Bevezetés. Jókai Mórtól

Full text search

Bevezetés.
Jókai Mórtól

Budapest a Hármashatárhegyről nézve.
Dörre Tivadartól
Még 1848-ban egy nagy magyar államférfi azt mondotta, hogy „Budapest nem Magyarország, mint a hogy Páris Francziaország”. Azóta annyit haladt a kor, hogy most már mindenki azt mondja, hogy „Budapest Magyarország szíve”. Hogyan lett azzá? hogy emelkedett föl? azt ez a kötet törekszik előadni.
Minden hazafiúi dicsekedés, minden ábrándozó öntúlbecsülés nélkűl elmondhatjuk, hogy Budapest a jelenben Magyarországnak valóságos fővárosa, mely egyfelől rohamos növekedésével hatalmas vonzerőt gyakorol az egész országra; míg másfelől a nemzeti, közművelődési, kereskedelmi, közlekedési góczpontot képezi, melyből az egyesűlt törekvés az egész országra ismét szétárad. A kik három évtized óta szemmel látó tanúi e főváros fejlődésének, meggyőződhettek, hogy e nagy átalakúlás nem mesterségesen előidézett tünemény, hanem az ország közérdekének, az alkotmányos, a közgazdasági, kereskedelmi és közmívelődési tényezők találkozásából természetesen támadó eredmény.
Harmincz évvel ez előtt Pest városát még a Rákos homokpusztája borítá el porfellegeivel; most e pusztákat már útczasorok, kertek, ligetek tartják bekötve. S a budai hegyeken, hol az előtt alig volt élet, most pompás nyaralók sorai mellett fut el a fogaskerekű vasút s nagyszerű vízvezeték ontja vízsugarait az üde kertekre; a mi harmincz évvel ez előtt még mind a költő ábrándjának látszott csupán.
Az idegent, a ki Budapestet először látja, meglepi e kettős város helyzeti szépsége, a büszke magaslaton álló budai várlak, az Alföld határtalan síkjára áttekintő Gellérthegy, a kettős palotasor a hatalmas Duna két partján; melyeket három álló híd köt össze, középütt a lánczhíd, a hídépítés e monumentális remeke, a regényes fekvésű Margitsziget, a folyamot szeldelő gőzösök raja. A füstölgő gyárkémények messziről hirdetik, hogy a főváros kifejlett iparral bír, s a rakpartokon nyüzsgő munkásmozgalom, hogy itt virágzó kereskedés van. Különösen elragadó képet mutat Budapest, ha esti órákban a lánczhídról nézzük, midőn a két part kettős lámpássorai a két távoli híd lámpáival egybefolyva, s a Duna sötét tükrében megkétszereződve, azt a csalódást idézik elő, mintha az egész egy tengeröböl volna. A Svábhegy keleti lankáiról nézve pedig a legfestőibb panoráma tárúl elénk; a hegy alatt az ikerváros, melyet a kék Duna választ ketté, kiemelkedő dómjával, zöld ligetövével s változatos alakú budai hegyeivel, túl rajta a végtelen láthatárig egy arany tenger: a kalászos róna népes helységek zöld szigeteivel; a horizon felét a hevesi Mátra s a váczi hegyek kéklő előfokai zárják el, míg a déli része az éggel látszik összefolyni.
S ha az utazó nem sajnálja az idejét, talál följegyzésre méltó intézeteket, nemes ízlésű építkezést, múzeumokat, művészetek csarnokait, színházakat, képtárakat, állami palotákat, közgazdasági, egészségügyi intézeteket, nehány nevezetes templomot, melyek között a nagyszerű új bazilika magasan emeli ki a háztengerből messze ragyogó kupoláját.
S ha az idegen huzamosb időt fordít Budapest megismerésére, megtalálja benne a nemzeti közélet, a kulturális előre törekvés tényezőit és alkotásait s minden téren a komoly haladás meggyőző bizonyítékait.
Budapest harmincz év alatt gazdag várossá lett és magyarrá. E két állítást fényesen igazolja egy számadat: Magyarország fővárosa a nemzeti művelődés főfő eszközeire, az iskolákra ez idő alatt mintegy harmincz millió forintot fordított. De a mellett, hogy nemzeti jellegét kifejtette a város, az európai művelődésben is igyekezett kellő lépést tartani.

Budapest a Gellérthegyről nézve.
Rauscher Lajostól
Minket azonban, kik az alatt, míg a főváros megifjúlt, benne megvénültünk, kiket az előrehaladás sodra magával ragad, nem a jelen, hanem a jövendő Budapest képe kecsegtet. Az a kép, mely már kilépett az álmok ködéből, mely alakot öltve közelít felénk, melynek le van téve az alapja, mely már emelkedik ki a földből – a legközelebbi évtizedek Budapestje.
A midőn elkészűl az új királyi várpalota Budán, s Mátyás királynak restaurált temploma, szemközt vele a Duna túlsó partján az új parlamentház, – fenn a Gellérthegy ormán vagy a magyar Pantheon vagy a csillagvizsgáló, – köztéreinken a monumentális szobrok, melyek még csak készülőben vannak; – a midőn a Károly-kaszárnya helyén fölépűl az új díszes városháza, s az Új-épület helyét betölti az új kereskedelmi városrész; – a midőn az ország hatalmát hirdető paloták között megjelen a primási székesház is; – a midőn a puszta vásártéreken fölemelkednek az árúcsarnokok; – a midőn öt álló híd fogja összekötni a város két részét; – a midőn villamos vasút fogja közel hozni a fővároshoz a budai rengeteg őserdőt; – a midőn az általános vízvezeték szökőkútjai fognak locsogni kristálytiszta vízzel a város térein; – a midőn a villammal világított útczák éjjente is nappali fényben fognak tündökölni; – a midőn mind e paloták és templomok kivűl és belűl a magyar művészet remekeit fogják megörökíteni; – a midőn a Vaskapu áttörése után tengeri hajók árbóczerdeje fog a fővárosi kikötőkben pompázni; – a midőn az is mind elkészűl, a mi a szem gyönyörködtetésére nem számít: az egész város csatorna-művezete; – és a midőn Budapest ipara és kereskedelme valósággal Magyarország gazdasági életének önmagából termett, önmagát kielégítő tényezőjévé izmosodik föl; – és végűl a midőn Budapest is olyan olcsóvá és megélhetésre alkalmassá fog válni, a minő Páris, a „kicsiny urak” számára: – akkor el fogja mondhatni a jövő kor ivadéka (s ez a kor nincs messze), hogy „Budapest Magyarország”.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi