A Magas Tauern, a Möll-, Lieser- és a Malta-völgy. Möllwaldi Egger Alajostól, fordította György Aladár

Full text search

A Magas Tauern, a Möll-, Lieser- és a Malta-völgy.
Möllwaldi Egger Alajostól, fordította György Aladár
A Magas Tauern fő gerinczéből körűlbelől a keleti hosszúság 10-ik és az éjszaki szélesség 47-ik foka alatt egy chloritpala hegygerincz ágazik ki délkelet felé, mely fokozatosan emelkedik a 3.797 méter magas Grossglocknerig, azután hirtelen hanyatlik alá Adlersruhe, Hohenwarte és a Leiterkopfok felé (2.483 méter). A salzburgi határtól kiindúlva, határvonalat alkot ez a gerincz Karinthia és Tirol között az Adlersruheig, a honnan a Leiteralmig hajlik, hogy azután a Leiterbachon túl ismét a gerincz irányában haladjon.
Karinthia éjszaknyugati csúcsán trónol, mint „a Tauern királya” a Glockner, – király, mert mint legmagasabb, uralkodik a keleti Alpesek kierjedt vidéke fölött, de király azért is, mert okot adott a környező havasi táj tudományos kikutatására és aesthetikai méltatására.
Valóban „fontos esemény volt a föld természettani ismeretére nézve”, midőn 1799 augusztus 25-én 12 órakor először lépett emberi láb a Glockner csúcsára. Abban a kis társaságban, mely ekkor a Glockner-csúcs fagyos levegőjét szívta, ott volt Honenwart gróf, a gurki érseknek, Salm-Reifferscheid Ferencz őrgrófnak, helynöke. Az érsek kezdeményezte s tette lehetővé ezt a merész vállalkozást.
Komoly tudásvágy vezette 1787-ben Saussuret a Montblancra, és az az óhajtás, hogy a hazai hegyvidék ismeretlen tájait kikutassa, lelkesítette a gurki érseket 1799-ben a második csúcs megmászására az Alpesekben. Mindkettő úttörőleg hatott az Alpesek világának kultuszára, mely korunk egyik jellemző sajátsága lett.
Félszázaddal az első megmászás után, 1857-ben szeptember 24-én, teljes öt órán át tartózkodott a Grossglockner csúcsán egy művész, Pernhart Márk festő, hogy a kilátás pompáját körvonalakban és színekben megörökítve tanúlmányokat tegyen nagy tájképéhez, mely azokban is fölkeltheti a Tauern világa pompájának sejtelmét, kiknek nem engedte meg a sors, hogy ily magaslatokon járhassanak.
Megemlékezve Salm érsekről, és helynökéről, Hohenwartról, kik először mutatták meg az útat s járták be azt, fölmegyünk a Glocknerre és képzeletünkben a művész helyére telepedve, csodálkozó tekintetünket körűlhordozzuk a jégárakon, sziklakúpokon, a sötét erdőkön és zöld völgyeken, a mint itt a szemlélő előtt 456 kilométernyi körben elterűlnek.
Nyugat felé a Monte Adamellóig és az Ortlerig, éjszak felé a bajor fensíkig terjed ki a látóhatár; éjszaknyugatra magába zárja még a Schneeberget s délkelet felé a Triglav (Terglou) és a krajnai Alpesek alkotják a határokat. Délre megpillanthatjuk még a tridenti havasok csúcsait, köztök a Monte baldót. A látókör vízszintes kiterjedése és a hatalmas hegytömegek egyaránt hozzájárúlnak a kilátás magasztos jellegéhez, mely ellenállhatatlan hatalommal ragadja meg a kedélyt, megöli a szűkkeblűséget s az emberi lényben az örökkévalóság és végetlenség sejtelmét kelti föl.
Ez alkalommal a kilátásnak csak egy részével foglalkozhatunk s kisérletet teszünk képet alkotni annak a hegyvidéknek szerkezetéről, mely a Glockner keleti részén magába öleli a Möll-völgyet, s melyet egy részt a Lieser-völgy, más részt a Dráva völgye határol.
A Magas Tauern. A Magas Tauern keleti részét a Glockner-, Goldberg- és Ankogl-csoportokra is oszthatjuk.
A Glockner-csoport csak annyiban tartozik Karinthiához, a mennyiben a Möll forrásvidékét magában foglalja; de épen itt a legérdekesebb tünemények tárúlnak a szemlélő elé. Ha a Grossglockner csúcsán levő „császárkereszt”-től a keskeny Glockner-ormon át a Kleinglocknerre megyünk, azután a meredek lejtő jégbe vágott lépcsőin át a János főherczeg kunyhójához az Adlersruhen (3.463 méter), majd a Hohenwart-ormon át a Leitergletscherhez: akkor az 1799-ki Glockner-úton haladunk, mely a hatvanas évekig az egyedűli volt. A Leiteralm völgyében, épen a jégár mellett állott a tekintélyes menedékház, melyet Salm érsek építtetett. Ma az útas a Schwerteck mellett levő Salm-kunyhóban, a Glockner-nyereg végén, nyer védő hajlékot. De nincs többé erre az útra korlátozva. A tiroli oldalon Kalsból és a Stüdl-kunyhóból két útat nyitottak a Grossglocknerre (a ködnitzi és teischnitzi jégárakon át), és a Hofmann-kunyhótól a hatalmas Pasterze jégáron át az éjszakkeleti oldalon a Hofmann-út visz az Adlersruhehoz. Azt a helyet, melyet egy századdal előbb emberi lényre nézve hozzáférhetetlennek tartottak, most az Alpes-egyesűletek korában egész sereg havasi turista látogatja, egy-egy rövid nyári idő alatt száznál is több.
Mindjárt a Glockner-nyereg alján a möll-völgyi oldalon a Pasterze-jégár hatalmas jégmezeje ragadja meg figyelmünket. Ez a Johannisbergről 10 kilométernyi hosszúságban ömlik le, a Tauernvidék leghatalmasabb völgyjégárja, mely azonban Seeland gondos mérései szerint 30 év óta folyton apad. A Glockner-nyereggel szemközt emelkedik a Freiwand, mely a jégár végénél a Ferencz József magaslat nevű nyeregig sülyed. Ezt a nevet a lakosság kegyelete 1856-ban adta a nyeregnek, midőn (szeptember 7-én) Ő Felsége a király ezen a helyen „a magasztos havasi vidék hatalmas hatásának”* hódolt és országának zászlaját az Adlersruhen látta lengeni. A Pasterze jégsivatagjaihoz kiterjedt kies rétség csatlakozik, mely Ő Felségének a királynénak pihenése emlékéűl 1856 óta Elisenrast nevet visel. Az itt levő Glockner-ház, az Alpes-egyesűlet klagenfurti szakosztályának alkotása, évenként számos Glockner-turistát fogad be. A Pfandl-résen túl, mely kedvelt átjáró a Fuscher-völgybe, bevégződik a Glockner-csoport a Bacherin, Spillmann és Brennkogl csúcsokkal, melyek mindegyike magasabb 3.000 méternél.
Karinthia tartományi elnökéhez intézett legfelsőbb kéziratból.
Ettől keletre megváltozik a havasi vidék szerkezete. A Glockner-csoportban a mellékgerinczek magaslatai nagyon felűlhaladják a főgerinczét; a Goldberg-csoportnál azonban a központi gneisz legszélesebb tömegei és legmagasabb csúcsai egyesűlnek a Tauern-gerinczben. A gerincz és csúcs kissé alacsonyabbak, mint a Glockner-csoportban, de azért az utóbbiak is elérik a 3.285 méter magasságot a Hochnarr csúcsában. Ez, valamint szomszédai, a Goldzechkopf (3.052 méter) és a Goldbergspitze (3.066 méter) határhegyek Salzburg felé és a Magas Tauern ama csoportját jelzik, mely belsejében gazdag Nibelung-kincset rejt, a melynek kikutatása az éjszaki és déli oldalon egész a legújabb időkig a völgylakók áldása volt. 2.810 méter magasságban, a jégár vidékén épen a Hochnarr déli alján még ma is áll az aranybányászoknak csak 1876 óta elhagyott kunyhója, a legmagasabban fekvő lakóház az osztrák-magyar monarchiában, mely 1563-ban épülvén, három századnál idősebb. A Goldberg-csoportot minden oldalról beborító jégárak között a leghatalmasabb, mint Wurtenkees terűl el a Herzog Ernst és a Schareck (3.131 méter) déli részén. Az örök jég vidékéről egész sereg kisebb-nagyobb bérczi völgy vezet a Möll partjaihoz, példáúl a nagy és kis Fleiss, a nagy és kis Zirknitz völgye, a Wurten-Fragant kavicsos havasi völgye és a nagyon látogatott és lakott Mallnitz-völgy. Ez utóbbin át vezet a gyalogösvény a mallnitzi Tauernhez, mely határvonalat alkot a Goldberg- és Ankogl-csoportok között.
A Tauern gerincze itt is határfal Salzburg és Karinthia között, s belőle az Ankogl 3.253 méternyire emelkedik föl. A jégárak száma és kiterjedése azonban itt már csekélyebb és a Malta-völgyet kerítő délkeleti harántgerinczek kimagasló csúcsa, a Nagy Hochalp csúcsa (3.355 méter) meghaladja az Ankogl főcsúcsát; a Hafnereck (3.061 méter) megközelíti. A Katschberg nyerge, a melyen kocsiút megy át, és a Lieser-völgy zárja be kelet felé a Pöllai Alpeseket, míg a Magas Tauern az Arl-szurdoknál végződik.
A Malta- és Mallnitz-völgyek között a Sauleck (3.080 méter) csoportja messze délkelet felé nyúlik s megszabja a Möll-völgy alsó részének irányát; a Mallnitz- és Fragant-völgyek között terűl el a Bőseseck-csoport (2.833 méter), s attól nyugatra emelkedik föl a Sadnig-csoport (2.740 méter) csillámpala tömege, mely előhegyeivel a Möll közép folyását délre hajlítja. Ezt a középponti gneisztól és a Goldberg-csoport jégáraitól leghatározottabban a Schoberthörl különíti el.
A Möll-völgy nyugati határát az Isel- és Dráva-völgyek felé a Schober-csoport a Petzeck-kel (3.275 méter) és a Kreuzeck-csoport (2.697 méter) alkotják. Az előbbi a Peischlachthörlnél csatlakozik a Glockner-gerinczhez s a Kreuzeck-csoporttól az Iselsberg nyerge választja el, mely előhegyei a Möll torkolatáig a Drávába tolja előre. Ezek közűl csak a Schober-csoportnak vannak némi jégárjai.

Heiligenblut és a Glockner.
Russ Róberttől
Ez a Glockner csúcsáról nyerhető körkilátásnak egy kis, de legnagyobbszerű része. A havasi vidékek minden borzalma, minden bűbája egyesűl itt. A Tauern messze elterjedő jégsivatagjairól a szem a lejtők és bérczi völgyek buja legelőjére tekint, melyeken a nyáron a háziállat a fürge zergével találkozik, s a hol pásztorkunyhók nyújtanak oltalmat a szorgalmas embereknek. A legelőkhöz csatlakozik a gyalogfenyő vidéke, mely csakhamar átalakúl a hegyi erdő súgár derekú fenyvesévé; ez borítja nagy részt a hegység lejtőit, le egészen a völgytalaj felé. Jégárak által táplálva számos hegyi patak fut zuhogva át a sziklákon, átcsergedez a hegyi völgyeken a Möll és Lieser lapályaira, s a nap számos kis havasi tóban tükröződik vissza. A Magas Tauern határfalán nem visz át kocsival járható út s csak egy ponton, az Iselsbergen át, járnak kocsik Karinthia és Tirol között. De a lelkes havasi turista és a fáradhatatlan havasi lakó lábai fölkúsznak a sziklalejtőkön és jégmezőkön. A hol a zord természet tért enged gyalog ösvénynek, mint a mallnitzi Tauernen, a kereskedő is útat keres a Möll-völgy értékes állataival az éjszaki tanyákhoz és piaczokhoz. Az ily átjárókat különösen Tauern, továbbá Scharte, Thor vagy Thörl nevekkel látják el; ilyen mintegy tizenkettő van. Az ily helyeken már régebben is gyakran állított föl a tartomány gondos hatósága Tauern-házakat, menedékhelyeket mindazoknak, kik akár üzleti czélból, akár mulatságból e magas helyekre kerűltek. A legújabb időkben a német és osztrák Alpes-egyesűlet gondoskodik az útasokról menedékházak által a Leiteralmon, az Adlersruhen, a Pasterze-jégáron, a Seebühelen (Goldberg-csoport) és a Nagy-Hochalp-csúcs közelében.
A Möll-völgy. A Tauern legnagyobb jégmezejéből a Glockner alján 2.012 méter magasságban ered a Möll, mely a hosszan elnyúló (23 órányi) völgynek nevet ad. A Pasterze-havas legelői s a Leiterkopfok lejtői között rohan le a jégár szülöttje Heiligenblut zöld rétjére. Még a jégár közelében üdvözli a Briccius-kápolnát, azt a helyet, a hol a legenda szerint e szentet megtalálták. A völgy aljáról pedig a baloldali lejtőn levő templomra tekint föl, melyben a szent Briccius sírja van, továbbá a palaczk a szent vérrel s azok a gabonaszárak, melyek a lavina havából kiemelkedve, egykor megjelölték azt a helyet, a hol a szent az elemek áldozata lett. A szent vég legendájától nyerte nevét a kis falu a világ előtt, habár a kataszterben csak „Hof und Zlapp” adóközség név alatt ismerik. A Zlapp szomszédos sziklatalajában a Möll vizei mély medret ástak s ezen keresztűl rohannak hullámokat s habokat verve a Pokhorn mély völgyébe (Zlappfall).
A havasi turista azonban örömest időzik a Zlapp meredek esésű sziklafalán, hogy gyönyörködve szemlélje a páratlan képet, mely itt előtte kitárúl.

Groppenstein vára Felső-Vellach mellett.
Willroider Józseftől
A ki valaha egy szép nyári napon este felé kerűlt a Zlappra, csodálkozva lassítja meg lépteit. Élő idyllként terűl el előtte a világtól elzárt gyepes völgy, a kis község szétszórt házai barátságosan üdvözlik, és a templom hatalmasan kimagasló épülete s még magasabbra emelkedő tornya jámbor érzelmeket ébreszt azon vallásos nemzedék iránt, mely századokkal ez előtt itt emelte e gót építményt. A legújabb időkig egész sereg búcsújáró zarándokolt ide, hogy a szent sírjánál imádkozzék.
A gót torony csúcsán át tekintetünk a háttér magasztos képére irányúl, a Grossglockner pompás csúcsára, melyet a már félig árnyékba borúlt völgy és a Pasterze lezuhanó jégtömegei fölött a lemenő nap sugarai aranyoznak meg. A természet magasztossága vonja ma az utazók tömegeit ide e rejtett zugba, hogy itt Istent alkotásai nagyságában imádja.
A Glockner első megmászásának kora óta gyönyörködteti ez a táj a festő szemét s a „Heiligenblut és a Grossglockner”, mint kép, igen jellemző része a Möll-völgynek.
Pockhornnál ömlenek be a Möllbe a nagy és kis Fleiss egyesűlt vizei, melyek sokat tudnának beszélni a Goldzeche kincseiről és a merész bányászokról, kik az örök hó vonala fölé építették kunyhóikat s a zord természettől elrabolták a mélység kincseit. Midőn Döllach mellett elfutnak hullámai, bizonynyal megemlékezik a Möll azokról a fényes napokról, a melyeket Grosskirchheimnek (a Möll felső völgyének) ezen székhelye egykor látott, midőn a Goldberg áldása még a völgybe jutott. A barátságos Sagritz mellett azután a Mörtschach völgyszoroson át dél felé Winklernig hatol, a hol a Kreuzeckcsoport előhegyei útjának irányát éjszakkeletre fordítják.
A reggeli nap teljes fényében fekszik a virágzó Winklern a Penzelberg jól mívelt lejtőjén, mint a közlekedés közvetítője egy részt a Pusterthalban fekvő Dölsach és Lienz, más részt a Möll felső völgye között. Winklerntől kezdve a Möll középső völgye jó távolra nyitva áll előttünk. Községek, minők Lainach, Rangersdorf, Stall, váltakoznak magános tanyákkal, gondosan mívelt szántóföldek jól ápolt rétekkel, s fölöttük sötét fenyvesek, melyek különösen a völgy déli oldalát borítják.
Stall alatt a Klausenkofel valóságos völgyzárat alkot. Egy az éjszaki lejtőkön meredeken eső árokból könnyen megdagadó patak 1828 óta tömérdek törmeléket dob a völgy aljára s annyira akadályozza a Möll vizeinek lefolyását, hogy Gössnitz község fölött az utolsó 20 év alatt egy tó viruló mezőket temethetett el vizével, alább pedig Fragant felé más rétek és mezők törmelékhalmazokká alakúltak. A legutóbbi években nagyszerű védő építésekkel igyekeztek meggátolni a pusztító elemeket. E helyen a kornak szemeláttára képződik egy alluvialis kúp, oly földtani képlet, mely a Möll-völgy alján mindenütt jellemző. A legtöbb község Mühldorftól Grosskirchheimig talajemelkedéseken nyugszik, melyek mind régi alluvialis alkotásúak. A régi kor törmeléke fölött vidám tenyészetű gyep terűl el, fák találtak benne táplálékot, és az emberek örömest építkeztek a hegyi patakok partjaira, melyek még igen gyakran el-elárúlják vad természetüket.
Most kiszélesűl a völgy s lassankint délkelet felé fordúl, hogy a Dráva hosszanti völgyébe torkoljék. A torkolat előtt azonban Danielsberg magános sziklakúpja Napplach alluviumával új völgyzárat alkot. Tetejéről, 960 méter magasságból, oly kilátásunk nyílik a Möll alsó völgyére, mint sehol másutt. Éjszaknyugatra a tekintélyes torony és Trabuschgen vára Felső-Vellach mezővárost mutatják, az egyedűli várost, mely az egész Möll-völgyben létesűlhetett. Itt is sok minden beszél ama napok eltűnt pompájáról, midőn Felső-Vellachból egy főbányahivatal vezette az egész Möll-völgyben élénken folytatott arany-, vas- és rézbányászatot. A háttérben levő hegyi lejtőt a most megújított Groppenstein vár díszíti a Mallnitz-völgy bejáratánál, mely a mallnitzi és a magas Tauernekhez vezet. Mint legutolsó látható magaslat ez irányban a Rothe Wand szemünk elé és gondolatainkat a Wurten-Fragant mélyvölgyeibe viszi, egy részt a Goldberg-csoport jégárjaihoz, s más részt Gross-Fragant még a harminczas években virágzó rézbányászatának elhagyott bányáihoz. A régi bánya-út innen a Fragant-patak hosszában visszavezet ismét a Möll-völgybe a Ragga-patak kohóihoz, melyek már 1840 körűl megszűntették működésüket. Később egy ideig még dolgoztak itt egy kohóban és két zúzdában, melyekbe a dél felől emelkedő Ragga-völgy adta a vasérczet. Ma az egykor munkás helyen csendesség honol, csak a Ragga-patak zuhog néha, midőn törmelékeit kiönti. Az elmúlt szép idők nyomai komor hangúlatot kelthetnek a turistákban, midőn ma a Ragga-szorosban vándorol, melyet gondos természetbarátok Felső-Vellachban hozzáférhetővé tettek.

A Ragga-szoros Flattachnál.
Willroider Józseftől
Danielsbergtől éjszakra a Sauleck-csoport nyúlványai hirtelen emelkednek föl 3.080 méter magasságra, délnyugatra a Teichl magasvölgye mélyen benyomúl a Kreuzeck-csoportba. Ebből a csoportból legközelebb a Polinik (2.780 méter) nyúlik be a Möll-völgybe, mely most az Alpes-egyesűlet felső-vellachi szakosztályának gondoskodása által szintén kedvelt turista kirándúló hely.
Míg Zlapp mellett a tájkép komolysága és nagyszerűsége ragad meg, a Danielsbergről nyíló kép határozottan barátságosnak mondható. A völgytalaj szántóföldjei és rétjei, a Sauleck- és Böseseck-csoport lejtőin szétszórt házak, a gabonaföldek, melyek erdőségekkel váltakoznak, minden élénk emberi tevékenységre mutat. Az egész Möll-völgyet jellemző ellentét a napfényes és árnyékos oldal között e képen tűnik föl a legvilágosabban. A Tauern nyúlványainak délre fordúlt lejtője a fák határaig mindenütt mívelt és lakott, a Kreuzeck-csoport szemközt fekvő lejtőjét ellenben teljesen sűrű erdő borítja, melyet csak egyes legelők szakítanak félbe. Ezen az oldalon csak egy völgy (a Teichl) lakott. Nem ok nélkűl nevezik tehát ezt a Möll-völgy lakói „árnyékoldal”-nak, mert az év nagy részében (télen) egyetlen napsugár sem hatol ide, a gerinczek s csúcsok néha meggátolják a napsugarak behatolását a völgy aljára, csak a „napos oldal” lakói élvezik a napfény áldásait egész éven át.
Tekintsünk Danielsbergtől délkelet felé s látásunkat csak a távoli Karavankák határolják. A Möll ebben az irányban még Kolbnitz és Mühldorf községeket érinti s Möllbrücketől balra a Drávába ömlik. A Danielsberg tetején azonban a szemlélő kedélyét még a nagy múlt romjai is megragadják, római régiségek, melyek egy hajdani Herkules-templomra mutatnak, mely ma, mint kápolna, az év bizonyos napjain a szomszédságban lakó keresztényeket egyesíti.
A Lieser- és a Malta-völgy. A Lieser-völgy alsó része a Tauernvidék keleti határa. A Hafnereck alján kezdődvén, a felsőbb rész Katsch-völgy neve alatt délkeleti irányban húzódik a Pöllai Alpesnek Salzburg határán elfutó főgerincze s egy Hafnerecktől kiágazó harántgerincz között St.-Peteren át Rennwegig. Itt találjuk az egykor élénk, ma csaknem elhagyott útat Salzburg felé. A vasútak korszaka előtt Katsch-völgyi örkök hosszú sorai vontatták a „föld kincseivel” megterhelt szekereket Villachtól a Katschbergen át Salzburgig.

A Fallbach a Malta-völgyben.
Willroider Józseftől
Rennwegtől kezdve a völgy déli irányt vesz s a Faschaunereck meredek lejtői és a Stangalpe-csoport igen megszűkítik. A Krems- és Leobengraben mélyen benyúlnak a keleti hegyvidékbe és útat törnek a híres Königstuhlhoz (2.331 méter).
Gmündnél éjszaknyugat felé nyílik a hatalmas és sok természeti szépségéről híres Malta-völgy, az Ankogl-csoport fővidéke, a keleti Tauern gyöngye.
A Malta hídjáról Gmündben a szemlélő a széles alsó völgyfokokat és a háttér hegyóriásait láthatja. A ki, mint turista, gyalog hatol be a felső völgybe, a Maltagrabenbe, annak szíve és lelke emelkedett hangúlatot nyer a havasi vidék pompájától, mely itt mutatkozik. Nem kevesebb mint 29 pompás vízesés (minők a Fallbach, a blauer Tumpf), a legfestőibb sziklarészletek, a pompás zöld havasi rétek, végre a kis és nagy „Elend” hatalmas jégárjai a Hochalpenspitze és Ankogl alján, szóval minden egyesűl itt, hogy a Malta-völgynek biztosítsa az alpin szépség koronáját. A merész havasi vándort útak vezetik innen a salzburgi Grossarl- vagy a Mallnitz- és Möll-völgybe jégfedte gerinczeken s sziklákkal környezett szurdokokon át. A Hochalpen-tömb rövid nyúlványa választja el a Malta-völgy felső részét a hosszan elnyúló Gössgrabentől, mely mélyen benyomúl a Sauleck-csoportba.
Térjünk vissza ismét a jégborította magaslatoktól az emberek lakásához, a Malta-völgy egyes tanyáitól Gmünd városához, s itt a régi vár festői romja, az új vár hatalmas épülete és az egykori jóllét némi nyomai oly idők emlékét keltik föl bennünk, midőn a nagy kereskedelmi út Trieszttől Salzburgig e völgyön át haladt s a Malta- és Lieser-völgy csatlakozó pontján városnak kellett fölvirágoznia. Innen Spitalig a Lieser mély medret vájt, a mely mellett az új országút lehetővé teszi a kényelmes közlekedést. Spitalnál a Lieser baloldalt a Drávába ömlik.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi