A szlávok népies színjátéka. Menčik Nándortól, fordította Katona Lajos

Full text search

A szlávok népies színjátéka.
Menčik Nándortól, fordította Katona Lajos
Csehország szlávjainak vallásos érzületéről tanúskodik a népies színjáték buzgó ápolása is, mely némely vidékeken egész a hetvenes évekig teljes épségében fenn tudta tartani a népművészet ez ágát. A középkori eredetű s a jezsuita iskolák színielőadásaiban új életre kelt népmúzsa leginkább az Eisenbrod, Semil és Hochstadt városoktól határolt hegyvidékre húzódott vissza, mikor egyebünnen már kiszorúlt. A népies színjáték legjelesb ápolóhelyei Lastiboř és Boskov helységek, s a legutóbbi időben a Hochstadt melletti Neudorf (Nová Ves)is. Az ötvenes években még a sík földön (kraj) is voltak oly helységek (min. pl. a Jičin melletti Vitiněves), a melyeknek lakói közűl többnyire a domkařok színtársúlatokká egyesűltek s a téli estéken darabjaikat betanúlván, húsvétkor falujok környékén bemutatták játékukat. Más vidékeken, így Netolitz, Prachatitz, Hohenmauth, Senftenberg környékén s egyebütt is, a hol régebbi időben a jezsuita iskolák hatással voltak, elég sokáig virágzottak e népmulatságok, és csak korunk minden törzsökös népies vonást elmosó szellemének lassanként való terjedése elől hátráltak meg.
E népies színjátékok, melyekben a cseh népszellemnek II. József császár korát megelőző iránya tükröződik, mint egyebütt, itt is négy főcsoportra oszthatók. Az elsőbe tartoznak a karácsonyi játékok. Ezek azonban nemcsak az adventi időre vonatkozó evangeliumi eseményeket, hanem a középkori misztériumokhoz hasonlóan az egész ó-testamentomot is felölelik, minthogy az ú. n. paradicsomi játékkal kezdődve, az egész Krisztus előtti időt feltűntetik jelképes ábrázolatok rövidre összevont foglalatában. Az ország minden vidékén él még a szintén e körbe tartozó háromkirály-játék, mely azonban ma már a három napkeleti csillagjós rövid párbeszédévé zsugorodott össze, s többnyire az iskolából kinőtt suhancz-gyerekek adják elő. Ehhez hasonlag a Miklós-játék is mindinkább háttérbe szorúl ma már s csak halvány árnyéka a hajdaninak. A régi idők karácsonyi misztériumainak ma is élő emlékjele csupán a „bethlehemi jászol”, melyet némely falusi templomban s itt-ott a paraszt- és polgárházak szobáiban is látni még.
A második csoport a húsvéti játékokat foglalja magában, melyek az Üdvözítő keresztre feszítését és feltámadását ábrázolják. Jóllehet e játékok a bennük szereplő személyek nagyobb számával nem csekély akadályt gördítettek szélesebb körű elterjedésük elé, mégis épen ezek voltak mindenütt a legkedveltebbek, s húsvéttól kezdve nyár derekáig minden vasárnapon előadták őket, s az egész környék lakossága, sőt távol vidékiek is egybecsődűltek a nézésükre. drámai szerkezet és színpadi kiállítás tekintetében semmivel sem alábbvalók a középkori misztériumoknál, sőt már az iskolai drámán okúlt, voltakép ismeretlen szerkesztőnek elég ügyes keze is meglátszik rajtuk. Kardallal kezdődnek, mely rendesen a bőjti idő kedveltebb egyházi énekei közűl való s a darab egyes képei között ismétlődik. E képek az evangéliumi elbeszélés sorrendjében következnek egymás után. E közbe szúrt ájtatos énekeknek sorrendjében következnek egymás után. E közbe szúrt átjatos énekeknek legalább az a jó hatásuk volt, hogy a nézőben újra meg újra fölkeltették a vallásos áhítat hangúlatát, melyet netán megzavartak egy-egy jelenetben a tréfás alakok, minő a halál és az ördög, vaskos bohóságaikkal. A régi passió-játékokkal közös vonásuk e színműveknek az is, hogy kisebb-nagyobb képek sorozatából állanak s az egész cselekményt a néző elé tárják, nem bízván semmit sem a képzeletére, a mit magának kellene hozzá gondolnia. Épen ezért általában igen hosszúra nyúlnak s olykor meglehetősen unalmasok is, habár közben-közben egy-egy drámai erejű jelenet is akad bennük, minő pl. Iskariót és Judás alkudozása a főpapokkal és a nagy tanácscsal.
A harmadik csoportba az ó-testamentomi tárgyú játékok tartoznak, melyeknek Mózes, az egyiptomi József, Sámson, Tóbiás, Sámuel, Saul és Eszter a főalakjaik.
A negyedik csoport, melynek darabjaiban ép úgy, mint az előbbiében, nagy szerepe van már a Paprika Jancsi (Kasperle) alakjának és a melyen az egészen népies fölfogás már nagyon érezteti szétmállasztó hatását, – új-testamentomi, vagy teljesen újkori tárgyakat foglal magába, melyeken már a mindinkább fölvirágzó műdráma hatása is meglátszik. Ide tartoznak a Szent Iván-játékok, az újabb romantika kedvelt alakjai: Genovéva, Helena, a török császár leánya, Felsenburg grófja, a velenczei kalmár, a Comenius-féle „Világ labyrinthjá”-ból átvett alak, s egyebek közt az ördög hét köteléről szóló játék. Mind a kétféle csoportban többnyire nyers tréfájú s romlott nyelvű bohózattá sülyedt alá a régebbi komoly cselekmény, s inkább csak a legközönségesebb kiváncsiságot akarja kielégíteni, nem pedig a hallgatóság épületes gyönyörködtetésére szolgálni, a miért is csakhamar meg kell hátrálnia a műkedvelőktől is ápolt műdráma terjedése elől.
E népies színművekben tartalmuk egyszerűségéhez mért az egész megjelenítés is. Színpadúl és nézőtérűl többnyire deszkákból összetákolt födetlen színkör (tátrum-theatrum) szolgál, fehér vászon függönynyel és szegényes vászon szinfalakkal. Még gyakrabban csupán egy épen üresen álló csűrben ütött tanyát a népmúzsa s csak nagy ritkán vonúlt be valami tágasabb korcsma-szobába. A közönséget azonban a szegényes díszletek nem riasztották el s nem zavarták a darab élvezetében. A szereplő személyek ugyan igyekeztek annyira-mennyire szerepükhöz illő ruhában megjelenni, a mihez a régi hosszú és bő redőzetű férfiviselet alkalmasabb is volt a mainál, s így a házi ruhatár is kisegítette a legtöbbjét. Királyok, papok s más efféle főbb személyek rendesen külön jelmezt viseltek s vörös, fehér, vagy fekete vászon ruhájukon kivűl jelvényeikkel, koronájukkal, vagy papi süvegükkel eléggé különböztek a többitől. Nyomatékos, méltóságos beszédük is elütött a többi népségétől s maguktartásában is bizonyos előkelőségre törekedtek. Krisztus és a szentek alakjai a hagyomány szerinti jelmezekben léptek föl, melyeknek többé, vagy kevésbbé díszes volta természetesen mindig a társaság tehetősségétől függött. Sok helyütt egyszerű papiros díszítményekkel is be kellett érniök, s a közönség sokszor elég elnéző volt, ha egy-egy ismerősét a rendes vasárnapi ruhájában látta is föllépni.
A középkori színháztól kölcsönzött alakja volt e játékoknak a „prológ”, vagy „kikiáltó”, a ki a darab előtt a „komédia” tartalmát és tanúlságát elmondta s a nézőket csendre és figyelemre intette, végezetűl pedig a játszók köszönetét tolmácsolta s a következő előadásra is meghívta a közönséget, nem mulasztván el annak bőkezűségére is czélzást tenni.
A nézők vagy fapadokon ültek, vagy csoportokban álldogáltak a bekerített térségen. A bemenet csakis belépti díj mellett volt szabad; ez azonban kinek-kinek a tetszésére volt bízva, kivált akkor, ha az előadás jótékony czélú volt. Oly előadásoknál, a melyek bevételében a szereplők fáradozásukhoz mért arányban osztoztak, élelmi szerekkel s más efféle természetbeli járúlékkal is meg lehetett a bemenetet váltani. A játszó személyek minden tőlük telhetőt igyekeztek megtenni, hogy a következő előadások sikerét is biztosítsák, kivált ha rendes színészek is tartózkodtak a környéken; és ennek a versengésnek köszönhető, hogy Lastibořban és Boskovban éveken át ugyanazt a darabot lehetett – bár módosított kiadásban – színre hozni, s ezzel az alkotó népszellem két mintadarabját későbbi nemzedékek számára is utánzásra méltó példáúl átörökíteni.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi