőket vertek az utcákon rendőrök. Ahogy azt sem, hogy Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök egyik legfontosabb bizalmi embere, a titkosszolgálatokat akkor felügyelő és immár kémkedésért első fokon elítélt Laborc Sándor különféle jelentős előnyökért cserébe arra kérte fel az alvilág legrettegettebb alakját, Portik Tamást, hogy segítsen a jobboldal lejáratásában. Tehát együttműködés az alvilággal, megfélemlítés, agresszió - ez jellemezte a szocialista kormányokat.
De nem változott meg a baloldal viselkedése a 2010-es kormányváltás után sem. A Soros György által finanszírozott Hallgatói Hálózat aktivistái 2013-ban betörtek a Fidesz székházába, benyomták az ajtót, betörték az üvegét, és lökdösték az ott dolgozókat. S mivel látjuk, hogy közeledik a 2018-as választások időpontja, azt is láthatjuk, hogy az ellenzék ott és úgy folytatja, ahol a legutóbbi választási kampányban abbahagyta. Láthatóan kampányfőpróbát tartottak az elmúlt hetekben, amely ismét agresszióval párosult. Itt a parlamentben két hete Szilágyi György képviselő úr fizikai erőszakkal fenyegetett csak azért, mert nem tetszett neki, amit a Jobbikról, a saját pártjáról hallott. Úgy látszik, ez a viselkedés Vona Gábor elnök úrnak sincs ellenére, mivel azóta sem helyezett kilátásba semmilyen szankciót párttársával szemben.
A múlt héten pedig olyan történt, ami az elmúlt 25 évben egyszer sem: a Momentum nevű, nemrég párttá alakult formáció elnöke a múlt héten berontott az Origo szerkesztőségébe, és fenyegetően kérdőre vonta a portálon a pártjáról megjelent cikk szerzőjét. Mindezt azért, mert a portálon megjelent egy írás, amely azzal foglalkozott, hogy a Momentum vezetőinek nagy része az egyetemi hallgatói önkormányzatok világából érkezett, és tevékenységük során súlyos pénzeket szakítottak a hallgatók kárára. Szó volt a cikkben például 700 ezer forintos egyben kifizetett jutalmakról olyan momentumosnak, aki a botrányos ELTE-gólyatáborok idején vezette a hallgatói önkormányzatokat. Ezek a fiatalok, akiknek eddig az egyedüli politikai teljesítménye a budapesti olimpia álmának elvétele, azt mondták magukról, hogy ők majd meg fogják változtatni a politikát. Akkor ezek szerint ilyen a csillogó szemű, demokrácia- és sajtószabadság-féltő fiatalok elképzelése a politika működéséről. Képzeljük csak el, hogy mi lenne, ha ilyen emberek kerülnének hatalomra!
Ezzel párhuzamosan azt is láthatjuk, hogy az ellenzéki pártok gyengesége miatt a baloldali sajtó és a civilek is aktivizálták magukat, az agresszió azonban az esetükben is kötelező kellék. Emlékezhetünk, hogy baloldali újságírók közösségi portálokon nyilvánosan ajánlanak felakasztásra kandelábert jobboldali újságíró-kollégáiknak. Gulyás Márton civil aktivista - jelentsen bármit is ez a munkakör - pedig festékkel dobálta meg a Köztársasági Elnöki Hivatalt. Követője persze gyorsan akadt, aki ugyanezt tette meg a Terror Házával. A festék, amit odadobott, éppen a terror áldozatainak arcképén csurgott végig.
Akik azt gondolják, hogy mentesülnek a törvény betartása alól, csak azért, mert nem értenek egyet a Fidesz-KDNP politikájával, nagyot tévednek, ugyanis jogállamban ez nem így van. Az ellenzék és a velük szimpatizáló álcivilek és újságírók azt gondolják, hogy ha agresszíven támadják a Fidesz-KDNP politikáját és a kormányt, akkor az nekik jó. Ki kell ábrándítsam őket: az nekik sem jó és Magyarországnak sem jó. Azzal, hogy a magyar emberek által elért nyilvánvaló eredményeket kérdőjelezik meg és veszik semmibe, azzal az ország egy jottányit sem jut előrébb. Ha mindez még agresszióval is párosul, akkor azzal csak a saját demokratikus elkötelezettségüket kérdőjelezik meg.
Mi úgy gondoljuk, és ekként is tekintünk a politikai versenyre, hogy az egy jó eszköz arra, hogy szabályozott formában a Magyarország jövőjéért megfogalmazott javaslatokat, víziókat ütköztetni tudjuk egymással. Ha a politika ezeknek a vízióknak az ütköztetéséről szól, annak csak nyertesei vannak: a magyar emberek és Magyarország. Az elmúlt hetek előbb említett eseményei azonban rávilágítanak arra, hogy az ellenzék valódi javaslat és jövőkép híján, de a hatalmat mindennél jobban akarva csak egyre képes: kiabálni, személyeskedni és megfélemlíteni. Erre nekünk nincs szükségünk. Köszönjük szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Zaj a Jobbik soraiban.)
