Építészet Luszczkiewicz Lászlótól, fordította Pasteiner Gyula | Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben

Építészet
Luszczkiewicz Lászlótól, fordította Pasteiner Gyula

Olesko várkestély
Bernt Rudolftól

A tartomány, mely most Galiczia és krakói nagyherczegség nevet visel, egykor Lengyelországnak egyik része volt; azért a kutató, ha a művészeti fejlődés mozzanatait akarja földeríteni, gyakran kénytelen figyelmét a mai tartomány határain túl az egykori nagy lengyel birodalom egyéb részeire is kiterjeszteni. Másfelől a Halicsban kiásott templommaradványok, nemkülönben a későbbi fa templomok alkata kétségtelenné teszik a galicziai Ruténia és Kiew közötti kapcsolatot. Továbbá a rutén várak és erődítmények (fortalitia) alkatát a tartomány határain túl, Podoliában, Volhiniában és Ukrainában levő e fajta emlékekből értjük meg. Galiczia tehát hálás tárgyúl kinálkozik a kutatónak; változatos építészeti maradványai kecsegtetők, noha kiválóbb emlékek nem találkoznak, a meglevők pedig többnyire szomorú állapotban vannak. Ennélfogva mielőtt tulajdonképeni föladatunkhoz, az építészet történetének vázolásához fognánk, bevezetésképpen jellemezzük a nép által emelt fa építményeket, a mennyiben azok a néprajzon kívűl a művészetet is érdeklik.

A szláv törzseknek, jelesűl a Galicziában lakó népeknek egyik sajátosságuk, hogy házaikat fából építik. A galicziai földmíves az ácsmesterség gyakorlatában nő fel; lengyel és rutén nyelvű mesterszavai régi hagyományként szállottak nemzedékről nemzedékre. Mindazáltal alig nevezhetjük építészeti műnek azt az alkotmányt, melyet a lengyel és a rutén földmíves családja és szeretett barma hajlékábúl fából ró össze. Ezek a legegyszerűbb szükségletnek szolgálnak, s mint ilyenek szalmafödelű, művészet nélküli építmények. A lengyel Tátra aljában élő hegyilakók házai, melyek zsindelylyel födvék, oldalaikon csinos oromzatúak; bejáratukon, ablakaikon és mennyezeti gerendáikon némi díszítmények is láthatók, de azért inkább csak néprajzi érdekességűek. Noha a falusi kunyhókat ilyeténképen kizárjuk az építő művészet köréből, mégis kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a tartományban szerte látható latin és rutén templomocskák, nemkülönben a kisvárosi házak, emezeknek különösen oszlopos folyosói festői hatásúak és a szép iránt való érzékről tanúskodnak. Mert a kunyhók és a kis nemesi udvarházak boronafalúak ugyan, mely falak vízirányosan egymásra fektetett s a sarkakon és a választó falak találkozásánál eresztékekkel összerótt fenyűgerendákból vannak alkotva, mindazáltal az említett templomokon ezen művészietlen eljárással helylyel-közzel a fából való építés művészibb módja, a bálványos szerkezet párusúl.

A latin szertartású falus templomok elrendezése a csúcsíves építés utolsó korszakabeli falazott és egyhajós templom mintáját követi. A Kárpátok lejtőjén levő legrégibb emlékek a XV. század második feléből valók. Rendszerint gerendákból, azaz két oldalt lefűrészelt és eresztékek által összekapcsolt vörös fenyűből épültek; külsejüket merőleges deszkák burkolják és léczezet, vagy egy sor zsindely szegélyezi. Homlokzatukon a falak gyönge hajlása miatt fölfelé egyre karcsúbbodó négyszögű harangtorony emelkedik. Ezt kiszökellő erkély koronázza, mely lefelé nyil alakban végződő deszkákból van alkotva és zsindelylyel födött gúla vagy gömbalakú barokk ízlésű orom fejezi be. A homlokzatot ekként majdnem egészen elfödi a torony. A szentély záradéka többnyire sokszögű és födele alacsonyabb a hajóénál. A szentélyt, sőt gyakran a hajó külsejét is oszlopokon nyugvó félköríves alacsony tornácz övezi. Ennek neve soboty és az épűlet talajának színtjénél valamivel magasabban fekszik. A karzat helyét néha kis födél foglalja el, mely a szentély falát az esőtől védi, vagy pedig az ereszből kiszökellő nagy gyámoknál fogva a szentély és a hajó födelének egyenlő széles alapja van. A toronynak alja előcsarnokúl szolgál, ezen át lépünk a templomba. A hajó mennyezete apró deszkákkal van burkolva és léczkeretek által festményekkel díszített négyzetes mezőkre osztva. A mennyezetnek jellemző részei a falakon hosszában fekvő koszorúgerendák, melyeknek oldalait apró deszkák borítják. A Kárpát-alji ilyetén szebb templomok mestergerendája, mely a hajót a szentélytől választja el, késő csúcsíves építészeti díszű, a mihez a feszűlet és szentek alakjai járúlnak. Számos templom belseje megőrizte színes díszét is, mely a XV. század végéről való kézíratok képeinek levéldíszítményéhez hasonlít (Libusza, Korzenna, stb.). Vannak olyanok is, melyekben minden egyes deszkának más-más a díszítménye.

Római kath. fa templom Skrzyszóvban Tarnóv mellett (XVI. század).
Zachariewicz Juliántól

Mogiła községnek Szent Bertalan tiszteletére szentelt templomocskáját a XV. század közepén az ottani czisztercziek építették, azért nincs tornya, és szentélye egyenesen záródik. Előhajóját kő talapzaton álló szögletes oszlopok három hajóra osztják, s ezen oszlopokon apró deszkákkal burkolt csúcsos ívek nyugosznak. Szép az oldalbejárata, melynek csúcsos íve faragott levelekkel díszített félfákon emelkedik. Egy fölírás szerint Mączka Mátyásnak hívták az ácsot, a ki e templomot építé és ennek kapuját faragta (1465). Ebből az időből (1455) való Szent Bernát kápolnája Grybówban, melynek egy oszlop által ketté osztott nyílású kapuján csúcsíves-kori fölírás van. A kapunak építészeti részletei kőből való minta szerint készűltek.

Több emlék maradt fönn a XVI. század elejéről. Ilyen első sorban Skrzyszów községnek nagyságánál fogva kiváló temploma, melyet utóbb éjszaki oldalán emelet toldalékkal kibővítettek. Ez a templom, csúcsíves művészetű díszes oldalkapuján levő fölírás szerint, János ácsmesternek 1517-ből való műve. A Biecz melletti Libusza község templomocskája gondos kimunkáltságú boltozatánál és diadalívénél, nemkülönben karcsú tornyainak, meg oldalfalainak arányosságánál, legkivált belsejének színes díszénél fogva figyelemre méltó. János prépost építteté 1523-ban. Továbbá emlékek: Dębno, a Dunajec melletti Nowytarg, a Biecz melletti Binarowa községek templomai, melyeknek belsejét díszítő jelképes festmények 1660-ból valók; továbbá a roznóv melletti Przydonica község temploma, melyet Pál ácsmester 1527-ben épített. Ennek csúcsos ívű három kapuja a szomszédos Wielogłowy és Zbyszyce községbeli kő templomok kapuinak mintájára készűlt. Kruzlowa község templomának festett dísze a Libusza községbeliéhez hasonlít. Megemlítjük még Ptaszkowa, Lipnica és Korzenna községek templomait.

Festői hatásúak a galicziai rutének kicsiny fa templomai (cerkiewki); hasonlók fordúlnak elő a Kárpátok lejtőin is. Ezen építmények ama vidéken jellemző részei a rutén faluknak és egyszersmind legszebb alkotásai a boronafalú építési rendszernek. Elrendezésük és építésük a késő byzanczi templom mintáját követi. A rutének lakta vidékek legrégibb templomai kivétel nélkül kőből épűltek ugyan, azonban a művészetápoló főbb helységektől távol eső vidékeken a kőművesek és a kőfaragók hiánya következtében meghonosodtak a fa templomok is.

Ezen rutén templomok tulajdonképen nem középponti elrendezésű építmények, hanem a hosszanti tengely irányában kelet felé terjeszkednek és három osztályból állanak, a mi világosan fölismerhető úgy az alaprajzon, mint a fölépítésen. Három osztályuk a következő: nyugat felől az előcsarnok, melyhez a bejárat fölötti kiszökellő karzat csatlakozik; belebb kelet felé a hajó, s végűl az ikonostasis által a hajótól elválasztott bema, azaz szentély, mely gyakran sokszögűen záródik. Az épűlet e három részét egy-egy kupola jelöli, melyek közűl a középső legmagasabb. A késő byzanczi, falazott kupoláknál jóval magasabb; a többé-kevésbbé zárt csoportban emelkedő ilyen kupolákhoz alúl több tornácz (soboty) csatlakozik és a zsindelylyel burkolt falakat védő, szintén zsindelyes ereszek alkotják a párkányokat. A rutének három kupolás templomának ezen közös alapformájából az építés alkotó elemeinek egymáshoz való csatlakozása tekintetében rendkívűl nagy változatosság fejlődött ki, nemkülönben az ácsmester egyéni fölfogásához, korszakok és idegen hatások kifejezéséhez képest a kupolák alkata is igen sokféle. A templom belsejét deszkázott kupolaszerű boltozat födi, mely azonban a kupola gömbalakú külsejével való kapcsolat nélkül önálló szerkezetű. A renaissance művészet hatása a kupola fölötti lanternában, a csúcsíves művészeté a szentély sokszögű záradékában mutatkozik; a félköríves öv (drohobycz) pedig a román művészetre vall. Szerkezet tekintetében érdekes az épület három fő részének négyzetes alapjából a nyolczszögű dobra és ebből a kupolaalakú befödésre való átmenet. A haranglábak a templom mellett külön állanak, alakra nézve megegyezők a katholikus templomok haranglábaival, csakhogy azoknál alacsonyabbak.

Görög fa templom Rozdołban a Dnieszter mellett, Žydaczów közelében (XVII. század.)
Zachariewicz Juliántól

Galicziában nagy számmal vannak a fölötte érdekes rutén fa templomok; némely falu több ilyen templommal is dicsekszik. Csak nehányat említünk meg a fontosabbak közűl. Nadworna helység temploma nem egyedűli biznyság arra, hogy a galicziai fa templomok alakja megegyezett a késő byzanczi, falazott templomok alakjával. A nadwornai templom elrendezése keresztalakú, öt kupolája közűl a középső legmagasabb, a mi a régi kiewi és a későbbi wolhyniai alakkal egyező. Az egyik gerendájába bevésett 1641. évszám tanúsága szerint a XVII. században épűlt és a Maniawski remeteségből (skit) 1780-ban szállíttatott mostani helyére. A Mikołajóv és Rozdół közti Weryń helység kis temploma szintén keresztalakú; azonban csak egy kis kupolája van, mely a lapos födél közepén emelkedik. De mily pompás kép Rozdoł helység templomának hagymaalakú három kupolája! Mindegyiket lanterna és kereszt koronázza. A hajó négyzetes alakjából a nyolczszögű dobra való átmenet, a sokszögű szentély, továbbá az emeletek kialakúlása, a melyeket ereszek választanak el egymástól, az erősen kiszökellő alsó eresz, mely tornáczot alkot, végűl a homlokzat első emeleti karzata, mindezek együtt festői hatásúvá teszik a fa építmény külsejét. A Czortków alatti Wygnanka helység temploma hasonló az előbbihez, csakhogy középső hajója nyolczszögű, szentélye fölött lanternás kupola emelkedik és külsejét vízirányosan számos eresz tagolja. Zárt csoportban álló három kupolája karcsúan szökik föl. A Czortków melletti Horodnica község temploma az egy középső kupolás typust képviseli, noha kialakúlás tekintetében megegyezik a Drohobycz községbeli György- és Szentkereszt-templommal. A György-templom kiváltképen jellemző. A XVI. században épűlt vörösfenyűből; hosszanti tengelye mentén három és oldalt két kisebb kupolája, azonkivűl külső karzata is van. A Szentkereszt-templom kisebb, nem olyan szép és rajta a kupolákat sátorfödelek pótolják. 1601-ben épűlt; a színes díszítés nyomai láthatók rajta.

A galicziai latin és görög-katholikus szertartásúak fa templomainak csekély művészetű formái átszármaztak a kisvárosi építményekre, jelesűl a vásártéren és az ezzel szomszédos útczákban épűlt lakóházarka. Tisztátalan és elzüllött zsidó falukban itt-ott festői külsejű házakat látunk; díszes ormuk és oszlopos folyosójuk vonja magára figyelmünket; a szépen faragott oszlopokat ívek kötik össze. Néhol az oszlopos folyosót erősen kiszökellő gerendákon nyugvó széles eresz pótolja; másutt ismét a díszes oszlopok sora a ház falához illeszkedik és a belőlük kiágazó gyámokon nyugszanak a szelemengerendák. Az emeleti nyílt és szintén oszlopos helyiségben ülik a zsidók sátoros ünnepüket. Galiczia kisebb városainak ezen festői piaczai lassanként eltűnnek, tűznek esnek martalékúl. Így pusztúlt el Bobowa, Wiśnicz, Czortków városok piacza; ellenben ép állapotban van a Dunajec melletti Zakliczyn, Rymanów, Lisko, Żabno, Krośno s még több kis város piacza. Az oszlopok alsó része, mint az említett templomokban, itt is négyzetes, felső felük azonban lemetszett élű és fejük egyszerű. Hasonló fa építmények a réginemesi udvarházak, a zsidó imaházak (Jabłonów) és a magtárak közt találkoznak.

A román építés kora. A Visztula vidékének ősrégi helységei és azok püspöki székhelye, azaz Krakó által, a melynek lakosai részint lengyelek, részint pedig nyugati országokbeli kereskedők voltak, a mai Galiczia éjszaki része elég korán, már a XI. században megismerkedett nyugati Európa építő művészetével. Krónikások homályos följegyzései szerint, melyeket a mai tudomány megerősít, a Rajna vidékéről bevándorolt benczések építkeztek volna Krakóban és annak környékén; említtetik továbbá, hogy fejedlmek és püspökök már a XII. század előtt tevékenyek lettek volna az építkezés terén. Kétségtelenűl a legrégibb építészeti emlék a krakói várhegyen levő székesegyház földalatti sírboltja, melyet 1110-ben Maurus püspök szentelt föl. A XVI. században csúcsívesen újjá épített székesegyháznak nyugati oldalán a föld alatt van Krakó legrégibb román építményének a maradványa. E sírboltot oszlopok két rendje egyenlő szélességű három hajóra osztja; az oszlopokat hevederek kötik össze; ezeknek közét tizenkét keresztboltozat tölti be; a boltozati süvegek élben találkoznak. A sírbolt nyugati oldala félkörű apsisszal végződik, a mi világos jele annak, hogy az eredeti templomnak a Rajna vidéki minta szerint úgy nyugati, mint keleti oldalán is volt apsisa. Falai hatalmas köczkakövekből épűltek; az oszlopok törzse és koczkaalakú feje egy-egy darab kő; a tagoltság igen kezdetleges, de a részletek gondos kimunkáltsága az egyszerűség mellett is elárúlja az építésznek, meg a kőfaragónak ügyességét, valamint azt is, hogy ezek külföldi iskolában tanúltak.

Krakóban Szent András, Adalbert és János temploma képviselik a XII. századot, és egyszersmind megjelölik a várhegy alatti városrésznek fából épűlt román kori házai közt vonúló régi útat. Ezen templomok román maradványaiból megtudjuk, hogy falaik kisebb faragott kövekből épűltek, továbbá hogy egyhajósak és lapos mennyezetűek voltak. Más hatásra vall a benczések által Sieciechówban épített Szent András templom, a melynek keleti oldalán egy apsis van, nyugati homlokzatán pedig fönt nyolczszögbe átmenő két torony emelkedik; díszítménye szászországi mintát követ. Ugyanitt két másik templomnak nincsen tornya és az egyiknek szentélye egyenes fallal záródik.

A XIII. század első felében Krakóban és környékén a román építészet más formákkal és más építési anyaggal divatozott. A franczia czisztercziek a XII. században benépesítik a lengyel kolostorokat és a XIII. század folyamán hozzáfognak az építkezéshez, a mivel kapcsolatban meghonosodnak a boltozatos templomok. A boltoza azonban csúcsos ívű. A mai Galiczia határain túli, faragott kőből való építkezés Krakó XIII. századbeli építészeti emlékeire semmi hatással nem volt.

Galiczia e vidékén a XIII. század elejével kezdődik a tégla használata; hosszanti hajós vagy pedig keresztalakú templomokat építenek és a szerfölött meghosszabbított szentélyek a cziszterzi hagyomány szerint egyenes fallal záródnak. A Domonkos-rendieknek köszöni Lengyelország a sima és a préselt díszítményű téglák használatát. A lengyelországi építészetnek közös sajátsága ez a sziléziaival. A krakói Domonkos-rendi templom régi részei, az Odrowąž Iwon krakói püspök által alapított szentély, jelesűl annak árkádos dísze és préselt téglával kirakott öve hasonlít a Szent Jakabról nevezett s jó állapotban levő sandomierzi szép templomhoz. A díszítésnek ugyanezen módjával találkozunk Staniątkiban a Benedek-rendiek templománál, mely 1234-ben épűlt. Ezen szép kimunkáltságú építmény anyaga tégla és kő; szentélye román, hajója ellenben átmeneti művészetű; amannak hevedereken nyugvó bordás keresztboltozata van, emennek közepén nyolczszögletes pillérek állanak, melyeket csúcsos ívű hevederek kötnek össze. A krakói késő román építészetnek téglából és faragott kőből épűlt legszebb műve a krakó melletti Mogiła faluban levő cziszterczi apátsági templom, mely a XIII. század első felében készűlt el, s ugyan akkor szenteltetett föl is; építészeti részei nagyobbára ma is jó állapotban vannak. Galicziában ez a legfontosabb román építészeti emlék. Cziszterczi elrendezésű; kereszthajója és négy kápolnája van; középhajóját az oldalhajóktól pillérek választják el; a középhajó egy szakaszának az oldalhajókban két szakasz felel meg. Ma bemeszelt belsejét eredetileg vörös és szürke színű téglák válatkozó rétegei díszítették. A krakói Ferencz-rendi templom oromfalai, a prémontrei apáczák kolostortemploma Zwierzyniecben Krakó mellett, a dziekanowicei templom maradványai szintén román művészetű téglaépítmények és átmenetűl szolgálnak a csúcsíves rendszerre, mely a XIII. század végén és a XIV. század elején kezdett Krakóban meghonosodni és csakhamar uralkodóvá lett az egész vidék egyházi építkezésében.

A krakói székesegyházi sírbolt (XI. század).
Weber Antaltól

A régi Halics terűletén eszközölt ásatások útján csak az újabb időben kerűltek napvilágra több XII. és XIII. századbeli rutén templom alapfalai. A Łukwia és Łomnica folyó, meg Stanislas és Krylos falu közt fekvő három kilométernyi terjedelmű szántóföldeken hat templomot ástak föl, melyek mind a XII. századból valók. Innen nem messze később keletkezett a mai Halics város. A régi Halics templomai, a mennyiben alapfalaikból következtetni lehet, egy csoportba tartoznak az owruczi romokkal és a kiewi legrégibb templomokkal. Ezek középponti elrendezésű késő byzanczi építmények; középső kupolájuk a templom belsejét három hajóra osztó négy pilléren nyugodott. A hajók kelet felé apsisokkal záródtak; ezek közűl a középső félkör alakú és legnagyobb. Alapfalaikat a Dnieszterből szedett görgetegből építették; falaikhoz, kapuikhoz és azok díszitéséhez faragott követ használtak, belsejüket pedig három- és négyszögletű, színes téglákból kirakott mintákkal díszítették. Elrendezésüknek vannak rejtelmes részletei is, a melyeket eddig nem sikerűlt megfejteni. A szomszédos Stanislas községben levő Ferencz-rendi templom a régi Halicsból fönmaradt és később átalakított régi keleti építmény Belsejében a pillérek, továbbá három díszes apsisa és román fő kapuja még megvannak.

A csúcsíves építészet. Nem lehet pontosan megállapítani, hogy a csúcsíves rendszer mikor honosodott meg az ország egyházi és világi építkezésében; annyi azonban bizonyos, hogy a falusi építőmesterek a XIII. század végén már elfordúltak a román formáktól. Más felől az is bizonyos, hogy a kő és a tégla vegyes használata a megelőző korszakból származott át a krakói csúcsíves építésbe, nemkülönben ebből a korszakból valók a csúcsos ívű boltozatok és nyílások is. Úgy látszik, hogy a csúcsíves rendszer sajátos elrendezése, tagoltsága és ékítésmódja a Ferencz-rendiekkel a XIII. század második felében Csehországból származott át Lengyelországba. A XIII. század második felében épűlt a krakói Ferencz-rendi templom, melynek ablakain legelőször találkozunk kőből faragott, kezdetleges geometriai díszítménynyel. Ezt nem számítva, a kifejlett csúcsíves építésnek galicziai legrégibb alkotásait a Stary-Sączban és Nowy-Sączban (Régi- és Új-Sandec) levő Ferencz-rendi kolostortemplomokban ismerjük föl. A klarisszáknak a Poprád melletti Ó-Sączban levő temploma, mely 1329-ben készűlt el és szenteltetett föl, egy hajós; a nyugati oldalához csatlakozó toldalék emelete az apáczák oratoriumáúl, földszínti helyisége káptalanteremtűl szolgál; támasztó pillérekkel ellátott szentélye sokszögű; az oratorium ablakai négy osztályúak; a káptalanterem és az előcsarnok boltozatának bordái a középen szabadon álló pillérre ereszkednek. A templom nem nagy, de falai gondosan faragott koczkakövekből építvék. Úgy ez, valamint a Nowy-Sączban levő egykori Ferencz-rendi templom maradványai arról tanúskodnak, hogy az idegenből meghívott építészek mesterek és a csúcsíves építésben jártasok valának.

Krakóban, a lengyel székvárosban, a XIV. század folyamán a csúcsíves rendszer uralkodóvá lett úgy az egyházi, mint a világi építkezés terén.

A Krakó melletti Mogiła helységbeli cziszterczi templom oldalhajója (XIII. század).
Weber Antaltól

Nanker, a sziléziai születésű krakói püspök, az új művészet megkedvelés által indíttatva 1320-ben hozzáfogott a krakói székesegyháznak a saját és az egyházmegyei papság költségén való építéséhez. A székesegyház a Wawel hegyen a régi román székesegyház helyén áll, melyből csupán a már említett sírbolt maradt fönn. Az új székesegyháznak az volt a rendeltetése, hogy a koronázáshoz méltó és tágas isteni tiszteleti helye legyen az ország székes fővárosának, s hogy a királyok temetkezési helyéűl szolgáljon. Építését 1364-ben fejezték be. Nem épen nagy, de belsejének csúcsíves művészetű részleteinél fogva érdekes építmény. Külseje kápolnák hozzáépítése, belseje pedig az oldalhajók egy részének magasabbá építése által nagy átalakítást szenvedett. Elrendezése az által nyert keresztalakot, hogy fő hajója szokatlanúl megnyújtott hosszanti szentélyt alkot és ezt kereszthajó metszi. Az alacsony oldalhajók a kereszthajó szárait megkerűlve az egyenes fallal záródó szentélyt folyosóként övezik. Az építmény mindemellett is szerves alkotásnak mondható, a mennyiben az építész egy felől a pillérek tagoltságának megváltoztatása, más felől a hosszanti tengely meggörbítése által a sajátos elrendezésből származó nehézségeket sikeresen leküzdötte.

Az épület jobbára koczkakövekből áll; a téglát külsején is, belsejében is kő lapok burkolják. A hosszanti oldalak ormain téglából rakott fel föszíne látható. A kétféle építési anyaggal kapcsolatosan a szerkezet új rendszere jut érvényre, a mely szerint a magas hajók támasztó pillérei a templom belsejében, a hajókat elválasztó pillérek mögött emelkednek. A hajókat elválasztó pillérek sokszögűek, kereszttengelyük irányában támasztó pillérei a templom belsejében, a hajókat elválasztó pillérek mögött emelkednek. A hajókat elválasztó pillérek sokszögűek, kereszttengelyük irányában támasztó pillérek csatlakoznak hozzájuk, a mi a XIV. század folyamán épűlt krakói templomok jellemző tulajdonsága. Ehhez járúlnak még a falak élénkítésére szolgáló geometriai díszű vak fülkék.

A székesegyház építészetének szerkezeti rendszere előképűl szolgált mindazon templomoknak, melyek a XIV. század folyamán Krakóban és ennek szomszédjában ez időtájt alapított Kazimierz városban épűltek. A krakói templomok e négyes csoportja: a Mária templom, a Domonkos-rendiek Szent-háromság temploma, a laterani kanonokok Krisztus testéről nevezett temploma, végűl az Ágoston-rendiek Szent Katalin temploma úgy elrendezésre, mint a fölépítés szerkezetére nézve teljesen megegyező. Mindegyik faragott mészkőből épűlt; egyiken sem fordúl elő akár formált, akár mázas tégla; egyik sincs semmiféle kapcsolatban a Balti-tenger partvidékének téglaépítészetével, ellenben legközelebb állanak Boroszló ez időbeli építményeihez.

A krakói Mária templom (XIV. század).
Weber Antaltól

Mária temploma nagyságánál fogva a legfönségesebb, boltozatos belsejének díszénél és karcsuságánál fogva legkiválóbb e csoportban. Krakó meggazdagodott polgársága a Wawelen épűlt székesegyháznak mintegy versenytársáúl egy új és nagy plebánia-templomot kezdett építeni. Az építkezés a XIV. század egész második felén át tartott. A boltozatot 1397-ben és 1398-ban a Prágából meghívott Werner fejezte be. A templomnak széles középhajója és két keskenyebb oldalhajója van. A középhajó magasabb az oldalhajóknál, s folytatása a vele egyenlő hosszú szentély, mely a nyolczszög három oldalával záródik. Kereszthajója nincs, azért a középhajó magas boltozata a tornyok közötti árkádtól kezdve a diadalív által alig észrevehetően megszakítva egészen a szentélyzáradékig húzódik. Az oldalhajók a diadalív irányában végződnek, s azért a támasztó pillérekkel övezett szentély a templom külsejének szembe szökő része. A krakói szerkezeti rend szerint az előhajó támasztó pillérei belűl állanak a pillérek mögött. A rendkivűl alant kezdődő, három osztályú és gazdag geometriai díszű ablaknyílások bőséges világossággal árasztják el a szentély belsejét. Ennek díszeűl a gerinczek szolgálnak, melyek a falakon a boltozat bordáinak folytatásai; ezekhez járúlnak a gyámok és a gerinczfők gazdag növényi és alakos ékítményei, s a mennyezetek és a szentély falainak pompás domború geometriai díszítményei. Külseje nyers tégla-építmény; a támasztó pilléreket kőből faragott karcsú tornyocskák, az ablakszárakat, valamint a koszorú-párkányt annak hornyában ülő képzeleti alakok élénkítik. A részletek kimunkáltsága tekintetében e templommal az e csoportbeliek közűl egyik sem vetekedhetik. Csak a Domonkos-rendi templom dicsekszik épen ily szép díszítményű kapuval, mely a Mária-templom kőfaragójára mutat. Azonban az előhajókat elválasztó pillérek és a magas boltozat nagyságánál fogva mindegyiknek belseje egyaránt nemes hatású.

XIV. századi építmény Niepołomice helység kis temploma, melyet Nagy Kazimir épített 1358-ban. Egy hajós; homlokzata előtt egy torony emelkedik; kapuja díszesebb; szentélyének szép boltozata van. A krosnói plebánia-templom egy része szintén ebből az időből való. A Domonkos-rendiek építési tevékenységüknek szép emlékét hagyták Oswięcim herczegség székhelyén. Egykori templomuk a szentély nagyságánál fogva romjaiban is tekintélyes hatású. A krakói csúcsíves építést a Ferencz-rendiek honosították meg Krosnóban a rutének közt, de a rendnek ott épűlt csarnok-templomából csak romok maradtak fönn. Nowy-Sącz helység tűz által megrongálódott plebánia-templomának két tornya van, a melyeken kőből faragott díszítmények, nemkülönben maguk a falak is a krakói építőiskolával való szoros kapcsolatot mutatnak. Zbyszyce, Łapczyce és Wielogłowy szomszédos községek, valamint Stary-Sącz plebánia-templomai hasonlók a Krakó-vidéki templomokhoz.

A Visztula melletti Sandomierz társaskáptalani templom Nagy Kázmér király bőkezűségének köszöni keletkezését. Ezen téglából és kőből alkotott pompás épűlet mintájára a XV. században divatosabbakká lettek a csarnok-templomok. Ilyenek a bieczi templom, a lembergi székesegyház, Krosnóban a Ferencz-rendi templom, Krakóban a Szentkereszt temploma és még nehány más Sambor környékén.

A krakói Mária templom belseje.
Siegl Károlytól

A lembergi székesegyházat a városi hatóság plebánia-templomnak építé. A hagyomány szerint Nagy Kázmér 1350-ben tette volna le az alapkövét, de csak 1479-ben fejezte be Promm Joakim boroszlói építész. Későbbi időben keletkezett toldalékok megsemmisítették eredeti elrendezését, pompás csúcsíves szerkezetét pedig belsejének kétes ízlésű földíszítése rontotta meg. Három hajós csarnokát diadalív köti össze a megnyújtott szentélylyel, mely sokszögű záradékú és melynek falát a boltozat bordáival kapcsolatos gerinczek tagolják. A csarnok három hajóját nyolczszögű pillérek két rendje választja el egymástól. E pilléreket szépen tagolt gerinczek élénkítik. A gerinczfők szép lombdíszét ma később keletkezett czikornyák födik. A csarnok hálós boltozatú. Külseje nyers téglaépítmény, belsejében a szerkezet alkotó részei és a díszítmények faragott kőből valók. A homlokzatnak négyzetes alapon emelkedő két tornyát finom építészeti formák teszik figyelemre méltóvá.

A bieczi templom a XV. században épűlt, de csarnokának pillérei és boltozata a XVI. századból valók. Nagyságánál fogva tekintélyes hatású, jobbára téglaépítmény; sem külseje, sem belseje nem dicsekedhetik helyes arányokkal, nemkülönben híján van a csinosabb építészeti részleteknek is.

A krakói Szentkereszt templom boltozata egy középső pilléren és a falakból kiszökellő vállköveken nyugszik. Ez elrendezésre és fölépítésre nézve elkésett utánzata Galiczia határán túl, Wislicában, Stobnicában és a lublói várkastélyban a XIV. században épűlt templomoknak.

A XV. század folyamán úgy az egyházi, mint a világii építészetben meghonosodott a lépcsőzetes oromfal, melyet merőleges kiszökellések élénkítenek. Az oromfal sima fölszínét téglából alkotott és kőből való tornyocskákban végződő szögletes pálczatagok mezőkre osztják; e mezőkben a falból kivájt csúcsíves és tagolt keretű vak fülkéket czímerpaizsok díszítik. Ennek jellemző példái Krakóban a Domonkos-rendiek, meg Krisztus testének temploma, a székesegyház kincstára és a Jagello-collegium.

A XV. századi csúcsíves építésnek másik jellemző vonása, hogy a nyers téglaépítmény külső falán jobban és kevésbbé égetett téglát alkalmazott, továbbá, hogy a párkányt formában préselt téglával rakta ki. Ilyenek példáúl Długosz építményei, továbbá a Brzesk alatti Szczepanów falu temploma, végűl a rutén határon Przeworskban levő cziszterczi templom. Ezen város plebánia-temploma a templomos-rend miechówi téglaépítményének hagyományát követi.

Krisztus testének temploma Krakóban (XIV. századi csúcsíves építmény).
Weber Antaltól

A XV. századi csúcsíves építésnek további sajátossága, hogy a templomok kapuin a béllet tagoltsága a felső végén derékszögben megtörik és sarkokban egymást keresztben metszi. Az ajtó és az ablaknyílás e formája átmegy a világi építésbe is. Egyidejűleg lassanként eltünedezik a kőből faragott gazdagabb ékítmény és pongyolábbá válik. Kivétel számb megy a krakói Szent Borbála templom támasztó pillérei köz beékelt kis építmény, mely a XV. század végéről való, de a melynek rendeltetését mind mági nem sikerűlt megállapítani; finom tagoltsága, gazdag lombdísze Nürnberg és Krakó közti kapcsolatot sejtetnek, a mit Veit Stoss mester krakói tartózkodásából lehet kimagyarázni.

A galicziai és a krakói kolostorok már korán csúcsívesen épűltek. Legelőször a krakói Domonkos-rendi kolostor keresztfolyosójának földszíntjén, a káptalanterem és az ebédlő falain, keresztboltozatain és egyszerű geometriai díszű ablakain mutatkoznak e művészet némi jelei. Az ebédlőbe vezető folyosó boltozatát két sokszögű oszlop tartja, melyeket hevederek kötnek össze egymással és a falakkal. Itt még nyilván való a késő román művészet hatása, minél fogva ez építmény keletkezését a XIV. század végére tehetjük.

XV. századból való csúcsíves keresztfolyosói vannak a lembergi Domonkos-rendi kolostornak. Igen pompás csúcsíves művészetűek a krakói Ágoston-rendi, Szent katalinról nevezett kolostor keresztfolyosójának lapos fülkéi. A przeworski cziszterczi kolostor keresztfolyosója a XV. században épűlt; eges részletei faragott kőből valók, egyébként egészen egyszerű.

A XIV. és a XV. századbeli világi és erődítési építészetben a csúcsíves rendszer kifejlődését a magdeburgi jog alapján szervezett városi igazgatás segítette elő, a mihez járúlt a városi polgárság vagyonossága, mely a Keletet a Nyugattal összekötő útvonalak mentén űzött kereskedelem gyümölcse volt.

E tekintetben különösen kitűnnek a következő városok: Krakó, az ország székvárosa, Lemberg, akkor Ruténia fővárosa, Nowy-Sącz, Biecz, Krosno, Rzeszów, Przemyśl, a melyekben a benszülött lengyel és rutén lakossághoz a német elem csatlakozik és a városok igazgatásában, s azzal kapcsolatosan az építészetben vezérszerepet visz.

A lembergi római katholikus székesegyház belseje.
Siegl Károlytól

A városi hatóság első alkotása volt a tanácsház és áruházak építése; utóbb gondot fordított a várépítésre és védelmi czélból a várost fallal övezte. Csúcsíves tanácsházak maradványait találjuk Krakóban, Tarnówban, Bieczben és Sączban. A krakói úgy nevezett tanácsházi torony a XV. század elejéről való építmény. A téglát kőlapok burkolják. E burkolat fölűl ívekkel összekapcsolt és a tornyot párkányként övező oromzattá alakúl. Legfölűl még egy kiszökellés van, mely egykor őrfolyosóúl szolgált. Itt-ott csúcsíves ablakok nyomai láthatók. A felső emeleti teremben faragott kőpárkányzat látható, melynek lombdísze fogalmat ad a torony szomszédságában állott, de elpusztúlt tanácsház művészeti mivoltáról. A tarnówi tanácsház jellemző mintája a kisvárosi előljáróság czéljaira szolgáló épűletnek. Tornyának vállköveken nyugvó, födött őrfolyosója volt. A renaissance korban födelét az attika mögé rejtették. Beicz város tornya a tanácsházhoz képest szertelenűl nagy és magas, az egész város fölött uralkodik; a párkányok több emeletre osztják, koronájáúl a tarnówihoz hasonló őrfolyosó szolgál.

A csúcsíves művészet idejében keletkezett és kereskedelmi czélra szolgáló emlékszerű épűletek közűl manapság csak a krakói posztócsarnok (Sukiennice) méltó említésre, annak is csak ama részei, melyeket a tűzveszedelmek és a megújító munkálatok meghagytak. A posztócsarnok a XIV. század végén eredeti állapotában hatalmas nagyságú, magas födelű épűlet volt; falait támasztó pillérek tagolták; felső emeletét az ablaknyílások hosszú sora szakította meg; gerendás mennyezetű belsejének egész hosszában tornácz húzódott végig, a melyből ajtók nyíltak az egymás mellé sorakozó boltokba. A XIII. században négy sorban épűlt s középütt egy hosszanti, meg egy keresztútczára néző posztós boltokból a XIV. század végén pompás csúcsíves építmény támadt. Lindintholde Márton építész és városi építőmester alkotta, a ki a város költségén e két útczát tetővel befödte, az emeleten pedig egy Schmetterhaus-nak nevezett óriás termet létesített, melyet számos ablak világít meg. Az 1555. évi tűzvész majdnem egészen elpusztította a csarnokot; a középkori mester művének csak egyes részei kerűlték el a pusztúlást, így a keleti és a nyugati oldalon a díszes támasztó pillérek és az ablakok, továbbá a kapuk, melyek éjszakon és délen az alsó csarnokba vezetnek.

A csúcsíves építés hanyatlásának idejéből való világi építmények maradványaival is találkozunk Krakóban. Ezek a Ringen levő polgári házak boltozatos termei, melyek tanúságot tesznek az akkori polgárság szép iránti érzékéről Legszebb köztük a Ringről a Brüdergasseba vezető átjáróháznak, az úgy nevezett Mennicának (pénzverő ház) terme. Mostanság falakkal több helyiségre van osztva; mindazáltal épségben vannak boltozatának gazdagon alakított bordái és szépen faragott czímerpaizsokkal díszített záró kövei, melyek kétségtelenné teszik, hogy az épűlet a XIV. században keletkezett. Az egyik záró kövön építő mesteri jegyet látunk.

A középkori erődítő építészet művei a városfalak, a bástyák és a tornyok kapui.

A krakói posztócsarnok helyreállítása előtt.
Bernt Rudolftól

Ilyenféle építményekből Krakóban csak egyes részek maradtak fönn, így a városnak éjszaki oldalán, míg a bástyák és az árkok helyén nyilvános sétahelyek keletkeztek. A téglát és követ vegyest használó krakói építési rendszer nyomait kerekalakú két bástyán látjuk. Ezeket egy kiszökellő fal kapcsolja össze; a bástya falain kőből faragott lövő rések vannak; a fal maga nyers téglaépítmény; legfölűl kő gyámokon nyugvó és szintén kőből épített, erős védelmi folyosók vannak. Kivételt tesz a kaputorony, az úgy nevezett Florián-kapu, mely négyzetes elrendezésű; fala faragatlan kőből, védelmi folyosója ellenben téglából épűlt. A torony csúcsos ívű kapuja és egész alsó része a XIV. századból való. Eredetileg egyenes kapcsolatban volt a kapunak előre tolt erődítményével; a kettőt a ma már hiányzó falak közt egy út kötötte össze. A kapu erődítménye, az úgy nevezett Barbakan, ma is fönnáll. Ezt a város a XV. század végén a tatárok betörésétől való félelmében építé. E bástya nagy kerek építmény; alsó részeit ma föld takarja. Kerek alakú az udvara is, a hol kirohanásra gyülekezett az őrség. A gyámokon nyugvó védelmi folyosók és az ezekból felszökellő kis tornyok festői díszei az építménynek. Ezeken kívűl egyéb részletek: a kő gyámok, a lövő rések tagolt béllete, s a körűlfutó párkányok a krakói középkori építészet jellemző alkotásává teszik.

Bieczben a plebánia-templom mellett a krakói szokás szerint téglából és kőből épített négyszögű bástya maradt fönn, melyet később harangtoronynyá alakítottak át. Nowy-Sączban a vár mellett egyetlen töredék áll még a város bástyájából. Przeworskban néhány faltöredék tanúskodik az e fajta középkori építmények díszességéről.

A székvárosban és a mai Galicziában egyebütt látható tudományos czélú épűletek is bizonyítják, hogy nem hiányzott az emlkszerűségre való törekvés. Első sorban a krakói egyetem épűletére, a régi collegiumokra, az úgy nevezett bursákra hivatkozunk, mely utóbbiak az idegenből érkező tanúlók lakásaiúl szolgáltak. Ilyenek voltak a Długosz-féle és a jeruzsálemi bursa, a melyet Zbigniew Oleśnicki alapított, továbbá a szegények bursája és még számos. Mindez épűletek azonban elenyésztek úgy, hogy a Jagellók idejebeli egyetemi építkezésre csak Krakóban az Anna-útczában levő úgy nevezett Collegium majus emlékeztet, melyet utóbb a Jagello-féle könyvtár számára átalakítottak.

A XV. század folyamán előadási helyiségekűl és az idősebb tanároknak lakásokúl számos házat vásároltak össze. E házak helyén a század legvégén keletkezett az az árkádos udvarú, emlékszerű mai épűlet, a melyben a tanúlók számára közös étkező és lakó helyiségek, meg a könyvtár voltak. A jelen század utóbbi évtizedeiben a lakó helyiségeknek könyvtári termekké való átalakítása megóvta az épűlet középkori hatását; kivűl is épségben van a krakói XV. századi templomok módjára szegélyezett oromfal, végűl épségben van a csúcsíves árkádokkal övezett udvar is. Ez árkádos keresztfolyosókból csúcsíves ajtók nyílnak a régi előadási termekbe; az emeleten a négyszögű ablakok, melyeknek kőből faragott keresztszáraik vannak, jellemző ismertető jelei a csúcsíves építés korszakának végéről való krakói lakóházaknak. A keresztfolyosók kristályos boltozata is egyik sajátossága Krakó ezen építészeti korszakának.

A krakói Jagello-féle könyvtár keresztfolyosója
Weber Antaltól

A XVI. és XVII. századi renaissance. A renaissance művészet, mint már érett olasz termék honosodott meg a XVI. század első tizede folyamán a galicziai egyházi és világi építészet terén; átmeneti korszak sincs e közt és a csúcsíves művészet közt. E hirtelen fördúlatot a krakói kastélyban lakott királyi udvar idézte elő. A Jagello nemzetségbeli I. Zsigmond király, még Bona királynénak Lengyelországba való megérkezése előtt, olasz építészeket hívott meg s azokat paloták és kápolnák építésével bízta meg. A királyné oda érkezésével az olasz elem uralkodóvá lett a királyi udvarnál, s az első olasz építészt és annak segédeit számos tehetséges szobrász és építőmester követte, kik a lengyel főúri nemzetségek, a városok és a papság megrendeléseire a város közelebbi környékét műveikkel csakhamar betöltötték.

Az I. Zsigmond által meghívott olasz építészek tevékenységének legrégibb nyomai a krakói várhegyen levő királyi palotákon, jelesűl azoknak a városra néző éjszaki szárnyain láthatók. Ezeket olasz segédekkel Francesco della Lore florenczi mester 1509-től 1516-ig építé. Az olaszokon kivűl krakói kőművesek is dolgoztak rajta. A mester halála megakadályozta az építkezés befejezését, de csakhamar megjelent egy másik olasz, Bartolommeo Berecci, a ki Val di Pieveben született, de florenczinek tartotta magát. Ez a király megbizásából a Zsigmond kápolnát építé, mely 1518-tól 1530-ig épűlt és egyházi téren a renaissance építészet megkezdője Lengyelországban.

A Zsigmond kápolna önmagában tökéletes mesteri alkotás; a régi csúcsíves székesegyház déli oldalához csatlakozik; koczkakőből épűlt; szerves elrendezése és fölépítése, nemkülönben pompás díszítése egyaránt bámúlatra méltó; megaranyozott kupolája és az ezt koronázó szép lanterna a legelső olasz mesternek is dicséretére válnék. Különben egyszerű külsejének nemes hatást kölcsönöznek az arányok összhangja, a falakat élénkítő dór pillérek és a párkány, meg az ablakok és az ajtók keretei. Belsejében a finoman formált díszítmények pompája uralkodik. A pillérekkel tagolt falak keretén, a fülkékben, melyekben a Jagellók márvány sírjai állanak, az ezüstös oltáron és az ott álló királyi trónon páratlan képzelő tehetséggel kőbe vésett arabeszkek, medaillonok és márvány szobrokkal benépesített fülkék gazdagsága kápráztatja a szemet. A kupola belsejét szép rozettákkal díszített bronz rekeszek borítják. A templomból a kápolnába nyíló bejáratot pompás bronz rács, Servatius királyi mester öntvénye, zárja el.

A krakói Szent Péter templom belseje. (1598)
Siegl Károlytól

Ekkor volt először, hogy ezen éjszaki vidék városi lakói előtt az addig ismeretlen olasz művészet szépsége föltárúlt; a csúcsíves művészet szabályaiban megrögzött czéhbeli kőfaragók kezéből kiesett a véső. Nem csoda tehát, hogy e kápolna szolgált a XVI. század folyamán a Wawelen épített püspöki sírkápolnák mintájáúl. E szerint épűlt a század végén a Domonkos-rendi templom mellett Szent Jáczint kápolnája is, melynek falait faragványokkal borított pillérek és szobrokat befogadó fülkék díszítik. Lelkiismeretesen másolták a Zsigmond kápolna külsejét a XVII. században is, mikor a Wawelen, a székesegyházban a Wasa királyi nemzetség új kápolnáját építették. Kazmierczyk síremléke a krisztus testének szentelt krakói templomban 1632-ben épűlt és ezen is találkozunk az olasz mestereknek Zsigmond kápolnabeli arabeszkjeivel.

A reformatio és az egyház elleni küzdelem idejében épűlt nehány templom kisebb téglaépítmény; boltozatuk és oromfaluk alkata a középkori mintát követi. Ilyen példáúl a bieczi templom belseje. Ezt a csarnoktemplomot Pietro di Ronchi milanói mester építé 1560-ban; pilléreinek renaissance volutával díszített lábai vannak. A Krakó melletti Kazimierzben levő régi zsinagóga közepén két toskánai oszlop áll, és rajtuk nyugszik a csúcsos ívű bordás boltozat. Ezt Matteo Guci, a Krakóban letelepedett ily nevű szobrász- és építészcsalád egyik tagja 1570-ben építé.

A XVI. század legvégén III. Zsigmond bőkezűségéből kezdték építeni és 1626-ban fejezték be a krakói jezsuita templomot, melynek egésze és részletei, jelesűl homlokzatának és kupolájának alkata nem sokat enged a római mintáknak, a melyek után épűlt. Térséges és derűlt belseje a bazilikális és a középponti elrendezés egyesítéséből áll; négyzete fölött pilléreken és hevedereken nyugvó magas kupola emelkedik. Két hosszanti oldala mentén pillérek által elválasztott kápolnák nyílnak a középhajóba. Pompás alakításúak a korinthusi pillérkötegek, melyek kettesével tagolják a magas talapzaton emelkedő pilléreket. Ez a rendszer következetesen kifejlesztve uralkodik a templom belsejében. A pilléreken tagolt párkányúl végigfutó gerenda a renaissance művészet hanyatlására vall. Külsején a plasztikai hatásra való törekvést a roppant márvány oszlopok árúlják el. Ezeken nyugszik az oromfal. Ez épűlet mestere ismeretlen. Valószinű, hogy a jezsuiták kész tervet hoztak magukkal Rómából, a mely terv a római „al Gesú” templom építészétől származhatott. Az építés vezetőjét azonban ismerjük. Ez Bernardoni János Mária comói születésű jezsuita fráter volt, a ki szigorúan ragaszkodott a tervhez és annak művészeti jellegét a legapróbb részletekben is megóvta. Mielőtt 1595-ben Krakóba ment és ott átvette a már megkezdett építés vezetését, Lithvániában Nieświczben az ottani jezusita templomot építé, mely hasonlít a krakóihoz. A kaliszi jezsuita templomot szintén ő építé.

A Kalwarya Zebrzydowska búcsújáró templom Krakó mellett.
Eljasz Valértól

Ettől az időtől kezdve egész Galicziában rendkivűl föllendűlt az egyházi építkezés. A krakói jezsuita templom befejezésekor kezdte meg Mikołaj Wolski főudvarnagy a Krakó melletti Bielany községben emelkedő halmon a kamalduli templomot építeni és 1642-ben fejezte be. Giovanni Succatori, szintén olasz származású királyi építész készíté a tervet és vezeté az építkezést. A krakói jezsuita templomnál kisebb; egyes hajójába kápolnák nyílnak, melyeket szép pillérek választanak el egymástól; szentélye rövid. A kápolnák falait fekete márványlapok burkolják. Szintén kővel burkolt külsején tornyok emelkednek; az ezeknek aljában levő kápolnák nemes arányaiknál és szép stucco díszítményeiknél fogva jeles képviselői az olasz renaissance művészetnek.

A XVI. század elejéről való egyházi építészeti emlékek sorába tartozik a Kalwarya Zebrzydowskában levő cziszterczi templom és a környékén levő számos kápolna. Ezt Mikolaj Zabrzydowski krakói wojwoda alapította. Bernardoni János Mária jezsuita építész és a belgiumi származású Bandart Károly műven, az olasz művészet mellett flandria hatással is találkozunk itt. Általában a renaissance Krakóban és környékén még a XVII. század elején is kiváló műveket alkotott, a melyek a művészeti hanyatlás mellett is az építészeti formák előállításában való biztosságról tanúskodnak. Ilyenek példáúl a Domonkos-rendi templomban a Myskowski család kápolnája 1600-ból és a Zbaraski család kápolnája 1630-ból. Amannak négyzetes alapján kupola emelkedik, mely kivűlről pikkelyes; mezőkre osztott belsejét ékítmények és a nemzetség őseinek alakjai díszitik. Falait márvány burkolja. A kápolna sarkaiban álló jón oszlopok szintén mráványból valók és rajtuk nyugszik a gerenda. A Zbaraski család kápolnája flandirai renaissance jellegű építmény, melytől nem tagadhatjuk meg elismerésünket. Fekete márványnyal burkolt falát szintén fekete márványoszlopok tagolják, a melyeken a gerenda nyugszik. Kupolája tojásdad alakú. Márványból való kupoláját jón oszlopok fogják közre.

A renaissance tiszteletre méltó művei közé kell sorolnunk a krakói székesegyházban szabadon álló Szent Szaniszló kápolnát is, melyet Szyszkowsky püspök 1627-bebn építtetett. Bronzból és márványból való oszlopain aranyozott kupola emelkedik; a kupola alján a párkányokból kiszökkelő bronz gyámokon szintén bronzból öntött szobrok állanak.

Krakónak a XVII. század elejéről való építményeit nemes anyag, gazdag stucco díszítmény és az építészeti formák szabatossága jellemzi. Ugyanezen időben Galiczia egyéb vidékein is hasonló jelenséggel találkozunk. Nehezebb kimutatni azt, hogy a renaissance építészet mi módon terjedt el az ország déli vidékén és hogy mikor jutott el Ruténia székvárosába, Lembergbe.

A közlekedési útak mentén, jelesűl Lembergben világi épűletek kapuiról, ablakairól, párkányairól való faragványok és egyéb töredékek maradtak fönn, melyek aránylag késő keletkezésűek és arról tanúskodnak, hogy Ruténia székvárosának a XVI. század kezdete előtt nem volt tiszta fogalma renaissance építészetről.

A lembergi görög-keleti templom udvara (XVII. század).
Ohmann Frigyestől

A renaissance ízlésű kisművészet a Németországgal való kereskedelmi összeköttetés és a Ruténia székvárosában tartózkodó olaszok révén jutott a lembergi patriciusok lakásába; a renaissance építészetet azonban Pál nevű római mester mutatta be. Ez építette a XVI. század végén és a XVII-ik elején a görög-keletiek, meg a czisztercziek tempolomát, Lembergnek e két építészeti díszét. Egyik is, másik is koczkakőből van és kevert renaissance formáinál s a dór rendszernek sajátos vidéki építészetnél meglepő alkalmazásánál fogva határozottan helyi jellegű.

A görög-keletiek templomának záradéka félkörű: sima falait kivűl szépen alakított dór oszlopok tagolják; három kupolája azonban nincs összhangban a falakkal. Belsejét dór oszloprendek szűkké teszik. A négyzet hevederei csúcsosok, tehát nem egyeznek meg a renaissance szellemével, s ennélfogva a templom belsejének építészete, noha festői hatású, nem művészetszerű és nincs kapcsolatban az olaszok amaz időbeli műveivel. A templomhoz illeszkedő kápolnán az udvarban a keresztre feszítés épűletének karzatán levő német renaissance ízlésű díszítmények azt bizonyítják, hogy az építész Németországban dolgozott és az ottani művészetet egészen elsajátította, mielőtt Lembergben letelepedett. Az épűlet formái merevek, mindazáltal jó hatásuak. A görög-keleti templomok építését az említett mester, majd annak apósa, Wojciech Kapinos vezette és egy Ambrosi nevű olasz 1629-ben fejezte be.

A lembergi cziszterczi templom, mint a XVI. század végén megkezdett és a XVII. század elején befejezett építmény, valóságos rejtvény számba menő emléke a renaissancenak. Háromhajós belseje, megnyújtott és a nyolczszög oldalaival záródó szentélye, kifejlett renaissance szellemében alkotott szerves külseje, azután német renaissance ízlésű oromfala együtt véve azt a hatást teszi, mintha valamely régi csúcsíves építményt az olasz renaissance erőszakolásával alakítottak volna át. Ezt Pál római mester hajtotta végre és művére rányomta egyéniségének bélyegét.

Lembergnek ezen időbeli másik egyházi építménye az úgy nevezett Boim-féle kápolna a székesegyházi temetőben. Ez helyi sajátosságú renaissance mű. Négyzetes alakú alapján dob, ezen pedig kerek kupola emelkedik. Szobrászati díszének nincs művészeti értéke; arányai nem sikerűltek; mindazáltal eredetiségénél, gazdag díszének változatosságánál fogva építőjétől, Jan Dłuski krakói mestertől, nem tagadhatni meg az elismerést.

A lembergi jezsuita templom, mely 1630-ban fejeztetett be, az egyházi építkezés új irányát nyitja meg, a mennyiben az építészeket arra kényszeríti, hogy az egyebütt divatozó gazdag stucco díszítményt és a szertelen szobrászatot szintén elfogadják.

Míg a krakói várhegyen már ragyogtak I. Zsigmond király pompás renaissance palotái: még meglehetősen sokáig tartott, míg a városban a magas oromfalú és meredek tetejű középkori házak helyet engedtek az új művészetnek. Eleinte csak renaissance részletek jutottak érvényre a világi építkezésben, a mennyiben a krakói kőfaragók a csúcsos ivű ablakokat az olasz jövevényektől ellesett renaissance prákánynyal látták el.

A Boim-féle kápolna Lembergben.
Ohmann Frigyestől

A XVI. század közepét megelőző időkből való olyan emlékek, melyek ezen építészeti mozgalomról tanúságot tennének, egész épségben nem maradtak fönn. Itt-ott csak egyes érdekes részletekkel találkozunk, névszerint a kanonokok útczájának házain, legkivált pedig a csúcsíves művészet idejében keletkezett és már említett krakói posztócsarnokon. Ezeken mutatkozik először a lengyel tartományok renaissance építményeinek jellemző sajátossága, az úgy nevezett attika, mely a vízirányos fő párkányt megszűntetve, a ház födelét elrejtve, az épűlet befejező díszes koszorút alkot.

A krakói posztócsarnok attikája 1557-ben, a tűzvény után, mely e középkori építményt pusztítá, a Krakóban letelepedett Giovanni Maria Padovano olasz építész és szobrász terve szerint épűlt. Az olasz mester a régi falat magasabbra emelte. Ezt a falrészt lizénákkal elválasztott sekély fülkék és vállkövek díszítik, s fölűl párkány fejezi be; a párkányt pedig álarczokkal díszített és volutákkal egybekapcsolt talapzatok sora koronázza. A fülkékben alakokat ábrázoló festmények vannak. A mester e rendszer szerint oromfalat is alkotott.

A posztócsarnok példájára általánossá lett az ilyen attika; lakóházakon, tanácsházakon, nemesi udvarházakon, kolostorokon és zsinagógákon egyaránt találkozunk vele. Utóbb meghonosodik a fűúri kastélyokon is, és Krakóban, a Kárpátok tövében, valamint Ruténiában a renaissance építészet jellemző vonásáúl szolgál a XVII. század végeig.

Egyes maradványait látjuk még a krakói várban. Ilyen attikája van a tarnówi tanácsháznak, Szymbarkban a régi kastélynak, Nowy Sączban a bástyának, a baranówi és a krasiczyni kastélynak, Zółkiewben, Belzben, Krystynopolban a zsinagógának, sőt találkozunk vele a Lemberg melletti Stare Siołoban és Przemyśl melletti Dobromilban levő kastélyon. Lembergben és Galiczia számos kisebb városában több lakóháznak van attikája, így a vásárairól egészen a XVII. századig híres Jarosławban is. A kastélyok kerek tornyát is attika koronázza, a mire Krasiczyn kastély szolgál példáúl.

A krakói és a környékbeli világi építményeken ritkán fordúl elő a rustica, épen úgy ismeretlen az egész XVI. században a pillérekkel tagolt homlokzat. Ez utóbbi egészen sima; falain emeletenként sekély párkány fut végig és összeköti az ablakok padját. Önként értendő, hogy a téglából épűlt és meszelt házakon mellőzték a rusticát; az ilyen házak sima külsejét sokszor sgraffito élénkíté, a minek nyomai Krakóban és Dieczben vannak.

A krakói renaissance építészetben nem ritka a kiszökkellő ablak, az úgy nevezett erkély, mely rendszerint díszes vállköveken nyugszik. A homlokzat fő dísze a kapu, a milyen Krakóban nem egy maradt fönn a XVI. századból. A kaput szegélyző rustica oszlop már a XVI. században is előfordúl, így példáúl a prépostsági épűleten, mely Słoński Gábor műve, a Montelupi-féle és még több házon.

A régi tanácsház Tarnówban.
Bernt Rudolftól

A krakói és a környékebeli nyilvános épűletek és magán házak udvarát olasz módra oszlopos folyosók övezik. Ezen a vidéken lép föl először az oszlop nem csupán mint a boltívnek, hanem a fa gerendának és a fölötte kiszökkelő földélnek támasza. Legelőször a jón fejű oszlop honosodott meg, jelesűl a Wawelen levő palotán találkozunk vele. Jellemző sajátosság, hogy az oszlop a feje fölött törpe oszloppal toldatik meg és ezen nyugszik a fával burkolt mennyezet gerendája. Ilyen a Wawelen levő palota második, valamint a posztócsarnok fölső emeleti oszlopos folyosója. Az oszlopok sima törzsűek. A Giovanni Maria padovano mester által 1551-ben épített püspöki palota földszínti folyosójának maradványain jón oszlofőket látunk, melyeknek volutái a homlokzat felé fordúlnak. Az oszlopos folyosó, melynek a krakói házak szűk udvarán nem volt helye, de a környékbeli várakban és palotákban, valamint a városban az egyetemi collegiumok udvaraiban a XVI. század végén és a következő század közepén általánosan divatozott. E folyosók oszlopait ívek kötik össze. Utóbb a dór és a toskánai oszlop is meghonosodott. Niepołomice kastély emeleti árkádjai a XVII. századból valók, nemkülönben a Baranów kastélybeliek is, melyeknek oszlopai talapzaton állanak. Megemlítjük még a Wielopolski család által Żywiecben épített palotát és a suchai kastélyt. Wišnicz kastély három emeletén az árkádok egy része fönmaradt. A Krakó meletti Kazimierzben levő és krisztus testéről nevezett kolostornak szép árkádjai vannak. Hasonlóan szépek a krakói Krysztofori háznak részben meglevő árkádjai is. Gyakoriak a házak udvarán az emeleten végig húzódó nyílt folyosók, melyek fából vannak, egymáshoz ívek által kapcsolt díszes gyámokon nyugszanak és arra szolgálnak, hogy a lakásokat egymással összekössék. Ilyen folyosója van példáúl az Anna-útcabeli sarokháznak, melyet Słoński Gábor építész 1564-ben épített, s a krakói kastély aljában levő Dlugosz-féle háznak.

A krakói lakóházakban dongaboltozatos pitvar van, mely a lépcsőkhöz vagy a lépcsőházhoz szolgál; a lépcsők korlátja rendszerint kovácsolt vasból van. A szobák gerendás mennyezete a falból kiszökellő gyámokon nyugodott. Itt-ott még találkoznak ilyen mennyezet maradványai. A XVII. században épűlt házak első emeletén csinos kettős ablakok vannak. Az ilyen ablakok nyílását talapzaton álló, aránylag alacsony oszlopok osztják ketté; bélletüket fél vagy háromnegyed oszlopok tagolják és ezeket a középső oszloppal ívek kötik össze. Az így keletkező nagy ablakfülkéknek kő padjaik vannak. Krakóban nem ritkák az ilyen ablakú házak.

Ennyit mondhatunk a krakói renaissancekori világi építészet jellemzésére.

A városokban és a Kárpát-alji helységekben már a XVI. század első felében meghonosodott a renaissance építészet. Tarnówban a régi csúcsíves tanácsházat téglából rakott attikával, kapukkal és ablakokkal látják el, Bieczben, Sączban, krosnóban, Jarosławban és Przemyślben is találkozunk városi építmények maradványaival.

A Sobieski-féle ház lembergben a Ring-téren (XVII. század)
Bernt Rudolftól

A renaissance építészet e korszakában számos kisebb város nyer olasz módra épített árkádokat. Ezek különösen az időnként vásárt tartó kereskedő városoknak a jellemző sajátságai. A város piaczán emelkedő egyemeletes házak mentén tágas, boltozatos nyílt folyosók vannak, melyeknek színtje valamivel magasabb a piaczénál. Krosno városban még látjuk ilyen folyosók maradványait; 1525-ben épűl tegyik háza folyosójának középső pillérűl jón oszlopik szolgálnak. Tarnówban is vannak iyen folyosók, a honnan átszármaztak Ruténiába, így Żółkiewbe, Jarosławba és keleti Galiczia számos városába. E folyosók az értékes árúk biztos rakodó helyeiűl szolgáltak és a házak építése alkalmazkodott hozzájuk.

Lembergben a késő renaissance idejéből való nehány épület többé-kevésbé jó állapotban maradt fönn. Első sorban ilyenek a Ringen levő ama patriciuisi házak, melyek a lembergi polgárság virágzásának korában épültek. Ezeken kivűl a város egyéb útczáiban majd díszesebb kapuk és ablakok, majd meg az udvarokban gyámkövek vonják magukra figyelmünket. Valamennyi arról tanúskodik, hogy a XVI. század végén és a XVIII. század elején a magán építkezés fölötte élénk volt.

A Ringen levő házaknak kőből épűlt homlokzata az emlékszerűség iránt való érzékre vall; építészeti formáik hol az olasz, hol meg távolabbról a német renaissanceéihoz hasonlók; a barokk ízlés hatása azonban még nem mutatkozik rajtuk. Ezek mind jellemző képviselői a lembergben kialakúlt vidéki renaissance művészetnek. E homlokzatokon mindenekelőtt szembetűnik a helyesen megválasztott párkányok hiánya, melyek az emeleteket építészetileg tagolnák. Az építész művészi érzék nélkül, inkább kézműves módjára járt el, az egységes hatást figyelmen kivűl hagyva, szertelenűl egymásra halmozta a részleteket.

Egy, az Armenier-útczában levő és emeletén megrongálódott ház, mely a XVI. század második felében épűlt, művészetileg a legszabatosabb és talán a legrégibb e fajta emlék. Kapuja és ablakai szép arányúak és symmetrikus elrendezésűek; az ablakoknak groteszk díszű csinos kerete, kivált pedig a kapunak arabeszk díszű pillérei nemes egyszerűségük mellett is olasz mesterre vallanak.

A Ringen levő házak közt legnagyobb az, mely egykor Korniakt Konstantin patricius tulajdona volt; most III. János király családjának neve után Sobieski-féle háznak neveztetik. Fő dísze a magas attika, melyet lapos hermák mezőkre osztanak; a hermákon dór gerenda nyugszik, e fölött pedig aranyozott koszorúpárkányon kőből faragott lovag-alakok és folyondáros növények fejezik be az épűletet. A kapu XVII. századi olasz építész műve lehet, az attika azonban német eredetűnek látszik.

Ennél érdekesebb Anczewski orvos háza (Ring 4. sz.). Noha emeleteinek magasságához képest arányai helytelennek, s emeletenkénti három-három ablakának, nemkülönben a földszínti nyílásoknak elrendezése szabálytalan, mindazáltal az ablakok, a párkányok, a sarokpillérek és a rustika alakításánál fogva művészi becsű. A homlokzatot bábokkal, talapzatokkal és volutákkal díszített attika koszorúzza. kapujának és földszínti ablakainak díszét sajátos eredetiség jellemzi; az alakos díszítmény azonban átcsap az építészeti formákkal való játékba.

A Bandinelli-féle háznak kristályalakú kövekből rakott fala van; sarkain hasonló törzsű pillérek emelkednek, melyeken emeletenként dór gerenda nyugszik; ablakainak kőből faragott keresztszáraik, pilléralakú keretük és csúcsos ormuk van. A Szulzowski-féle ház az egyedűli, melynek homlokzatát az első emelet aljától a koszorúpárkányig érő pillérek tagolják. Ez utóbbi építészeti emlékhez sorakozik a XVII. század második felében a lembergi barokk művészet, mely azonban nem alkotott kiválóbb világi építményeket. Egyébként a lembergi barokk építészet nem alkalmazta az udvart övező árkádokat, míg Krakó ragaszkodott az olasz iránynak e jellemző sajátságához. A XVI. századból való ilyen árkádoknak csak töredékeit találjuk az örmény székesegyház és a görög-keleti templom melletti udvarban; ez utóbbi árkádok oszlopainak szép törzsük van. Ellenben a házak udvaraiban itt is, ott is szép gyámköveket találunk, a melyeken az emeleti lakásokat összekötő fa folyosók nyugosznak. A lembergi építészek örömüket lelték az oszlopok díszítésében; azoknak törzsét majd egészen elborították apró növényekből összeállított groteszk czikornyákkal, majd meg gyűrűkkel tagolták, midőn páros ablakok bélletének díszeűl szolgáltak; nemkülönben szerettek az épűlet külsejének díszítésébe ülőpadokat illeszteni. Midőn Krakóról beszéltünk, már említettük a XVII. századi lakószobáknak e sajátosságát. Emlékek híján nem vagyunk képesek megállapítani, hogy a lembergi kő házak mennyiben voltak hatással a Lemberg környéki kastélyok építészetére. E hatást talán inkább az egyházi építkezés terén lehetnek kimutatni, azonban nem tudjuk bebizonyítani, vajon a dór rendszer részletei, melyek oly gyakoriak voltak Lembergben, eljutottak-e Żołkiew kolostor templomába és a vele rokon épűletekbe.

Most áttérünk az egyházi építményekre.

A sajátosságok, melyek Galicziában a renaissance építészetet jellemzik, az ott letelepedett idegen művészektől és a vezetésük alatt állott hazai munkásoktól származnak. Ezek a körűlmények azonban megváltoztak, mihelyt a XVII. század elején megkezdődött a jezsuiták egyházi építkezése. E hatalmas társúlatnak nagy építészei voltak, kik az épűletek terveit szolgáltatták, azonkivűl mindig olyan alkalmas vállalkozókat hívott be, a kik mellett nem szorúlt hazai munkaerőre. Ez utóbbiak nem igen tartottak lépést a művészet fejlődésével és a vidékiességre hajlottak; a jezsuiták idegen emberei ellenben a művészet minden kellékével föl voltak szerelve; művészi gyakorlottságuk nem ismert sem technikai, sem ékítményi nehézséget; próbálgatás és tétovázás nélkül tudták föladatukat teljesíteni. A jezsuita építészek Galicziában legelőször is meghonosították az olasz templomok elrendezését, melynek lényeges alkotó elemei: a hosszanti és a kereszthajó, az ezek találkozása fölött emelkedő kupola és a hosszant hajóba nyíló kápolnák. A templomhoz pillérekkel tagolt pompás homlokzatot alkotnak, mely oromfalban végződik és melyet tornyok fognak közre. Ilyenek a Krakóban, Jaroslauban, Przemyślben, Lembergben és egyebütt a XVII. század első felében épített templomaik. Ezek még nem árúlják el a barokk izlésnek erős hatásra és festőiségre irányúló törekvését; oromfaluk még nem hajlított formájú; még nem látunk rajtuk pillércsoportokat, sem ezeken megtört és hajlított gerendákat; valamennyi megelégszik a késő renaissance formáival.

Nehány ilyen jezsuita templom szolgált mintájáúl számos kolostortemplomnak, melyeket a XVII. század folyamán lengyel mágnások a Domonkos-rendiek, a czisztercziták, a trinitáriusok és a karmeliták számára alapítottak. Ezek az épűletek nem mindig emlékszerűek, belsejük azonban térséges, homlokzatuk díszes, és soha sem hiányzik róluk a kupola. A plebánia- meg a kolostor-templomokhoz csatlakozó ez időbeli családi kápolnáknak, valamint azoknak is, melyekbe csodatevő szentképek helyeztettek el, kivétel nélkül kupolájuk van, belsejüket pedig szertelenűl gazdag stucco díszítmény borítja.

A tulajdonképeni barokk izlést megelőző ezen építészeti korszak fontosabb emlékei közűl megemlítjük a żółkiewi kolostor-templomot, melyet Żółkiewski Szaniszló alapított 1618-ban. Ez koczkakövekből emelt, kereszthajós épűlet; a hajók találkozása fölött kupola emelkedik; külsejét, nemkülönben családi emlékekkel megrakott és csataképekkel élénkített belsejét dór pillérek tagolják. Jellemző sajátsága, hogy a pilléreken nyugvó gerendák mezőit lengyel lovagok, úgy nevezett huszárok domború alakjai és czímerpaizsok díszítik. kapuján még mindig középkori hatás uralkodik.

A karmeliták kolostor-temploma Wišniczben ma fogházi templomúl szolgál. Ezt Lubomirski Szaniszló fő koronanagy alapította 1624-ben; erődítmények közepette álló, német renaissance jellegű szép építmény, kereszthajós elrendezéssel; belseje nemes hatású. padozata alá az alapító családjának tagjai temetkeztek.

Lembergben a Boldogságos Szűz szép templomát, mely egykor a mezitlábas karmelitáké volt, Sobieski Jakab alapította. Ez is kereszthajós és kupolás; homlokzata olasz ízlésű nemes alkotás. Krakóban a trinitariusok régi templomának szertelen barokk homlokzata van. Említésre méltó ugyanitt a salesi Ferencz-rendi apáczák temploma. Mindkettő a XVII. század végén keletkezett épűlet s a renaissance művészet hanyatlását mutatja. Podkamieńben a Potocki család által alapított Domonkos-rendi kolostor s annak az erődítmények közt emelkedő temploma olasz jellegű pompás építmény. Hozzá hasonló a Łańcut melletti Ležajsk községben a czisztercziek kolostora.

A XVII. század folyamán keletkezett valamennyi templomot lehetetlen fölsorolni; de nem mellőzhetjük hallgatással a krakói Szent Anna templomot, melyet a XVII. század végén és a XVIII. század elején a krakói egyetem emeltetett. Franceso Solari, a templom olasz építésze, megtartotta az akkor általánosan divatozott kereszthajós elrendezést és a négyzet fölötti kupolát , azonban klasszikus szépségű formákkal és szobrokkal díszített külsejét oromfalak és a homlokzattal szerves kapcsolatban levő két torony élénkíti. E templom belseje ama jeles iskolákra vall, melyekből olaszországi megalkotói származtak. A fő hajónak és az oldalkápolnák boltozatának barokk ízlésű stucco díszítményei és a mezőket betöltő festmények a comói eredetű Balthasar és Francesco Fontana művészetét dicsérik. A XVII. század elején épűltek a Sokal és a Bela melletti templomok, melyek belsejének dísze megegyező a Szent Anna templomáéval. Ilyen Waręźben a Matczyński Márius által alapított templom, melynek olaszos homlokzatát két torony fogja közre. Ezt a templomot szobrokkal díszített fal keríti és e fal kapuja fölött harangtorony emelkedik. Ide tartoznak: Krystynopolban a czisztercziek, meg a Vazul-rendiek temploma, továbbá a görög-katholikus templom, melynek nyolczszögű dobja boltczikkelyek helyett egymást metsző boltíveken nyugszik. Végűl megemlítjük még a tartakówi templomot.

E korszaknak jellemző emlékei a kápolnák, melyeket az említett templomokban a külföldi útazásokon szerzett műveltségükkel hivalkodó mágnások, sőt nemesi családok is építettek. Ilyen kápolnák a kastélyok keretében is keletkeztek; így példáúl a Brzeźany kastély szép keresztkápolnája, melyet a Sieniawski család síremlékei díszítenek. A Lubomirski család kápolnáival találkozunk a krakói Domonkos-rendi templomban, továbbá Niepołomice és Przeworsk községek plebánia-templomában. Az Oświęcim családnak Krosnóban a Ferencz-rendiek templomában levő kápolnáját Petroni olasz mester, császári építész, a przemyśli jezsuita templom alkotója építé. E kápolna kupolájának belsejét Succtori olasz mester remek díszítménynyel látta el.

A csodatevő szentképek számára épűlt kápolnák közűl említésre méltó Krakóban a karmelita templom kápolnája, melynek négyzete fölött kupola emelkedik, s belsejét korinthusi pillérek ékesítik. Ugyanitt a Krisztus testének szentelt templomhoz épített kápolna rustica külsejű, belseje stucco díszítményű. A lembergi kápolnák közűl megemlítjük azokat, melyek a székesegyházat övezik, jelesűl a bejárat melletti két elsőt (Kampiana), melyek flandriai renaissance művészetűek. Ezeknek egyes részletei alabastromból vannak.

A XVII. század vége felé az olaszos kápolnák s egyszersmind a kupolával födött kisebb templomok is idejöket múlták.

Az egyházi építészet végső elernyedésének képviselői Lembergben a Domonkos-rendi és a Szent Györgyről nevezett görög-katholikus templom. Ezek érdekesek egy felől nagyságuknál és tojásdad alapú kupolájuknál, más felől oszloprendjeiknél fogva, mely utóbbiak attikákkal, obeliszkekkel és ormókkal koszorúzvák. Nagy fülkék és erősen kiszökellő párkányok vonják magukra figyelmünket belsejükben, melynek színpadi hatású gazdag rokoko díszítménye Varsó székvárost juttatja eszünkbe. Az ilyesmi azonban kivétel Galicziában. A Szaniszló Ágoston idejebeli építészet emlékei Podhorce-ben az álklasszicizmus jellegével bíró templom és a Mniszek által alapított duklai templom. A zsinagógák közt, melyek többnyire a XVII. századból valók, sok szép téglaépítmény találkozik; leggyakoriabbak az olyanok, melyeket attika koronáz. A födelet elrejtő ezen attikákat szép ormók élénkítik; a minek példáját Żółkiewben látjuk. A zsinagóga belseje tágas, boltozatos terem; közepén egy középpont körűl négy oszlop vagy pillér, és ezeken többnyire egy kis kupola emelkedik. A terem boltozatát a falakon, meg a négy oszlopon nyugvó hevederek kilencz mezőre osztják. Gyakori az előcsarnok fölötti oszlopos karzat, mely a nők helyéűl szolgál. Ilyen karzata van példáúl a rzeszówi szép zsinagógának. A przeworski zsinagóga belső díszítménye barokk és keleti elemek keverékéből áll. Ez azonban már a XVIII. századból való. Attikával koronázott barokk ízlésű zsinagógák Bełz és Sokal környékén, Nowy Sączban és a galicziai rutének számos helységében fordúlnak elő.

A legújabb idő építészete. A XIX. század első tizedei alatt Galicziában nem keletkeztek kiváló építmények. Az ország kormánya és a városi hatóságok nem érezték szükségét az építkezésnek; tétlenség uralkodott az egyházi építkezés terén is. A szerzetes rendeknek a múlt század végén történt föloszlatása következtében az ország fővárosában számos kolostor kiürűlt és kényelmes helyűl kinálkozott hivatalnoknak, iskoláknak és kórházaknak. Azon kívűl a város kibővítését akadályozó számos templomot leromboltak Így történt a fővárosban, s a vidéken is. Az uralkodó közömbösség nem állta útját az építészeti emlékek pusztításának; a hatóságok nem törekedtek ébren tartani a művészet iránti érzéket, sőt rosz példával jártak elűl, valahányszor valamely kisebb városban vagy községben egy-egy művészietlen templomot építettek. A nyugati országokban kifejlett romanticismust, mely először is a középkori művészet fölújításában mutatkozott, Galiczia és a krakói nagyherczegség csak 1830 után veszi tudomásúl.

A Potocki grófi család az úttörő ebben az irányban. A Wawelen levő székesegyházban Padniewski püspök kápolnáját Nobile Péter Bécsből szállított munkások segítségével 1832-től 1840-ig állítá helyre. Nobile mesternek e görög renaissance ízlésű művét márvány, stucco, bronz, továbbá szobrászati és olasz festészeti remekek díszítik. Ugyanekkor épűlt a krzeszowicei csúcsíves templom a hírneves Schinkel Károly Frigyes terve szerint. Ez emlékszerű alkotás első számot tevő képviselője az új iránynak, mely Galiczia mai építészetében uralkodik; mert nehéz komolyan venni a paloták, az udvarházak és a kápolnák építésénél egyidejűleg lábra kapott azon csúcsíves rendszert, mely a Lengyelországban letelepedett Lanzi olasz építésznek, a romanticismust és a középkort kedvelő főurak e pártfogoltjának nevéhez fűződik. A krakói Collegium majus, melynek helyreállítását Keremer Károly építész 1848-ban kezdette meg, a müncheni romanticismus hatása és a csúcsíves rendszer helyes föfogása mellett a helyi hagyományokhoz való alkalmazkodást mutatja; más felől pedig a falaiba illesztett azon töredékek által, melyek a krakói lerombolt házakból származnak, a hazai művészet múltja iránt való tiszteletről tanúskodik. E tisztelet bizonyságáúl szolgál az 1850-ben leégett krakói templom helyreállítása is, nemkülönben a tudományos társaság (Towarzystowo naukowe) kebelében alakított régészeti bizottság, valamint a művészeti emlékek gondozása czéljából a kormány által kinevezett conservatorok tevékenysége. A krakói régi építészeti emlékek tanúlmányozásának eredménye a középkori Collegium majus helyreállítása, melyet Księźarski Bódog építész a bécsi Bergmann József építészeti tanácsos és kormányképviselő közreműködése mellett 1864-ben fejezett be. Ide tartozik a krakói Ringen levő régi posztócsarnok átalakítása, a mit 1876-tól 1879-ig Pryliński Tamás építész krakói renaissance formák alkalmazásával hajtott végre. Az utóbbi időben a Mária templom belseje ismét visszanyerte csúcsíves jellegét, melyet a barokk korszakbeli díszítés elpusztított. Ennek érdeme a szakértő bizottságot, Stryjeński Tádé építészt és Matejko tehetségét illeti. Krakó példáját követve csakhamar hozzáfogtak a tarnówi székesegyház helyreállításához, a mi Zacharjewicz lembergi építész és tanács vezetése alatt fejeztetett be.

Krakó középkori művészetének tanúlmányozása, nemkülönben külföldi és hazai tudományos munkáltok eredményeként új építészeti iskola keletkezett, mely elvűl követi, hogy új épűletekre a régi időkből fönmaradt formákat alkalmazza. E törekvésnek szép eredménye az új egyetemi épűlet, az úgy nevezett Collegium novum, melyet a krakói késő csúcsíves építészet szellemében a már említett Księźarski Bódog építész tervezett. A régi collegium majus épűletéről, jelesűl annak boltozatáról kölcsönzött formák az új épűletnek pompás lépcsőcsarnokában és emeleti folyosóin nagyszerűen jutottak érvényre. Az ország önkormányzatának 1871-ben történt életbe léptetésével Lembergben új irány keletkezett, mely az emlékszerű építményeken a renaissance művészetet jutatta uralomra. Ezt azonban megelőzve, még 1863-ban keletkezett a rokkantak remek épűlete, melyet Hansen Theophil hírneves bécsi építész tervezett. Tíz évvel későbben építé Zachariewicz Julián a műegyetem olasz renaissance ízlésű épűletét, melynek kiválóbb részletei: az oszlopos homlokzat, a nagy lépcsőcsarnok és a Matejko festményeivel díszített pompás aula. Ugyanezen építész alkotta a Ferencz-rendi apáczák szép templomát és kolostorát. Végűl az ő műve a takarékpénztár épűlete, melyen az olasz renaissance szellemében a formák hatását a drága anyag pompája fokozza. E mesternek több jeles művével találkozunk a vidéken is, melyek közűl a bucniówi csúcsíves templomot említjük meg.

A lembergi építészet fejlődésében korszakot alkot az országház, mely 1871-től 1881-ig Hochberger lembergi építész terve szerint épűlt. Ez is olasz renaissance ízlésű; homlokzatát pompás risalitok, oszlopok, korinthosi pillérek és szoborcsoportok élénkítik; remek lépcső vezet az emeleti ülésterembe, melyet oszlopos karzatok öveznek. Az épűlet szépségénél és művészi egyszerűségénél fogva meggyőző tanúja annak, hogy az önkormányzat ideje alatt az országban a művészeti érzék is fejlődésnek indúlt.

Lembergben a kormány és a városi hatóság egymással versenyezve emelnek nyilvános épűleteket. A kormánynak köszöni keletkezését a helytartótanács palotája, az egyetem és a klinikák épűletei; a városi hatóság viszont számos iskolát, tudományos és jótékony czélú intézmények épűleteivel gazdagította a várost. A főurak és a polgárok paloták és lakóházak építésével vesznek részt a versenyben. igaz, hogy ezek nem mind eredeti alkotások; azt sem lehet tagadni, hogy Bécs szolgáltatja a mintát; mindazáltal bizonyos, hogy a lembergi építkezés a szobrászat és a festészet terén mutatkozó tevékenység mellett figyelemre méltó jelenség.

Odrzykoń kastély Krosno mellett (XIV. század).
Bernt Rudolftól

Várak, kastélyok és udvarházak. – Galiczia gazdag romokban, kastélyokban és várakban, de az e fajta legrégibb emlékek csak a XIV. század végéről és a XV. század elejéről valók. A rutének lakta vidéken levő kastélyok jobbára a XVI. és a XVII. században keletkeztek. Ennek okát könnyű megérteni. A földsánczczal, árokkal és palánkkal kerített terűleten fából épűlt várakat és azok bástyáit részint tűzvész, részint későbbi átalakítás megsemmisítette. Hisz maga a Wawel-hegyi kastély is 1245-ben még egészen fából volt. Kétségtelen, hogy a rutén fejedelmek, meg a lengyel főurak szintén fa épűletekben laktak. Grodek és Grodzisko helynevek, meg földsánczok maradványai (a Halicz melletti Kryłos) őrzik a középkor kezdetéről való kastélyok emlékét.

A legrégibb falazott várak maradványai, a jobbára romba dűlt állapotban, ezek: Tenczyn, a Toporczyk nemzetség ősi fészke, Melsztyn a Dunajec mellett, Odrzykoń Krosni mellett, a Tarnów melletti vár csekély maradványai, Lisko mellett Sobieńben a Leliwit nemzetség ősi fészke, továbbá a Dunajec és a Poprád mentén a czorsztyn, Rytro, Tropie és Czchów melletti kisebb várak. Mindezeknek elrendezése középkori jellegű, de nincsenek csúcsíves részleteik, melyeknél fogva építészeti fontosságúk lehetnének.

Galiczia középkori várainak legszebb maradványa a Krosno város melletti Kamieniec, mai nevén Odrzykoń, ősi fészke a Moskorzewski nemzetségnek, mely e vártól a Kamieniecki nevet vette föl. Szikla tetején áll, melynek legmagasabb pontján ötszögű nagy öregtorony emelkedik; a még meglevő vállkövek tanúsága szerint egykor védelmi folyosója is volt. Az öregtorony mögötti udvarban volt a várúr kétemeletes palotája, a várkápolna és egy titkos kijáró. A bejárat csúcs ivű kapun és vonóhídon át az alacsonyabb fekévű előudvarba vezetett, a mely a vártisztek lakását és az őrség szobáit foglalta magában. A belső udvar végében négyszögűen kiszökellő bástyában volt az egyedűli kút, melyhez a tisztek és az őrség emberei csak az öregtornyon át juthattak. Ugyanebben a négyszögű bástyában volt a fegyverkamra. Az alacsonyabb fekvésű előudvarban a gazdasági épűletek romjai láthatók; a bejárat melletti sziklán fölismerhető, hogy egykor őrtoronyúl szolgált. E várat 1657-ben Rákóczi fölgyújtotta, s azóta pusztúlni hagyják.

Melsztyn várat a Dunajec mellett emelkedő és mesterségesen befásított tekintélyes magaslat tetején spytek krakói várnagy 1340-ben építteté. Még fönnáll a több emeletre osztott magas torony, mely közlekedő folyosóval és kamrákkal volt ellátva; emeleti helyiségei lakásokúl szolgáltak. Ezeknek csúcsíves ablakai mellett lövőrések láthatók. Kerítő falainak, valamint a Spytek Lőrincz által a XVI. században épített palotának csak romjai maradtak fönn.

A Krzeszowice melletti Tenczyn várat Nawój, a Tęczyński nemzetség őse az 1319. év táján építteté. Erdőség közepett levő tekintélyes magaslaton, a vár nagyszerű romjai közűl emelkedik ki a még fönnálló öregtorony, továbbá a kápolna és a kétemeletes lakóház maradványa. Az előudvarból az út két fal között vezet az öregtoronyhoz. Az előudvar bejáratát két sor lövőréssel ellátott, kerekalakú bástya (barbakan) védelmezi; ugyanitt még árkok és egy vonó-híd nyomai is láthatók. Az egész előudvart ormókkal koszorúzott és lövőrésekkel ellátott fal, s téglából épített hengeralakú bástyák sora övezi. A XVI. században Tęczyński János, wojniczi várnagy, ki 1593-ban halt meg, a vár külsejét újabb falakkal erősítette meg. E falak, melyeket jellemző attika koronáz, a vár belső udvara körűl folyosót alkotnak.

A krakói vár, mely most katonai czélokra szolgál, sziklás magaslat tetején áll; a magaslat alját a nyugati oldalon a Visztula mossa. Középkori részei a Tyúkketrecznek (Kurza stopa) nevezett toronyszerű építmény, mely kelet felé kiszökellik a palota testéből, továbbá a szomszédjában emelkedő csúcsíves, kétemeletű épűlet. Mind a kettő Lajos, Lengyel- és Magyarország királya idejéből (1390) való. A Tyúkketrecz a vár kápolnája volt, a mellette levő csúcsíves épűlet egyik földszinti termének keresztboltozatán a záró köveket a magyar és a lengyel czímer dísziti. Az ormókkal koszorúzott falak, meg a nehány óriási torony valószinűleg a XV. századból való. Az elővár azon a helyen lehetett, a hol most a katonai kórház áll. Az éjszaki oldalon levő, jól védett fő bejáratnál még fönnáll a barbakan alsó része és a boltozatos folyosó. Az előudvarban a nemesek, meg a papok házai és templomok állottak. Ebben különbözött a krakói vár a többi vártól, a melyeknek előudvarában gazdasági épűletek voltak.

Wiśnicz kastély Bochnia mellett. (XVII. század)
Ohmann Frigyestől

Romba dűlt kisebb várak vannak a Kárpátok aljában, a Dunajec és a Poprád mentén, a magyar határon. Ezek csekély terjedelműek, nehezen megközelíthető magaslatokon fekszenek, fal övezi udvarukat, a melyben az őrség lakásáúl szolgáló egyszerű épület áll. E kis várakra nézve jellemző a falkerítésű udvaarban emelkedő magas öregtorony, továbbá a jól védett bejárat. Ilyenek Czorsztyn, Rytro, Muszyna, Tropie, Czhów várak és a Szczawnica közelében levő Pieníny váracska falmaradványai. A XIV. században épűlt a Zator melletti Lipowiec vár kerek tornya, és Oświęcim vár tornya is.

A XIV. századi várak egyszerű úrilakait a XV. század végén kastélyok váltják föl, melyek inkább a kényelmet, mint a biztonságot tartják szem előtt. Példa erre a Wojnicz melletti Dębno kastély és Wíśnicz kastély régi része. Amaz ma is lakható állapotban van, emez romba dűlt. Az ilyen kastélyokat is fallal és árokkal övezett magaslatra építették; a védelemre szolgáló tornyok és bástyák a több emeletű kastély sarkain emelkednek; a jó magasan fekvő belső udvarba lépcsők vezetnek. A kastély három szárnyában lakószobák vannak; a kerítő falhoz csatlakozó negyedik szárnyban van a bejárat. A szobákat az udvar belsejében emeletenként körűlfutó fa folyosók kötik össze egymással; e folyosók gyámköveken nyugosznak. Dębno kastély erkélyein és nyers falú tornyain késő csúcsíves díszítés nyomai láthatók. Egyes részeit, igy a fő kaput a XVII. században átalakították; mindazáltal a kastély egészben véve megőrizte régi jellegét.

Dębno kastélyt az Odrowąź nemzetségből származó Dębiński Jakab krakói várnagy építé a XV. század második felében. Anyaga kő és tégla. Wíśnicz kastélyt Kmit urai, a szomszédos vidék birtokosai építették. A csúcsíves építészet hatása a kerek saroktornyokon és a magasabb fekvésű belső udvaron mutatkozik. A csúcsíves részletek azonban elpusztúltak, midőn a XVII. század elején Lubomirski Szaniszló a kastélyt átalakíttatta.

A Dunajec mentén levő Roźnów kastély nevezetes maradványai a XVI. század elejéről valók. E kastély egykor Tarnowski hetman atyjának birtoka volt. Terjedelmes erődítmény, mely soha sem fejeztetett be; de meglátszik rajta, hogy építője a legújabb eródítési rendszert akarta alkalmazni. A sarkain kiszökellő bástyák nagy, boltoztos helyiségeket rejtenek magukban, melyeknek résein át az ágyúkkal két irányban lehetett lőni. Kőből épített erős védő folyosóból nyílnak a rések. A födött bástyát, mely óriási koczkakövekből épűlt, renaissance czímerpaizsok díszítik. A régi erődítményből fönmaradt még egy rustika bástya, melyen nagy kapu és mellette gyalog járók számára egy ajtó nyílik, továbbá egy vonó-híd nyomai, végűl egy kirohanásra szolgáló rejtett folyosó. Kár, hogy ez a maradvány, meg a fal, mely a födött bástyát a kapuval összeköti, gazdasági épűletté alakíttatott át.

A krakói Wawelen levő palota udvara; XVI. század.
Bernt Rudolftól

A XV. század végén a vagyonos családok díszes és kényelmes palotákat kezdtek építeni. Ennek az volt a következménye, hogy a Jagellók udvara a Wawelen levő krakói kastélyt szűk lakásnak találta és azt I. Zsigmond király alatt renaissance izlésben gyökeresen átalakították. Így keletkeztek a királyi paloták, melyek pusztúló félen ma is fönnállanak. Zsigmond király Olaszországból meghívta a florenczi születésű Francesco Lori építészt, Filippo Lori és ennek neje, a Settignanóban született Angela Balsinello fiát és megbízta az új lakosztályok építésével. A florenczi építész, kinek nagybátyja annak idején Alberti és Rosselini vezetése alatt dolgozott, megrajzolta az új épűlet terveit, de magát az építkezést 1516-ban bekövetkezett halála után Bartolomeo Berecci, a krakói székesegyházbeli Zsigmond kápolna alkotója, vezette. Berecci is előkelő művészcsalád sarja, a mennyiben nagybátyja, Antonio Sogliani, szerzője a florenczi S. Marco kolostorban levő falképnek, mely azt a csodát ábrázolja, midőn szent Domonkos imájára angyalok jelentek meg és a szerzeteseket ellátták élelemmel. A Wawelen levő palota 1534-ben fejeztetett be. Egykori pompájának tanúsítója a négyszögű udvara, melynek éjszaki és keleti, részben nyugti szárnya is kétemeletes. E szárnyak földszíntjét és emeletét árkádos folyosók övezik, míg a második emeleti oszlopok rendjén vízirányos mennyezet nyugszik. Az emeleti termek egykori díszüktől meg vannak fosztva; az árkádos udvarra szolgáló ajtók és ablakok azonban megőrizték eredeti állapotukat. ezek krakói czéhbeli kőfaragóknak csúcsíves jellegű, de sajátos szépségű renaissance párkányokkal kevert művei. Ez utóbbi részletek arról tanúskodnak, hogy e palotán a hazai munkások mellett olaszok is dolgoztak. A nyugati szárnyon egy igen szép kiszökellő renaissance ablak vonja magára figyelmünket; pompás a táblákkal kirakott és rozettával díszített fő kapu, s méltóan sorakoznak hozzá az árkádok ívei. A palotabeli termek és szobák pompájának emlékét több följegyzés megőrizte; ezek szerint a termek renaissance művészetű mennyezetének díszét a falakt borító arrasi kárpitok egészítették ki. A Tyúkketrecz nevű épűlet mellett emelkedő toronyban stuccóval díszített kápolna van, melyet Waza III. Zsigmond készíttetett. Neki köszönte a palota egyéb díszét is.

Tudjuk, hogy a lengyel nemesi családok lassanként elhagyogatták a Kárpátok lejtőinek magaslatain levő fa kastélyaikat és falukban újonnan épített emeletes úri lakokba költözködtek, melyeknek ugyan nem volt udvaruk, azonban elég kényelmet és a csőcselék támadása ellen kellő biztosságot nyújtottak. Ez úri lakok emeleti része nagy ebédlő teremből, e mellett kisebb szobákból és a saroktornyokban levő fülkékből (alkierze) állott. A földszíntet tornácz és kamárk foglalták el. A kaput vonó-híd védelmezte. A földszínti ablakok magasan voltak. Párkányukat attika koronázta. A XVI. századbeli ilyen nemesi lakok példája a Bobowa melletti Jezówban ma is lakható állapotban levő udvarház, mely 1525-ben épűlt. Ablakai renaissance keretűek, szobái gerendás mennyezetűek, s falait festés díszíti. Megemlítjük még a Grybów melletti úgy nevezett Szymbark kastélyt. Ez nagy épűlet, melynek sarkain tornyok emelkednek, párkányát attika koronázza. A tornyok alja zömök, emeleti helyiségük pedig kiszökellő gyámokon nyugszik.

A nemesi udvarház e fajtája nagy szabású alakot ölt a főrangúak birtokain. ezek nagy udvart körűlzáró tornyos paloták. Van bennük kápolna, számos terem és szoba, a mint a mágnások zajos életmódja megkivánta. Az ilyen épűletet legfölebb árok övezi, azért nem is nevezhető várnak. Nevezetesebb közűlök a Visztula menti Baranów-ban lesznói Leszczyński András, Brzesk-Kujawia vajdája által 1579-től 1602-ig épített kastély. Ez hosszanti négyszög alakú; nagy udvarát mindkét emeletén árkádok futják körűl; sarkaiból lakásrészekűl szolgáló kerek bástyák szökellenek ki; a fő homlokzat közepén torony emelkedik és ez alatt a bejárat nyílik. Az árkádok oszlopai talapzatokon állanak. Számos ajtó szép kerete tesz bizonyságot az építész tehetségéről. Az épűlet részben ma is lakható. Ide tartoznak a Kalwarya Zebrzydowska közelében Sucha-ban levő kastély régi részei, melyeket a Żywiecből származó Wielopolski nemzetség épített. de ennél nevezetesebb a Przemyśl melletti Krasiczyn kastély, mely még nem régen jó állapotban volt; az 1850-ben történt leégés után most állítják helyre. Ezt a nagyszerű palotát a Sicinből származó és a környéken birtokos Krasicki Szaniszló przemyśli várnagy 1592-ben kezdte építeni és fia, Krasicki Márton podoliai vajda, 1603-ban fejezte be. Alakja négyszögletes; sarkán óriás tornyok emelkednek, melyeknek alján lövőrések, emeletén pedig szobák vannak. Bejáratát hatalmas torony védelmezi. Egyik bástyáját kupolával födött kápolna foglalja el. Belsejének pompás díszítménye, az ajtók márvány keretei, az egyik toronynak, meg a kastély falainak attikája késő renaissance jellegűek. A kastélyban mostani tulajdonosa, Sapieha Ádám herczeg lakik.

Régi lengyel nemesi udvarház a Grybów melletti Szymbarkban, XVI. század.
Bernt Rudolftól

Ilyen nemesi udvarházra ismerünk a niepolomicei kastély maradványaiban, nemkülönben a żołkiewi romok régibb részeiben, a milyen az udvar hátúlsó részében emelkedő pavillon, melynek emeletén nemes olasz izlésű kerettel és fölíratos övekkel ellátott hatalmas ablakok sora vonja magára a figyelmet. E pavillont Żółkiewski Szaniszló építteté, a ki 1620-ban Cecora mellett esett el.

Lubomirski Szaniszló krakói vajda nevével szoros kapcsolatban van a galicziai nagy lengyel kastélyok építészetének kifejlődése. Lubomirski kastélyáról, valamint az általa állított és fölszerelt seregről valóságos mesék vannak forgalomban.

Galicziában Wíśnicz és Łańcut kastélyok köszönik keletkezésüket Lubomirski Szaniszlónak. Wíśnicz pompás rom, mely művészeti becsű részletekkel dicsekszik. Mozaik díszítésű erődítményei még ép állapotban vannak. Renaissance művészetű remek kapun át egy tágas térre jutunk, melynek közepét a palota foglalja el. Ebben az udvart szegélyező szép árkádnak, a lépcsőcsarnoknak, meg a kápolnának maradványai még láthatók. Łańcut kastélynak az előbbihez hasonló erődítményei elpusztúltak, ellenben egészen ép állapotban van a nagy palota, mely a potocki nemzetségnek igazi királyi lakásúl szolgál. A kastélyt azonkivűl gazdag régiségi és művészeti gyűjtemény teszi nevezetessé, a melynek Lubomirska herczegnő veté meg alapját. Az épűlet belsejébe pompás kapun és boltozatos folyosón át jutunk. A kapu fölött és a homlokzat sarkain egy-egy torony emelkedik.

A rzeszówi kastélyban most a törvényszék van elhelyezve. Ma is jó állapotban levő s kifalazott árkok és sánczok által övezett várterülete kertté alakíttatott át.

Galiczia délkeleti részében, a Dnieszter, a Zbrucz, a Złota Lipa, a Sereth, a Strypa és a Bystryca folyók környékén a XVII. században rendkivül nagy számmal keletkeztek vár módjára megerősített úri lakok, meg úgy nevezett rutén erődítmények, melyekbe a nemesség és a környékbeli lakosság a törökök és a tatárok betörései ellen, meg a kozák háborúk alatt menekűlt. A latin és a rutén kolostorokat bástyákkal és tornyokkal megerősített falak övezik; a Szentháromságról (S. Trójca) nevezett kolostor jól megerősített védelmi hely, mely messze vidéknek nyújtott menedéket. A régi Lengyelország e végvidékén a XVII. században a legelőkelőbb lengyel családok telepedtek le, s nagy számú udvari nétől, saját ktonaságtól környezve oly fényes módban éltek, hogy azt bármely uralkodó fejedelem udvara is megirigyelhette. E nemzetségek megrendelésére idegen építészek számos remek művet alkottak; külföldi útazók csodálattal szólnak a termek, a kincstárak gazdagságáról, s elragadtatással említik a fényes kiséretet, mely a lengyel mágnást otthon és a háborúban környezte. Mindezen gazdagságból csak romok maradtak fönn.

Olyan paloták, mint a wíśniczi, a łańcuit és a rzeszówi, e vidéken nem igen találkoznak; a nemesség lakóházát rendszerint várfal mellé építé, mely sánczokkal s bástyákkal jól megerősítve rendkivűl nagy udvart övezett. Ez udvar mintegy nyilvános erődítmény volt, mely a környék lakosságának védelmet nyújtott. Ilyen volt példáúl a Sieniawski nemzetségnek a XVI. század végén épített lakóhelye, Brzeźany kastély a Złota Lipa folyó mellett. Romjain fölismerhető, hogy fallal és bástyákkal övezett udvara ötszögletű volt; a palota szárnyai a fal mentén húzódnak. Az udvarban áll a már említett renaissance művészetű kápolna, melyet a Sieniawski család síremlékei tesznek nevezetessé.

krasiczyn kastély Przemyśl mellett.
Bybkowski Tádétól

A romban heverő buczaczi kastélyt a Strypa folyó mellett egy magaslaton a Potocki nemzetség építtette. Alapja tojásdad alakú; falakkal és bástyákkal védett hatalmas erődítmény volt. A romokban is kivehetők az udvar árkádjainak, a pompás lakosztályoknak és egy díszes kútnak maradványai. Potocki Péter kamienieci várnagy 1672-ben helyreállította a czortkówi kastély régi fényét. A nagyszerű romokról itélve ez is erődítmény jellegű volt.

A fekvésénél és erődítményeinél fogva tekintélyes złoczówi kastély ma fegyházúl szolgál. Egykor itt lakott Sobieski János király, a ki a vidék földesura volt.

Ezen most is lakott kastélyoktól elütnek a nagy érdemű Zbaraski herczegi nemzetség ősi fészkének, Zbaraż kastélynak aránylag jó karban levő maradványai. E kastély, mely később a Wiśniowiecki herczegek tulajdonává lett, mocsarak közepett áll; négyszögű terjedelmes külső udvarát kazematákkal és sarokbástyákkal elltott falazott sánczok védelmezik; belső udvarában még állanak a flandriai renaissance ízlésű palota maradványai.

A Lemberg közelében levő Staresioło kastély maradványai nagyszerű képviselői a megerősített palotának. Ezt Otrog és Zasław herczege, László domonkos 1642-ben kezdte építeni és 1649-ben fejezte be. A párkányát koronázó attikák és a szép kapubástyák a XVII. századi építészetre vallanak. Egy része ma gyári helyiségűl szolgál, más része romokban hever.

De nem minden XVII. századbeli ruténiai kastély volt a vidék védelmére szolgáló erődítménynyel ellátva. Ilyen példáúl Olesko kastély, mely mint III. János királynak születési és családjának tartózkodási helye nevezetes. E magaslat tetején álló kastélyt kerekded alakban falak övezik; bejárata torony aljában nyílik. Romjai közt a renaissance építésnek és a rokoko ízlésű stucco díszítésnek szép részletei találkoznak. Ezeket Mária Kazimira királynő által meghivott franczia művészek 1683 és 1687 közé eső időben készítették.

A haliczi kastély romjai festői képet mutatnak és annyiban is érdekesek, hogy itt-ott a középkori erődítési rendszer látszik rajtuk, noha a kastélyt Potocki András, haliczi starost, Corazzini Ferencz avignoni építész terve szerint 1658-ban építteté. A Lanckoroński nemzetség által a Zbrucz folyó melletti Skała városkában a XVI. században épített kastély romjai szintén festőiek.

Ruténiában egy maig is épségben maradt fönn a főúri kastélyok közűl. Ez az Olesko közelében levő Podhorce kastély. Ezt kiváló művészeti becsűvé teszi az, hogy benne a termek mennyezetének díszítménye, a falak fa burkolta, nemkülönben a kandallók eredeti állapotukban maradtak fönn, a mihez az épűlet egészének egységes volta és összhangzatossága járúl. Emeli a kastély érdekessété a XVII. századi életet föltűntető tárgyak pompás gyűjteménye is. Ennek java részét a Sobieski család tagjaira vonatkozó azon emléktárgyak teszi, melyeket Rzewuski Wacław, a hetman fia gyűjtött össze. Koniecpolski Szaniszló fő korona-hetman építette a kastélyt, mely négyszögű középső tagból és két oldalszárnyból áll. Késő renaissance ízlésű külseje egyszerűsége mellett is nemes hatású. Telkét erős fal övedzi, melyen szép kapu nyílik; a sánczok fölött könyöklőkkel szegélyezett terraszok emelkednek, s ezekből helyenként gyámokon nyugvó, nyolczszögű kis őrtornyok szökellenek ki. A kastély felső emeletén loggia nyílik; a régi lépcsőcsarnok helyét kápolna foglalja el. A kastély most Sanguszko Eustach herczeg tulajdona.

A főnemesi építkezés e példáitól térjünk át azon erődítményekre, melyek most romban hevernek, de melyekben az ellenség betöréseinek annyira kitett vidék lakossága egykor biztos menedéket talált. Ezen erődítmények azon régi út mentén, a melyen a tatárok az országba törtek, magaslatokon állanak, négyszögű, vagy jobbára sokszögű, tekintélyes terűletüket bástyákkal és óriási kerek tornyokkal megerősített magas fal övezi, a melyen kisebb-nagyobb lövőrések vannak. A kapu, mely gyakran díszes, a torony aljában nyílik. Az egészet kivűlről sánczok és árkok veszik körűl. Az alapítók által külföldről hívott kiváló mérnökök építették e várakat; a kapu fölötti fölíratos táblák hirdetik az alapítók érdemét. A vár terűletén levő építmények alacsonyak, terjedelmesek és fogyatékos arányúak.

Skała város Podoliában.
Zachariewicz Juliántól

A Dobromil melletti Herburt vár erdővel borított magas hegy tetején épűlt. Helyzeténél fogva nehéz megközelíteni; terűletét sokszög alakú, óriási bástyatoronynyal megerősített fal övezi. E várat a fulstyni Herburt nemzetség építé. A XVII. század elején Herburt Szczęsny a vár falát díszes attikával látta el, a régi bástyatorony belsejét pedig lakásokká alakíttatta át.

Nagyszerűek a Dunajec melletti Rakowiec vár romjai. E vár négyszögű; van egy hatszögű tornya, kútja és kápolnája. Bieniawski Domonkos Adalbert, haliczi királyi pohárnok, a XVII. század közepén építteté.

Trembowla vár romjai a törökök elleni sikeres védekezésre emlékeztetnek. Falai szabálytalan ötszögű terűletet zárnak körűl; egyik sarkán nagy kerekded torony emelkedik, szemben levő oldalát pedig fallal összekötött két bástya védelmezi.

A Dnieszter melletti Czarnelica várat Czartoryski Mihály György, bracławi vajda 1659-ben építé. Ennek romjai közt a német-alföldi renaissance ízlésű kapu vonja magára a figyelmet. Pniów vár alakja négyszöghöz közelit; számos bástyával megerősített falai vannak. A Kuropatwy nemzetség építteté. E vár egyike azon erődítményeknek, melyekben 1648-ban az oda menekűlt nép sikerrel védekezett a kozákok ostroma ellen. A Zbrucz folyó közelében levő Sidorów vár magas hegycsúcson épűlt; alakja hosszanti négyszögű; falait lövőrésekkel ellátott bástyák és tornyok erősítik. Festői kép egy magas szikla tetején Jaslowiec vár, a Jasłowiecki nemzetség építménye, mely 1643-ban a Koniecpolski család birtokává lett. Megemlítjük még a Zbrucz folyó melletti Kudryńce és a Dniester melletti Czerwonogród várat. Veszedelem idején a ruténiai várakban fából barakokat építettek a szomszédos falvak lakói számára, a kik fegyverrel, lővő szerrel és élelemmel ellátva kerestek itt menedéket.

A XIII. században kevés kastély és erődítmény épűlt; ellenben ez időtájt kezdték a lengyel főnemesek lakóhelyeiket szépíteni, Franczia- és Németország példáját követve pompás kerteket, színházakat, lovagló-iskolákat alkottak. Rzeszów kastély, a Lubomirski herczegek székhelye, e tekintetben a legkiválóbb emlék.

Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi