KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Nagyon érdekes, hogy már majdnem vége a ciklusnak, és most először beszélünk ebben a Házban állatvédelemről és állatvédelmi ügyekről. Azt gondolom, hogy ez nagyon sok mindent elárul. Az is sok mindent elárul, hogy amikor rendre járjuk azokat a fórumokat, ahol az állatok jogaiért vagy az állatkínzás ellen kell kiállni, annak ellenére, hogy bár hívják valamennyi párt képviselőit, mégis csak elvétve találkozhatunk ott kormánypárti képviselőkkel; elnézést, ez az „elvétve” egy eufemizmus, nem találkozhatunk ott kormánypárti képviselőkkel, csak igyekeztem korrekt lenni.
Bocsánatot kérek önöktől, nem tudom a kérdést indulat nélkül kezelni, ennek számos oka van. Békásmegyeren, választókörzetemben néhány úriember - elnézést, ez is eufemizmus természetesen - úgy gondolja, hogy jó ötlet azzal gyilkolni a kutyákat és a macskákat, hogy homokozóba rajzszögeket tesznek állateledelbe csomagolva, illetve mérgeket tesznek a homokozókba; nyilván ezeket a homokozókat gyermekek is használják.
(13.30)
Nem tudok nagyon indulat nélkül beszélni akkor, amikor nemcsak a vadászat úri sport, hanem az is úri sport, hogy ezeket a magukat vadásznak nevező emberek vagy akár gondoló emberek akár a gazdájuk mellől lövik ki a kutyájukat. És nem nagyon tudok elmenni amellett sem, hogy a magyar hatóságok inkább leplezik, mintsem feltárják ezeket az eseményeket. Tisztelet a kivételnek, tisztelet annak a néhány ügyésznek, rendőrnek, akik nap mint nap ennek az ellenkezőjét csinálják erős hátszélben.
Aztán nem nagyon tudok indulat nélkül beszélni akkor, amikor magam, aki egy macskavédelmi járőrszolgálat tagjaként nap mint nap rovom az utakat, kollégáimmal találunk egy tízéves elmúlt bernáthegyi kutyát, amelyik nem lát, nem hall, és a gazdája - bár nem tudom ezt is csak eufemizmusnak mondani, gazdája, persze - úgy gondolta, hogy ezt az állatot ki kell tenni Budakalászon vagy akár a III. kerület valamilyen közterületén, mert ezt érdemli meg ez az élőlény.
Azt gondolom, az indulatokat nagyban növeli az is, hogy nagyon sok elvárásunk van arra vonatkozóan, hogy ez az embertelen helyzet változzon meg. Nem gondolom azt ugyanis, hogy legyen bárki ebben az országban, van olyan tisztességes, becsületes, normális érzésű magyar ember, aki egyetért bármilyen állatkínzással. Ezt nem gondolom. Nem gondolom azt, hogy ebben a teremben helyet foglalnak olyan emberek, akik támogatják az állatgyilkosságokat vagy az állatkínzásokat. Nem gondolom azt, hogy ez a téma megosztja a magyar társadalmat, mert csak beteg lelkű, torz élőlények azok, akik állatot gyilkolnak, állatot kínoznak.
A társadalom döntő többsége nem ilyen. Ha viszont ez a helyzet, akkor hogy a francba’ fordulhat az elő, hogy semmilyen épkézláb törvény nem tud megszületni ezen a területen úgy, hogy egyébként a célokban nemcsak politikai, hanem társadalmi konszenzus van?! A csalódásom oka nem az, hogy ebben a ciklusban most állunk itt először erről beszélve, hanem az, hogy ahelyett, hogy a valódi dolgokról beszélnénk, megint csak a felszínt kapargatjuk.
Lehet közöttünk vita abban, hogy nem öt, hanem négy vagy hat vagy tíz évre kell módosítani a Btk. vonatkozó passzusait. Abban is lehet vita közöttünk, hogy mely passzusokat kell módosítani. Megjegyzem, egyébként nincs, de lehet vita. Lehetnek vitáink a megoldásokban, abban, hogy szükség van-e gyepmesteri telepekre vagy nincs szükség. De az alapvető kérdésben nincs vita sem az itt ülők, sem az itt nem ülő magyar állampolgárok között, vagyis abban, hogy állatot kínozni és állatot gyilkolni bűn, és abban, hogy a társadalomnak ezekre az emberekre, ezekre a beteg, torzlelkű emberekre, akik ilyet tesznek, le kell sújtania. Ebben nincs vita. És ehhez képest mindenféle utolsó, harmadrendű fércművekkel jönnek ide elénk! Döbbenetes! Nem tudok más szót erre használni, ez döbbenetes.
Igyekeztem ezt az előttünk levő javaslatot a lehető legnagyobb jóindulattal forgatni, ezért, ahogy végigmentem a részleteken, próbáltam mindennek az értelmét keresni, és valaminek nyilván sikerült, valaminek nyilván a tévedés okán nem sikerült.
Az első, ami nagyon fontos, hogy az állatkínzás fogalmát ez a törvény nagyon jó irányba definiálja tovább. Ez helyes is. Csakhogy nem történik meg az, amire égető szükség lenne: ezt az állatkínzás fogalmat a Btk.-ba is beírni. Anélkül ugyanis, hogy a törvény maga nem nyitja meg a Btk.-t és semmilyen Btk.-s rendelkezést, gyakorlatilag csak a szabálysértési ügyekben definiálja az állatkínzás esetét úgy, ahogy itt le van írva.
Nem vitatom az előterjesztő szándékát, hogy szerinte az állatkínzás generálisan szerepel, de akkor például a Btk.-ban az állatkínzás deliktumát is meg kellene változtatni. Le kellene írni, hogy a Btk., a büntető törvénykönyv, ami alapján büntetjük az állatkínzást, maga mit szól, miről beszél, amikor az állatkínzás fogalmát használja. Hát, nem erről. Ha az a célunk, hogy ez megváltozzon, akkor a Btk.-ba ezt bele kell írni. Ez a javaslat erre nem ad lehetőséget.
Nagyon helyesnek tartjuk vagy tartom magam is azt, amit többen is kiemeltek, hogy az állam kvázi tulajdonosként jelenik meg a gazdátlan állatok kapcsán. Ugyan még helyesebb lenne, ha az állam jogi konstrukciójával kapcsolatban történne valami, például az állat mint dolog kérdésének a felülvizsgálata, ahogy ez Ausztriában, Németországban megtörtént; Magyarországon ez várat magára. A Magyar Szocialista Párt ezt javasolta az Igazságügyi Minisztérium felé - süket fülekre talált.
Az, amit Sallai képviselőtársam úgy aposztrofált, hogy agyon lehet verni ezeket a kutyákat, valóban egy furcsa passzusa ennek a rendelkezésnek. Itt arról van szó, hogy nem számít állatkínzásnak innentől kezdve, ha a gyepmesteri telepeken vagy bármilyen ilyen helyen, ha nem tudtak gazdát találni egy szerencsétlen kutyának, macskának, akkor bizony azokat elaltassák.
Nyilván nézzünk ezzel szembe, valóban ez vár nagyon sok kutyára és macskára és egyéb állatra is ezeken a helyeken. Az itt tevékenykedők ezt nem jó szándékukból, nem jóindulatukból teszik. Kényszerből teszik, hogy ne fordulhasson elő az, hogy azzal a váddal találkozhassanak a parlamentben, hogy ők az állatkínzók, akik 400-500 fős kutyát, macskát fogadnak be, nem pedig azok, akik odajuttatják őket. Mégis ez a helyzet.
Ez a törvény azonban semmiféle garanciális elemet nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy ez a passzus nem válik valójában állatgyilkosságok okozójává. Ugyanis semmilyen eljárási szabály és garanciális szabály nincs arra vonatkozóan, hogy mennyi idő alatt kell és milyen eljárás alatt kell gazdát találni ezeknek az élőlényeknek. Ez így semmiképpen nem jó. Ezt mindenképpen meg kell változtatni a törvényben.
Nagyon helyesnek tartom az állatkísérletek kapcsán a változtatások jelentős részét. Magam is azt gondolom, hogy a XXI. században, a technika mai színvonalán nem lehet arról beszélni, hogy néhány nagyon speciális szituációtól eltekintve az állatkísérletek szükségesek lennének. Azonban mégiscsak arról van szó, hogy ez a törvény, ami előttünk van, nem annak a közhangulatnak a leképeződése, amely az állatkínzásnak és az állatgyilkosságnak akar nemet mondani, hanem valójában egy olyan uniós kötelezettségszegési eljárás vége, amely nem szól másról, csak arról, hogy hogy lehet szabályozni az állatkísérleteket, illetve az állatok védelmére való irányelv átültetése, ilyen hangzatos fogalommal. Itt nem arról beszélünk, hogy valójában a szabályozónak szándéka lenne minden kérdést megoldani, ami az ügyben felmerült, hanem csak néhány szűk passzusra koncentrál, valamire jól, valamire rosszul.
Érdekes az ebrendelet kérdése is. Eddig is lehetett ebadót szedni, önkormányzatoknak ez nem volt tilos, tehát igazából volt olyan önkormányzat, amelyik szedte, volt, amelyik nem szedte. De mi lehet a turpisság ebben a dologban? - kérdeznék. Az, hogy azt mondja az új törvény, hogy az állatvédelmi feladatnak kötelező feladatot rendel meg. (Sic!) Az önkormányzati törvény felépítése logikus: azt mondja, hogy minden feladat mellé forrást kell tenni. Ebben az esetben tehát az önkormányzatoknak megnövekedett állatrendészeti feladataira - nagyon helyesen megnövekednek egyébként - ennek egyik forrása lehet a törvényből fakadóan az ebadó. Azért ez így nem annyira van jól!
A másik része a dolognak az ebadómentesség köre. Az önök őrülete a magyar fajták kérdése, aztán - nem tudom, miért kell ezeket idetenni, de hasonlóan - gyakorlatilag a vadászebek mentesítése az ebadó alól szintén egy fontos őrületük.
Egyetlen pozitívuma azonban van ennek az ebadós, mondjuk, kivételi körnek, amit a kormány megfogalmazott. Az örökbe adott élőlények, az örökbe adott kutyák kapcsán mentesülhet az ebadó alól az, aki örökbe adott ebet kap vagy gondoz. Ez szerintem egy jó irány. Ha már ilyen szabályozás van, akkor fontos, hogy ez bekerüljön. A másik kettőnek viszont igazából nem látom semmilyen értelmét.
(13.40)
Tanárként nekem nagyon fontos a felelős állattartás kérdése, és azt gondolom, hogy az állatvédelmi oktatás, illetve a felelős állattartás oktatása központi elemet kellene hogy elfoglaljon egy egészséges, állatokkal kapcsolatos tudat kinevelésében. Nagyon fontos, hogy erről szól ez a javaslat, azonban arról, hogy ez pontosan miként épül be az oktatási rendszerbe, gyakorlatilag kevéssé. Úgy gondolom, konkrétumok nélkül ezek nem nagyon mások, csak leírott szavak (Szilágyi György a teremből éppen kifelé tartó Pócs Jánosnak: Vezérszónok úr, hova megy?), amelyekből igazából semmiféle (Szilágyi György: De hova megy? - Bányai Gábor: Nyugodj már le!) pozitív dolog nem várható.
Hasonlóan előírja a javaslat az állatvédelmi járőrrendszer önkormányzati kiépítésének kötelezettségét. Azt gondolom, hogy aki állatvédelemmel foglalkozik, az pontosan tudja, hogy az állatvédelmi jelzőrendszernek nagyon fontos része az, hogy állatvédelmi járőrszolgálatok legyenek a településeken. Van, ahol lelkes civilek ezt meg tudják csinálni, van, ahol erre nem képesek, van, ahol több is működik. Nagyon fontos, hogy felismerje a kormányzat, hogy ezeket szükséges létrehozni, azonban ebben az előttünk lévő jogszabályban, ezen kívül, hogy ilyennek kell lennie, erről gyakorlatilag semmit nem találhatunk. Ez így nagyon kevés.
Miről nem szól ez a jogszabály? Nem szól gyakorlatilag semmiről, ami az elmúlt években feszíti az állatvédők ügyét. Nem szól az állatvédelmi szervezetek megoldatlan szabályozásairól. Nem szól a megoldatlan támogatásukról. Nem szól az állat jogi státusának megváltoztatási követelményéről. Nem szól a büntető törvénykönyv és a büntetőeljárási törvény változásairól, amely lehetőséget adna arra, hogy ne csak az állatkínzók, hanem az állatot védő civil szervezetek is félként jelenjenek meg a büntetőeljárásban. Erről mind-mind nem szól. Sőt, láthatjuk, hogy amíg a törvény nagyon helyesen a közigazgatási eljárásban lehetővé teszi, hogy az állatvédő szervezetek félként jelenjenek meg, másik oldalról azonban a büntetőeljárásban ezt a lehetőséget elveszi a civil szervezetektől. Itt összhangra kell törekedni, azt gondolom, elvárható, hogy mind a büntető-, mind a közigazgatási eljárásban ennek a dolognak legyen lehetősége.
Amíg önök kínosan ügyelnek arra, hogy a büntető törvénykönyvet és a büntetőeljárásról szóló törvényt ne nyissák meg, addig itt olyan szabályozás, amely valóban a lényeget érinti, azt gondolom, nehezen terjeszthető be. Persze nagyon sokáig hittünk önöknek. Amikor azt a választ kaptuk folyamatosan az Igazságügyi Minisztériumtól, hogy önök egy komplex jogszabállyal fognak elénk állni, amely kezeli azokat a kérdéseket, amiről akár mi, akár a civil szervezetek beszéltek, akkor többen, jómagam is, visszavontuk, illetve nem terjesztettük be azokat a jogszabálytervezeteinket, amelyek e területre vonatkozóan születtek. Én többször javasoltam, hogy az állatkínzók és az állatgyilkosok ténylegesen kerüljenek börtönbe, és ezért szükségesnek tartottam többek között a Btk. módosítását. Ezt negyedszer azért nem terjesztettem be, mert hittem önöknek, és azt gondoltam, hogy ide fognak elénk állni, és elénk fognak tenni egy olyan törvényjavaslatot, amelyen lehet vitatkozni, és amely valóban az állatgyilkosok méltó megbüntetéséről szól. Ez nem ilyen, ami előttünk van.
Kérem, államtitkár úr, legalább azt tegye meg a vita végén, hogy arról beszél, hogy egy ilyen törvény mikor lesz előttünk. Ha valaki erre igennel szavaz, az kipipálja-e a jogalkotást már erre a ciklusra, vagy még esetleg előfordulhat, hogy az állatgyilkosok már ebben a ciklusban is börtönbe kerüljenek? Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)
