Házépítés és berendezés.

Full text search

Házépítés és berendezés.
Ha a magyarság összes lakóhelyeit egyszerre át lehetne tekinteni, könnyen megtudná az ember különböztetni a volt jobbágyság faluit a szabadalmas vagy köznemesi telepektől. Amazok általában rendezettebbek, egyenes utczákkal, tágas telkekkel, a mint azt egy tervező földesúri hatalom meggondoltan elrendelte; míg emezek terv nélkűl, tetszés szerint, össze-vissza, labyrinth-szerű, szűk és girbe-gurba utczákkal, de szintén téres belsőségekkel, melyek közűl a módosabb gazdák tágas udvarai, és a többnyire város vagy falu végén („juh-szélen”) díszlő úri házak kertjei tűnnek ki.
Eddigelé Magyarországon az alföldi magyarság, s annak is a közelebbi századokban még félnomád életet folytatott része, a Jászkunság fordított legkevesebb figyelmet lakházainak szilárdságára, díszítésére és kényelmes berendezésére. Legalább vagyonosságával nincs arányban háza, mit a tanyai gazdálkodás természetéből lehet kimagyarázni.
Az épület anyagjában sem válogatós; nem is lehet. Régebben már a vályog is fényűzés volt. Háza fecske-rakásra (szalmával, polyvával kevert, lovak által megdagasztott, s vasvillával felrakott s ledöngölt sár) vagy vert (deszkák között lefúrkózott, törek-rétegekkel váltakozó száraz agyag) tömés-falra épűlt; tetőzetűl főként nád szolgált, melyet igen szeret az alföldi magyar, mert az ő czéljaira minden egyéb anyagnál alkalmasabb. Építkezésében ugyanazt a rangot foglalja el, a mit öltözködésében a suba. Nyáron hűvös, télen meleg; a gabona s élelmi egyéb szerek legbiztosabb megóvója. Legolcsóbb is, mert az Alföld rétjei, lápjai, tavai szép nádat teremnek; ezért a nádasok kiszárítása, csatornázása sehogy sincs kedvére, mert az a terület, mely jó nádat terem, mint ő mondja, rizskását teremve sem jövedelmezne annyit, mint a nádból. Tartós is; tartósabb mint a fazsindely; kellően gondozva, ötven–hatvan évig is eltart. Csinos is. Egy szépen fölvert nád-tetőn megakad a szem. Úgy fölverik, hogy „a gyalu sem fogna el belőle”, a mint hogy néha valóban meg is gyalulják, azaz – nyesik.
Házépítéshez mesterembert csak a városi ember, annak is a módosabbja fogad. Kőmíves, falrakó, ács, asztalos, minden kitelik az atyafiságból, s valóban az épületfák kifaragása, kimérése, összeszerkesztése nem csupán a mi magasztalásra igazán méltó ácsaink kenyere. Minden faluban feles számmal vannak ezer-mestereink, kik az efféle alkotás titkait értik, szerkesztenek szögmérő és faragnak csapózsinór nélkűl; azonkivűl rostákat, gépeket eszkábálnak, malmokat, órákat fundálnak ki, szövő széket csinálnak, melynek hajdan egy magyar házból sem volt szabad hiányoznia, mennyezetes ágyakat készítenek, stb.

Kecskeméti gazda szobája és házának alaprajza.
a Kapu. b Kis ajtó. c Kis kert. d Tornácz. e Benyiló. f Nagy-ház. g Konyha. h Kis-ház. i Éléskamra. j Pinczelejárat. k Padláslépcső. l Kis kamra. m Szoba. n Konyha. o Kamra. p Gabonakamra. q Kocsiszín. r Istálló. s Ólak. t Disznóól. u Kút. v Galambház.
Feszty Árpádtól
Kerítés dolgában sem válogatós a magyar. Nádból is, noha nem tartós, de csinos kerítéseket tud „korczolni”. Valamint a fecskerakás sem utolsó, s kellőleg gondozva nem is dísztelen alakja a kerítkezésnek. Mindez nem lehetett másként, mert az egész Alföldön szilárd építkezési anyag: kő, fenyő, keményfa nincs, sőt sok helyen hiányzik a téglának való agyag, mint hiányzik a téglaégetéshez való tüzelőfa is. Itt még ma is szalmával égetjük a téglát.
De bármily gyarlók is építkezési anyagaink: az alföldi magyarság házai csillognak kivűl-belől a tisztaságtól, s noha a meszet messziről s két árán vásároljuk, házaink fehérebbek, mint ott, a hol helyben terem a mész; – s noha szobánk, tornáczunk földes, de sárgafölddel hétről-hétre kisimítjuk. A fal tövét körös-körűl egy lábnyi magasságra halvány kékkel bevonjuk; egyébként szeretjük a „fehéret”; minden más szín bántja ízlésünket.
A magyar ember az egyenes házat szereti, (takarékosságból is, mert a hány szeglet, annyi kőmíves napszám évenként,) háttal éjszaknak, minden kiszögellések vagy toldások nélkűl. Ez a ház 6–8 méter szélességű homlokzatával s rajta egy vagy két ablakával az utczára néz, néha egy kis virágos kertecskén keresztűl. Eredetileg – a belső berendezés követelményeinél fogva – az egy ablak volt a szabályszerű; a két ablak csak a külső dísz kedvéért van. A ház hossza 16–30 méter. Elengedhetetlen három osztálya: a nagy-ház (nagy szoba), melynek ajtó-sarok felőli szögletében van a szalmafűtésre sárból rakott nagy boglya- vagy banya-kemencze (búbos), minőt asszonyok is ügyesen tudnak rakni. A boglyakemencze körűl széles padka, melynek járulékai a kuczkó, eczetes üvegek s apróbb házi eszközök tartóhelye, egyszersmind az engedetlen gyerekek áristoma; nemkülönben a vaczok, elnyűtt ruhadarabokkal bélelt heverő helye a család apróbb tagjainak. A kályhával átellenes szögletben az asztal-pad, melynek sarkában áll fehér kerekkosárban az abroszszal leterített kenyér, s előtte az asztal. A kályha vonalában eső ablaktalan fal hosszában két vetett ágy, megrakva csaknem a padlásig duzzadó pehelyvánkosokkal, míg a jobbról eső sarkot nagy ruhásszekrény (láda) foglalja el, mely fölött fogas áll. A fogason czin- és fehér cseréptányérok, alattuk a szegeken virágos mázas kancsók. A mennyezetet a szoba közepén végig nyúló izmos mestergerenda tartja, mely egyszersmind a magyar embernek bibliothéka gyanánt is szolgál. Ott tartja könyveit, t. i. a históriás könyveket, a naptárt és egyéb apróságokat. De nem a bibliát, mert annak a helye az énekes és imádságos könyvvel együtt a tükör alatti fényes szekrény (sublót) és a hol ilyen nincs, az ablak, mint fő-hely. – A második osztály a konyha, nagy számú edényneműivel és katlanaival; a konyhában áll még az 50 centiméter magasságú fehéren tartott asztalszék, melyet nyáron a tornáczra vagy az eperfa alá visznek ki, abroszszal leterítik, gyalogszéken körűlülik, s ott vacsorázgatnak. Ez a magyar ember kis ebédlője. Tányér, ha van is, nem mernek ki rá, a tálból kanalaz minden ember még pedig nagy nyugalommal, hogy szodéhnak ne véljék; nem is ülnek közel az asztalhoz, hanem jó távol, de azért még sem kap zsírfoltot az abrosz, mert a kanál alá, míg útját a táltól a szájig megteszi, karéjkenyeret tartanak kármentőnek. Bent a nagy-házban nyáron át csak akkor terűl asztal, ha tisztes vendég van. A konyhaajtó nappal mindig nyitva, s csak egy lécz-cserény és a cserényen függő ostor tartja távol a bekivánkozó baromfit; de éjjel is nyitva, mert a család egyik vagy másik tagja, legtöbbször a fiatalabb gazda ott alszik a konyhaajtóban, küszöbre tett vánkoson. ugyancsak a konyhából nyílik a harmadik osztály, a 4–5 méter hosszú kis-ház (kis szoba), a család nappali-ja. Ezen, a szegénységnél is elengedhetetlen három osztályon kivűl a módosabbaknál következnek a kis-házból nyíló éléstár a pinczelejárás fölött, azon túl a nagy kamra (magtár), sőt néha a házzal egy födél alá vett istálló, fészer, pajta is.

Alföldi gazda udvara.
Greguss Jánostól
A ház hosszában, legalább a lakosztály előtt, kő- vagy csinosan faragott faoszlopokon nyugvó 1–2 méter széles tornácz, alatta mindenféle házi szerszámok, sokszor gabonatartó hombár, a dunai-tiszai vidékeken pedig az ú. n. szúnyogháló. Így nevezik a tornácz alatt álló nyoszolyát, melyet a tornácz mennyezetétől a földig érő bodorvászon-féle fátyol-szerű, házi készítményű szövet vesz körűl, mely a szúnyogot kizárja, de a légjárást nem akadályozza. Ez a legifjabb vagy legidősb nő ágyas háza, mindaddig, míg a csikorgó hideg be nem áll.
Nagyobb városokban (Debreczen, Kecskemét) a czivisek (parasztgazda osztály) házai ugyanilyen terv szerint épültek s vannak beosztva. Különbség csak az, hogy a tornácz szélesebb a szokottnál, s annak utczára eső vége kis benyíló szobává van rekesztve, s így az utczai homlokzat három ablakkal, zöld redőkkel ékeskedik. Az ilyen házaknál szembetűnők a ház falával majdnem egyenlő magasságú kőfal-kerítések erős kis-ajtó és kapu szerkezettel ellátva.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi