Előszó. Rudolf trónörökös főherczeg Ő császári és királyi Fenségétől
Előszó.
Rudolf trónörökös főherczeg Ő császári és királyi Fenségétől
Rudolf trónörökös főherczeg Ő császári és királyi Fenségétől
Benczúr Gyulától
Magyarországon és társországain, a természet ajándokaival gazdagon megáldott e nagy és szép területen vezetjük végig olvasóinkat.
Magas hegylánczolatok, mély ősrengetegek, szelid, halmos vidékek, suttogó tölgyesek, terjedelmes tavak, halakban dús és hajózható nagy folyamok, végtelen sík puszták, jól mívelt rónaságok, szőlővenyigével koszorúzott hegyoldalak, éjszaki tájak szakadékai Galiczia határán, délszaki pompában viruló növényzet a fiumei öböl partjain: mind ezt meg fogjuk itt látni és ismerni «irásban és képben».
Ez a mi Magyarországunk Istentől megáldott ország; hegyeiben még kincsek rejtőznek, s szűz földjei vannak még nagy darabokban. Oly ország, mely a fölvirágzásnak még folyamatán van, s melyre nézve ma még inkább gazdasági forrásainak föltalálása és haszonra forditása, mint azoknak fáradalmas és mesterséges föntartása a legközelebbi föladat.
A nyugati és éjszaki jelleg, a déli hév és a keleti népjellem, egymásba vegyülve találkoznak itten.
Szent István koronájának birodalma természetrajzi tekintetben is nevezetes birodalom: különböző állatfajok s földrészünk három égalji növényzetei határosok itt egymással. Mind természeti lényegében, mind éghajlatában, mind tájképi jellegében ki van fejezve az átmenet a Kelet és Nyugot között.
De nemcsak a természetvizsgáló talál Magyarországnak változatokban oly annyira gazdag vidékein tanúlmányai számára folyton új anyagot, hanem a népismertető iró is, ki a nép életének, fejlődésének és sajátosságának tanúlmányozását tette föladatává. A népvándorlás utolsó hullámvetései rendkivül érdekes csoportozatait hozták itten létre a különböző nemzetiségeknek. A germán törzs nyelvi határának tőszomszédságában találjuk az éjszaki és déli szlávokat hegyeken és rónákon; keleten a románokat; magok a magyarok az ország szivében telepedtek le, csaknem kizárólag a rónákat szállva meg, kivéve egy törzset, a székelyt, mely egy osztatlan tömegben az ország keleti határát választotta lakóföldének; németek a hegyes vidékeken s elszórtan a síkságokon is laknak; e főbb néptörzseken kivül vannak még ruthének, örmények, bolgárok, és czigányok is.
Ime mind ezen népfajokat föl fogjuk keresni a magok lakóhelyén; meg fogunk ismerkedni szokásaikkal és viseleteikkel, a jelenre úgy, mint a multra tekintve; meg fogunk ismerkedni történeteikkel és kifejlődésükkel; látni fogjuk őket előhaladásukban és mívelődésükben; egy szóval meg fogjuk ismerni egész életét és lényét a népnek, a hogy keletkezett s a hogy az általa lakott földhöz alkalmazkodott.
Annyi jó és balszerencse után, annyi viszontagságok változásain keresztül, annyi véres harcz multán, egy ezer éves küzdelem végén ma is ugyanazon haza földén élnek a magyarok, melyet egykor Árpád vezérlete alatt elfoglaltak, s Szent István koronájának a természet által oly dúsan megáldott országaiban gazdag közmívelődési életet, eleven előhaladást s gyors fölvirágzást tudtak magoknak teremteni a magyar állam népei. És midőn ma a kelő nap Erdély határhegyei közül kiemelkedik, s ifjító sugaraival bearanyozza a gyönyörű rónákat, a ragyogó folyókat, a bujazöld mezőket, a szép városokat s a sötét erdőket: akkor egy olyan országot üdvözöl, mely magát eseményekben gazdag, hosszú történelem után a fölvirágzás és biztos gyarapodás boldog korszakához küzdte fel, – a mi szép Magyarországunkat.
Benczúr Gyulától
