Ház, bútorzat.
Ház, bútorzat.
A hazai románság saját építési módját leginkább a havasban s olyan helyeken tartotta fönn, a hol nagyobb tömegekben külön lakik. A román ház ős, haladott és új jelleget mutat. Az ős alak a rendszerint fából vagy sövényből épűlt pásztor kunyhó, a sztina vagy kaliba. A haladottabb jelleg a tulajdonképeni román ház (casă), mely a kalibához ragasztott pitvarból, gyakran pedig az ezen pitvarhoz épített szobából áll. Az első szoba a család lakóhelye, a pitvar a konyha, a hátúlsó szoba pedig az éléstár, illetőleg a gazdasági szertár. A román ház éjszaki oldalán ablaktalan, a többi oldalakon pedig apró ablakocskákkal van ellátva. A havasi vidékeken a ház eleje mindig tornáczos. A ház anyaga rendszerint fa, vessző, vályog vagy föld. Az általában magas és meredek födél szalma vagy nád; ritkán zsindely és deszka. A ház földje rendesen sikárolt agyag s csak igen ritkán deszkapadlós.
Az első szobába bemenve, jobbra találjuk a kemenczét. A kemencze és a fal közötti padka, mely a kemencze alapzatának a folytatása, téli időkben a gyermekek kedves tartózkodó helye. A szoba fő helyén áll a többnyire festetlen fenyűfa asztal rendszerint fehér vászon terítővel, vagy gyapjúból házilag készített színes szőnyeggel letakarva; balra tőle a fal mellett a fenyűfa ágy van, melyben a lepedővel letakart vagy zsáktokba tömött szalmát 1–6 szőnyeggel terítik be. Ezekre rakják a párnákat két sorban egymásra, gyakran egészen a padlásig. Az asztal és az ágy között rendszerint egy-két láda van. A másik oldalon a fal mellett hoszszában egyszerű vagy ládás padok húzódnak végig, melyek fölött a falon fogasok vannak megrakva különféle czifrázatú kancsókkal. A fogasok polczain szép sorban állnak a virágos porczellán vagy cserép tányérok. A fogasok fölött rudak nyúlnak végig, megrakva különféle házi szőttesekkel. A falakon rendszerint egy-két szent kép s egy tűkör is van.
Hátszeg-vidéki románok.
Pataky Lászlótól
A pitvar közepén, a külső ajtóval szemközt van a sütőkemencze, melynek nyílása előtt egy gödör van. Ebben áll az asszony, mikor beveti vagy, kiszedi a kenyeret. A sütőkemencze teteje egyúttal nyári tüzelőhely; ide egy horog függ alá s arra akasztják a főző bográcsot. A pitvar falain köröskörűl fogasok vannak a konyhaedények számára. A rézüsttel ellátott katlan a pitvar egyik sarkát foglalja el. A kemencze fölött van a koromtól fénylő füstfogó kas vagy kémény, a hol a disznóaprólék füstölődik. Az ilyen kémény olykor kinyúlik a tetőből, de legtöbbnyire csak a padláson végződik, honnan a füst vagy csinált nyílásokon, vagy csak a tető hézagain át tódúl ki a szabadba. A zsindely- vagy, deszkafödelű háznak is ritkán van kéménye. A szalmafödél többnyire kétszer akkora magas, mint a ház fala. Pincze, konyha csak az újabb házakban van.
Az ősjellegű román házaknál az udvar rendszerint pusztán, kerítés nélkül áll. A havasi és lapályi udvar között különbséget kell tennünk. A havasi udvarban a melléképűletek össze vannak zsúfolva. A lapályi udvar rendesen három részből áll. Az elsőben, a tulajdonképeni udvarban vannak a melléképűletek: a gabonás pajta, istálló, csűr, szekérszín, baromfi-ól; végében van a szemétdomb és a szénatartó. A ház előtt áll a gémes kút. Ez az udvar kerítéssel van elválasztva a második részt alkotó veteményes kerttől, mely mögött a gyümölcsös következik. A gyümölcsösben többnyire méhes is van. Az udvarnak ez a beosztása azonban nem általános.
Különbséget kell tennünk a havasi és a lapályon fekvő román falu között. A havasi falu gyakran 2–3 mérföldnyi terűleten fekszik, mert messze szétszórt egyes házakból és házcsoportokból áll. Utczái az ilyen falunak nincsenek. A falu részeit nem útczák, hanem hegyrészek szerint, vagy a benne lakó családokról nevezik el. A lapályon fekvő falvak képe egészen más. A házak egy tömegben, illetőleg sorokban vannak, s ha nem is épen szabályos útczák, de legalább szélesebb útak húzódnak a falun végig. A telkek rendszerint be vannak kerítve. A házak apró ablakai az útra néznek. Az út és a házak között egy kis kerített hely, gyakran virágos kert terűl el.
