A Tisza és mellékfolyói. Hunfalvy Jánostól
A Tisza és mellékfolyói.
Hunfalvy Jánostól
Hunfalvy Jánostól
Az Alföld fő folyója, a Tisza, a Kárpátok éjszakkeleti határlánczolatának déli oldalán ered s medrébe gyűjti mindazokat a vizeket, a melyek a Kárpátok hegyrendszerének keleti, éjszakkeleti és részben éjszaki meg éjszaknyugati szakaszairól folynak le. Vízkörnyékének határvonalai tompa szögletű ötszöget fognak be, melynek szélső pontjai délkeletről éjszaknyugatra, t. i. a Maros forrásaitól a Zagyva forrásáig, éjszakról délre pedig, t. i. az Ondava és Topla forrásvidékétől a Tisza torkolatáig majdnem egyformán 500 kilométer távolságra esnek.
Sárosmegyében Obrucsno falunál a Tisza vízkörnyéke egészen a Dunajeczbe ömlő Poprád jobb partjához közeledik, onnan a Poprád és Tisza vízkörnyékei közötti vízválasztó a Mincsol hegység gerinczén dél felé vonúl, azután egy darabig alacsony dombokon nyugati és délnyugati irányt vesz, de csakhamar a Sáros és Szepes megyék határán emelkedő Branyiszkó hegység főgerinczére kanyarodik föl; erről megint alacsony dombokra száll alá, melyek Szepesben Gánócz és Hozelecz környékén egészen lelapúlnak. Ugyanott a Keleti és Fekete tengerek közötti európai nagy vízválasztó 686.6 méterre száll alá, legalantabbi helyén Szepes-Szombat és Hozelecz között csak nagyon szelíden domborodó sík választja el a Poprádot a Tisza vízkörnyékétől; Hozelecznél a vízválasztó csak 43 méterrel magasabb, mint a Poprád víztükre Szepes-Szombatnál; ámde a Tisza vízkörnyékéhez tartozó Hernád a Poprádnál 132 méterrel mélyebb völgyben foly. Az említett horpadáson túl nyugat felé a vízválasztó magasabb földhullámokon át a kis, de földtani tekintetben nevezetes Vikartóczi hegységre vonúl fel, mely a Királyhegy csoportja előtt domborodik, Vikartócz falunál hirtelen délkeletre fordúl s azt a kis hegyhátat követi, mely a Királyhegyből kiágazván, éjszaknyugatra vonúl s ekként a Poprád és Tisza vízkörnyékeit a Vágtól választja el, mely a Duna mellékvize. Vernár és Telgárt helységek között a vízválasztó a Királyhegyről délkeleti irányban vonúlván, a Tresznyik hegyre kerűl s a Tisza vidékéhez tartozó Gölnicz, Sajó és Hernád folyókat a Garamtól választja el, mely a Dunához tartozik. A Vöröskőnek nevezett helyről megint éjszaknyugatra fordúl s a Murányi hegycsoportra emelkedik, melynek éjszaki párkányán nyugat felé vonúlván, a Fabova hegységet éri el; a Kicsera, Vepor és Homolka hegyeken át Gömör és Zólyom megyék határán Szihláig, onnan a Djel és Zlatno hegyeken át tovább délnek vonúl s ekkép a Sajóba ömlő Murány vizét és Rimát a Garamtól és Ipolytól választja el, a melyek a Dunába szakadnak. A Zlatno hegytől a vízválasztó Rimaszombat vidékéig délkeleti irányban vonúl tovább, azután délnek, s a Medves hegységen át délnyugatnak tart, így elérvén a Cserhát fővonúlatát, Szécsénke és Vadalmás helységeken át a Vácz mellett emelkedő Naszálig követi délnyugati irányát; itt már nagyon közel van a Dunához, de azután délkeletre fordúl s a Duna és Tisza közén való földhát alig észrevehető gerinczének kanyargós vonalát követi.
A másik oldalon a vízválasztó Obrucsno felől éjszakra vonúl s azután a Galiczia és Magyarország határán emelkedő hegylánczolatnak főgerinczét követi éjszaki, keleti és délkeleti irányba. Máramaros délkeleti sarkán a Csarkano és Priszlop hegyeken át délnek tartván, a Vissót az Aranyos-Beszterczétől, a Galacz és Űnőkő hegyeken át délkeletre s a Lopatna hegyig keletre vonúlván, a Nagy-Szamost az Aranyos-Beszterczétől választja el; onnan a Sztrunyóra és Bisztricsóra hegyekig délnek tart, a Dorna-Niagra és Maros vízkörnyékei között keletre kanyarodik s a Bükkhavason át délkeletre vonúl, de csakhamar ismét délre fordúlván, az Oroszbükk, Laposbükk, Tatárhágó és Kishavas hegyeken halad át, végre a Lóhavas keleti szélén délnyugatra fordúl. Így az Olt és Maros forrásvidékeit választja el s a Feketerez és Csíkmagas hegyeken át az Ostorosra és a Hargitta főgerinczére kerűl, melyet dél felé az Asztalkő-tetej hegyig követ. Azután a vízválasztó nyugatra fordúl s azon hegysornak gerinczét követi, mely az Oltot a Küküllőtől választja el. Nagy-Szebentől éjszakra Vízakna mellett halad el, azután délnyugatra nagy ívet kanyarítván, a Czibint és Zsilt a Sztrigytől és a Maros más mellékvizeitől választja el; tovább haladva a Retyezát főgerinczén át a Vervu Petrit és Pojana-Ruszkát éri el, melyek Erdély és Krassó-Szörénymegye határán emelkednek; végre nyugatra fordúl s Gladna, Kiszeto és Temesvár mellett halad tovább, azokat a földhullámokat követve, melyek a Béga és Temes között domborodnak.
A Tisza Máramarosban Lonka és Trebusa között.
Greguss Jánostól
Az ekként körűlhatárolt terület, vagyis a Tisza vízkörnyéke, mintegy 153.000 kilométert foglal el, hozzája tartozik az ország hegyes vidékeinek nagy s az Alföldnek legnagyobb része. Az évi csapadék mennyisége az Alföldön nagyon változik, száraz években 40 centimétert is alig tesz, nedves években pedig a 80 centimétert is meghaladja; a hegyes vidékeken általában 70 és 200 centiméter között változik az évi csapadék. Sem magát a Tiszát, sem mellékfolyóit örök hómezők és jegesek nem táplálják, tómedencze sincs, mely vízjárásuk szabályozására szolgálna. A Tiszának és máramarosi mellékfolyóinak felső szakaszában számos vízfogó van a tutajozás előmozdítására.
A Tisza az ország határszélén, a máramarosi havasok legmagasabb csoportjainak ölében ered, a Fekete- és Fejér-Tisza egyesűléséből. Amaz a hosszabbik ág, a Szvidovecz havas éjszaki s a Ploszka havas déli oldalán elnyúló völgyben támad, mely kelet felé nyílik. A völgy éjszaki oldaláról kilencz, déli oldaláról két zuhogó patak siet a közös meder felé; köztük leghosszabb az, mely Körösmező helységtől több mint 20 kilométer nyugatra, az 1.203 méter magas Okola havas keleti oldalán ered; forrása egy odvas fatörzsből bugyog ki, mely körűl asztalok és lóczák vannak. Onnan a kis csermely halk csevegéssel tör magának útat a sziklák és fatörzsek között, félreeső, vadregényes bölcsőjét jobbára már letarolt hegyek szegélyezik. Útjában mindinkább növekedve, délre fordúl s belép azon völgytágúlatba, melyben az éjszakkeletről a Jabloniczai hágóról lesiető Lazescsina patak egyesűl vele, s hol Körösmező házai vannak elszórva. Ott a Fekete-Tisza már jókora folyócska, s a délre nyíló kanyargós völgyben gyorsan halad tovább. Nyugati oldalán a Szvidovecz havasból kiágazó, 1.883 méter magas Blisznicza, keleti oldalán a Hoverlához csatlakozó, 2.002 méter magas körösmezei Pietrosz nyúlványai emelkednek, melyek hol erdősek, hol sziklásak s a völgyet összeszorítják. Csak egy-két apró falu talál benne helyet, mint Borkút, hol hat vasas savanyúvíz-forrás és egy kis fürdő van, meg Bilin. Az utóbbi falu után csakhamar Újfalucska telep (Novoszelicza) következik, melynél a két Tisza egyesűl.
A Fejér-Tisza szintén számos hegyi zuhogó, nevezetesen a Balczatul és Sztochovecz patakok egyesűléséből támad, délkeleti forráspataka a Sztog hegy éjszaki oldalán ered. Az egyesűlt zuhogók völgyében Luhi falucska van, a hol egy kis fürdőt találunk. Az éjszakról jövő Hoverla patakkal egyesűlvén, a Fejér-Tisza Bogdánig délnyugatra kanyarodik, ott éjszakról a Sztiault, délről a Bogdáni vizet s az 1.940 méter magas Pop-Iván éjszaki oldalán eredő Kvasznit veszi föl, még más apróbb patakokkal is egyesűl, s minthogy völgyének oldalain az erdő még nincsen úgy letarolva, mint a Fekete-Tisza mellékén, azért rendesen bővebb vizű. Az egyesűlt két folyócska a Fekete-Tisza irányát követvén, nem sokára a kettős Rahó helységet éri el, jobb oldalán Bocskó-Rahó, bal oldalán Akna-Rahó van. Alább szintén kettős helység következik, a nyugati oldalon Trebusa, a keletin Fejérpatak van, a hasonnevű hegyi patak torkolatánál, mely a Pop-Iván nyugati oldaláról zajongva rohan le. Azután a völgy kiszélesedik s mélyen kivájt katlanná változik, melyben Róna-Polyána fekszik; itt a Tiszával a Vissó egyesűl, mely Máramaros délkeleti szögletében ered s a Radnai havasok és a Torojaga hegycsoportja között nyíló hosszanti völgyben keletről nyugatra kanyarodik. A Vasér, Rusz és más kisebb patakokkal növekedő Vissó a torkolatánál majdnem oly bővizű, mint maga a Tisza, melyet beleömlésével éjszaknyugati irányba terel.
A Tisza a szabályozás előtt és most.
Térkép, készítette a magyar kir. államnyomda térképészeti osztálya.
A Vissó torkolatán alúl a Tisza Máramarosmegye tágas fővölgyében kanyarog tovább, egészben véve éjszaknyugati irányban, s Bocskó, Veresmart, Sziget, Szlatina, Szarvaszó, Hosszúmező, Remete, Técső és Visk helységeket érinti, Szigetnél az Iza egyesűl vele, mely a Radnai havasok éjszaki oldalán a Vissóval és Tiszával egyközűen délnyugatról éjszakkeletre foly. Jobbról, azaz éjszakról a Kaszó, Szopurka, Opsicza, Taracz, Talabor és más kisebb vizek ömlenek a Tiszába; a baloldali mellékvizek közűl legnagyobb a Mára. Husztnál a Tisza elhagyja felső medenczéjét, alább jobbról a Nagyágat veszi föl, mely egyik legnagyobb máramarosi mellékfolyója.
A Nagyág torkolatán alúl a mindinkább kiszélesedő völgyben a Tisza elsőben nyugati, majd délnyugati irányban halad; a hegyek mindkét oldalán mindinkább letörpűlnek és hátrább vonúlnak; Nagy-Szőllősnél már a síkság kezdődik. Királyházánál a délről jövő vasút átlép a Tiszán, s azután a folyó jobb oldalán halad tovább Máramaros-Szigetig. Nagy-Szőllőstől Tisza-Újlakig a bal part még festői, a jobb part is eléggé magas, de a folyó medre már nagyon szabálytalan, a bal parton már több elhagyott holt meder van, melyek hömpölyökkel, kavicscsal és homokkal telvék.
Tisza-Újlakon alúl a Tisza folyása már nagyon kanyargós, iránya majdnem Vásáros-Naményig egészben véve nyugati; ezen szakaszában balról éjszaki Erdély, továbbá Ugocsa és Szatmár megyék vizei, melyek a Batár, Túr és Szamos medreiben egyesűlnek, ömlenek a Tiszába. Köztük a Szamos a legnagyobb; ez éjszaki Erdélynek majdnem összes vizeit medrébe gyűjti; felső ágai közűl a Nagy-Szamos és Ünőkő és Vervu-Omuluj aljában, a Kis-Szamos pedig Erdély ellenkező oldalán, a Bihar hegység keleti völgyeiben ered, a két ág Deésnél egyesűl, onnan a bővizű folyó éjszaknyugatra, majd délnyugatra kanyarodik, Zsibónál hirtelen éjszakra fordúl, Erdőszádánál kiér a hegyes vidékből s azután Szatmár-Németi városon túlig inkább nyugati, majd éjszaknyugati irányban kanyarodik tovább. Legnagyobb mellékvizei jobbról a Lápos, balról a Kraszna. Torkolatánál a Szamos nagyobb, mint maga a Tisza, melyet itt éjszaki irányba terel.
A Bodrog beömlése a Tiszába Tokajnál.
Háry Gyulától
A Tiszának fő forráspatakai 1.200–1.400 méter magasságban fakadnak s erős lejtésű harántvölgyekben sietnek lefelé; a fővölgynek is nagy az esése, s az egyesűlt folyó a hegyek közűl egyenesen a síkságra jut. A Fekete-Tisza víztükrének tengerfölötti magassága Körösmezőnél 582 méter, a Fejér-Tisza torkolatánál pedig 365 méter, M.-Szigetnél 274 méter, Tisza-Újlaknál 114 méter. Folyásának hossza Körösmezőtől Tisza-Újlakig 180 kilométer; a folyó esése ezen szakaszban 468 métert tesz, tehát egy kilométerre 2.6 méter esés jut.
Vásáros-Naménytól kezdve a Tisza az erősebb Szamos irányát követve, éjszaknyugatnak tart, ekkép megkerűli a Nyírség homokhátát; Csapnál éri el az Alföldön a legéjszakibb pontját, onnan kezdve Tokajon alúlig délnyugati irányban hömpölyög tovább. Esése Tisza-Újlaktól kezdve nagyon megcsökken, bal partja az említett homokhát mentében ugyan még többnyire magas, de jobb partja már mindenütt alacsony, s az árvizek néha Beregmegye déli vidékeit és a Bodrogközt majdnem egészen elárasztották. Tokajnál a Borzsa, Latorcza, Ung, Laborcz, Ondova és Tapoly egyesűléséből támadó Bodrog szakad a Tiszába; eme folyók közűl legnagyobb a Beregmegyét hasító Latorcza, mely Munkácsnál ér a síkságra s több ágra szakadván, a Borzsát veszi föl, mely folyó az előtt úgy a Latorczával, mint a Tiszával közlekedett; ma Várinál szakad a Tiszába. Csapnál a Latorcza is nagyon közeledik a Tiszához, de azután eltávozik tőle, éjszaknyugatra kanyarodván, s elsőben az Unggal, majd az Ondovával és Tapolylyal is egyesűl. A mélyen fekvő lapályon, mely a Tisza és Latorcza között terűl, még más vízerek is vannak; a Vérke, Szernye, Csaroda, stb., melyek majdnem minden esés nélkűl csavarognak ide-oda, és kisebb nagyobb mocsárokat képeznek. Mikor a fő folyók megáradtak, s fokaik, morotváik és holtágaik mind megtelnek, akkor az egész nagy síkot tenger borítja el. A Latorcza, Ung, Laborcz és mellékvizeik tömérdek sok hordalékot szállítanak felső völgyeikből a lapályra, melyen a szilaj hegyi vizek legott meglassúdnak; a Bodrog esése nagyon csekély, vize lomhán hömpölyög tovább, mert épen Tokajnál könyöklik ki az Alföldre a trachit hegység hatalmas sarokbástyája, a tokaji Nagyhegy, mely a folyó jobb oldalát szegélyezi, s a balparton is épen ott van egy magaslat, mely a folyó medrét összeszorítja.
A Tisza középső szakaszában Huszttól Tokajig az ártér leginkább a jobb oldalon terűl el, a bal oldalon ellenben csak a Szamos, Kraszna és Túr kiöntései veszélyeztetik a lapályokat.
A Tisza medrének fenekét a felső szakaszban kavics és durva homok, a középső és alsó szakaszban fínom homok és iszap képezi; Tokajon alúl kavicsot már alig találunk benne. A meder partjai már Tisza-Ujlaktól kezdve nagyobbára alluviumból állanak, mely azonban többnyire tömörebb, mint a meder fenekén levő laza, mozgékony lerakodás; az árvíz a partokat, melyek rendesen meredek hajlásúak, nem igen szaggatja, s azért a Tisza nem ágazik szét úgy, mint a Duna, s nem képez annyi szigetet. De annál nagyobbak és számosabbak a folyó kanyarúlatai, melyek a csekély esés következményei. A folyó hossza Tokajtól Szolnokig, a kanyarúlatok mentén mérve, több mint 380 kilométer, egyenes vonalban pedig csak 142 kilométer.
Eszlártól a Tisza a Bodrog irányát követve, egy darabig délkeletnek tart, azután délnyugatra fordúl; Tisza-Löktől Lúczig nyugatra, Lúcztól Csegéig délre foly; Kesznyétemnél jobbról a Sajó ömlik beléje, mely kissé feljebb a Hernáddal egyesűl. A Sajó Sáros, Szepes, Abaúj-Torna, Gömör és Borsod megyék vizeinek legnagyobb részét gyűjti medrében. Alább jobb felől még az Eger és Zagyva ömlenek a Tiszába; az utóbbi néha majdnem egészen kiapad, néha meg rendkivűl megárad; Szolnoknál van a torkolata. Bal felől a Szamos torkolatától kezdve Csongrádig egyetlen nagyobb víz sem növeli a Tiszát, de az említett városnál a Körös egyesűl vele, melynek hármas ága legyezőalakot mutat; a forráspatakok az Erdély nyugati határán emelkedő hegységekben erednek; az éjszaki főág a Sebes-Körös, a déli főág a Fejér-Körös, a középső legrövidebb ág a Fekete-Körös. A hegyek közűl kiérvén, legott az Alföld leglapályosabb vidékeire jutnak, melyeken számtalan kanyargással kigyódzanak a nagy síkság legmélyebb barázdája, a Tisza medre felé.
A Tisza Szolnoknál.
Háry Gyulától
Szolnoktól lefelé a Tisza egészben véve délnek tart, Szegednél legnagyobb mellékvizével, a Marossal találkozik, mely Erdély keleti határlánczolatában, az Olt közelében, ered s az útját elálló trachit hegységen áttörvén, Erdélyt majdnem a kellő közepén hasítja s végre egy szép völgyszoroson keresztűl Radnánál az Alföldre jut. A Maros torkolatán alúl még csak egy említésre méltó folyó ömlik a Tiszába, t. i. a Béga.
A Tiszának az Alföldön rendkivűl csekély esése van, folyásának egész hossza Tisza-Újlaktól a torkolatáig 1.211 kilométer, s egész esése csak 44.64 métert tesz, tehát átlag egy-egy kilométerre csak 3.7 centiméter jut. 0 pontjának tenger feletti magassága Tisza-Újlaknál 114.5 méter, a torkolatnál pedig 69.8 méter. Legalsó szakaszában Szegedtől a torkolatig, melynek hossza 253 kilométer, az egész esés csak 4.6 métert tesz, tehát ott kilométerenkint csak 1.8 centiméter. Szegeden a 0 pont tengerfeletti magassága 73.81 méter, a 294 kilométerrel lejebb fekvő Zimonynál a Duna 0 pontjának magassága 66.55 méter, tehát csak 7.26 métert tesz a különbség. Ha a Duna vízállása Zimonynál pl. 6.24 méter, akkor a Duna vízszíne 294 kilométer távolságban csak 1.02 méterrel alacsonyabb, mint Szegeden a 0 pont, tehát a víznek föl kell duzzadnia. Csakugyan gyakran tapasztalhatjuk, hogy ha a Duna árad, a vizet a Tiszában Szegedig, sőt Csongrádig fölfelé duzzasztja. Különösen e körűlmények nehezítik meg oly nagyon a Tisza szabályozását.
Végre még megemlítjük, hogy a Tiszának másodperczenként lefolyó vízmennyisége a torkolatnál legkisebb vízálláskor 400, közép vízálláskor 1.500, legnagyobb vízálláskor 4.200 köbméter. Közép mélysége 9 és 11.4, szélessége pedig 115 és 217 méter között változik.
