3. A TUDOMÁNYOS ÖNIGAZOLÁST ELLÁTÓ SZAKMAI FOLYÓIRAT: A SZÁZADOK
3. A TUDOMÁNYOS ÖNIGAZOLÁST ELLÁTÓ SZAKMAI FOLYÓIRAT: A SZÁZADOK
A kiegyezés évében életre hívott Magyar Történelmi Társulat a tudomány aktív művelői mellett a történelem iránt érdeklődőket, a történelmi munkák olvasóit is befogadta sorai közé. A társulat rövidesen megindult folyóirata, a Századok, a „szakírók”és a „nagyközönség” közötti „közvetítést” tartotta feladatának. A történelem iránti viszonylag széles körű érdeklődésre jellemző, hogy a Társulat tagjainak illetményként adott lap kezdetben nyolcszáz, a hetvenes években ezerötszáz, a nyolcvanas években pedig már több mint kétezer példányban jelent meg. Alig akad példa arra, hogy egy szakmai folyóirat csaknem napilap-példányszámot érjen el, és így jelentős anyagi hasznot biztosítson kiadójának – a Magyar Történelmi Társulatnak. Pedig a közérdeklődést eleve korlátozhatta, hogy 1815 utáni korszakból soha nem jelentettek meg cikket. A folyóirat kelendőségét nemcsak a történelem iránti általános érdeklődés, hanem e tudomány társadalmi-ideológiai funkciójának széles körű, hangoztatott felismerése biztosította. A kiegyezés Magyarországán a történelem, illetve az azt feltáró történettudomány lett a fennálló társadalmi rendszer legfőbb eszmei igazolása, legitimációs bázisa. „A magyar egyesítette rendezett állammá a Kárpát-medencét – hangoztatta Mikó Imre gróf, a Társulat első elnöke –, csorbítatlan fennmaradása: erőkifejtésének feltétele, Európa és a civilizáció érdeke.” (Századok 1868. 362. l.) Vagy ahogyan a Társulat titkára néhány évvel későbben fogalmazott: „Az összetartozandóság szilárd tudatát a Magyarország területét lakó népfajoknak a közös hontörténelem adja meg. Ehhez képest alig van talán ország, melyben a nemzeti történelem mívelésére s a történelmi érzék ébrentartására nagyobb gondot kellene fordítani, mint éppen nálunk.”(Századok 1890. Máramarosi kirándulás füzete 5. l.)
A szerkesztés a Társulat titkárának feladata volt, így Thaly Kálmán kezébe került. Ambiciózusan látott munkához, de kezdetben nehezen jutott kidolgozott cikkekhez: a szintézis és a monográfia kedvelt műfajai mellett tanulmányok – szaksajtó híján – alig készültek ekkoriban. A nem csekély terjedelmet (a folyóirat évi hat száma negyven, utóbb hatvan íven jelent meg!) többnyire saját, a romantikus köznemesi felfogáson alapuló, a kuruckort dicsőítő historizáló jellegű cikkeivel töltötte ki. Mások tanulmányait nem 496hagyta szó nélkül. Sűrűn odabiggyesztett lábjegyzeteiben folyvást korholt vagy vállon veregetett. Monopolhelyzete folytán azonban – Salamon Ferenc kivételével – a magyar történettudomány teljes élgárdájától kapott cikkeket. Kétségkívül ügyesnek és energikusnak bizonyult a szomszéd országok történetírásának feltérképezésében, az ekkoriban megnyíló magánlevéltárak figyelemfelkeltő leírásában, az új könyvek ismertetésében vagy a társulati hírek közlésében. Mégis, hungarocentrizmusa, önkényessége, sekélyes szellemi felfogása szerencsére egyre szaporította ellenfelei számát, s amikor azután elhagyta a kormánypártot, végre a szerkesztésből is kimozdították.
Utóda 1875-től a szerkesztőnek és történetírónak egyaránt szorgalmas, felkészült, bizalmat és megbecsülést élvező és érdemlő Szilágyi Sándor lett, aki élete végéig, 1899-ig szerkesztő maradt. Igaz, az ajtón kidobott Thaly visszatért az ablakon: sajtóhibákra, pontatlanságokra hivatkozva ellentámadást indított, s elérte, hogy a folyóiratra szerkesztő bizottság gyakoroljon felügyeletet, s magát ide sikerült beválasztatnia. Szilágyi azonban nem érdem nélkül kapta a „nagy kiegyenlítő” megbecsülő jelzőjét, s a szerkesztő bizottság gyámkodását ügyesen el tudta hárítani. A szerzőgárda azonnal felfrissült. Szilágyi összeköttetései Arany Jánostól az erdélyi értelmiségig terjedtek, s így széles körű támogatást tudott szerezni. A felkészült fiatalok számára is bőven adott teret. A társulat titkáraként felolvasó üléseket szervezett s azok anyagát tanulmányként jelentette meg. Tudományos közleményei mellett a Századok jól szerkesztett társulati-közéleti anyaga az értelmiség egészének érdeklődésére tarthatott számot.
A Századok egy számában rendszerint egy-két tanulmány látott napvilágot. Azután a kisebb tudományos közleményeket, cikkeket tartalmazó különfélék, majd a két-négy munkával igen részletesen foglalkozó könyvbírálatok, végül a tárca rovata következett. A tárcában kaptak helyet a Társulat hírei, a nekrológok, a folyóiratszemlék, iskolai értesítők bemutatása, vidéki társulati hírek. Valóságos szakmai pletykarovatot alkotott tehát, s a páratlanul gyors nyomdai átfutás csak növelte érdekességét, aktualitását.
A személyeskedő polémiákat nívós szakmai viták váltották fel. Teret adott külföldi levéltárak ismertetésének éppúgy, mint például városaink nemzetiségi viszonyaival foglalkozó közleménynek. Száraz forrásközlések nem terhelték a szerkesztőt, mert ezek kiadására időközben megindult a Történelmi Tár.
Szilágyi óvakodott személyiségének előtérbe állításától. A vitákat tompította, Thaly mindig bőven termő publikációit a minimumra szorította. A könyvismertetések – a tanulmányrovattól eltérően – a 19. századdal foglalkozó munkákra is kiterjedtek. Elméleti igényű, történetfilozófiai tanulmányt viszont alig közölt, s erre nem is támadt igény: a pozitivizmus általános filozófiai alapzatán kimunkált, nálunk Thalyt és társait végleg anakronisztikussá tévő históriai-kritikai módszer ekkor hódított teret, s újabb elméleti megalapozást nem igényelt. A történelem pozitivista tudományosságába vetett hitet jól példázza Mikó Imre gróf elvi nyilatkozatnak is szánt elnöki megnyitója. Eszerint „csak az adatok sorozatának hézagos volta az egyetlen 497ok, mely miatt a történelemben nem tudunk éppen olyan megdönthetetlen bizonyossággal következtetni okról okozatra és megfordítva, eredményről okra, mint a mathematicai elvek szerint számoló természettudományban”. (1875. 515.) Az 1815 előtti múlt feltárása pedig valóban túlnyomórészt csak igazolhatta a magyarság államalkotó képességét éppúgy, mint a nemzetiségek nagyobb konfliktusok nélküli együttélését.
A Századok így betöltötte hivatását: a kor tudományosságának nívós orgánumaként széles körben fogadtatta el: az ezredéves Magyarország az államalkotó magyarság vezetésével jogszerűen és méltányosan, valamint a múlt tanulságait egzaktan feltárva és hasznosítva, tehát a jövendőre ezért sikert ígérően vezetheti a Kárpát-medence népeit a következő évezredbe. –S amikor ez a hit majd az új század elején megrendül: a Századok példányszáma is, színvonala is nagyot fog zuhanni.
IRODALOM
Fejérpataki László: Szilágyi Sándor. Bp. 1901. – Glatz Ferenc: A Magyar Történelmi Társulat megalakulásának története. = Századok 1967. 233–251. – Uő.: Szerkesztőségi munka az induló Századoknál. = Századok 1967. 665–678. – Incze Miklós: A száz esztendős Századok. = Száz 1967. 1174–1176. – R. Várkonyi Ágnes: Thaly Kálmán történetírása. Bp. 1961. – Mann Miklós: Adatok a Századok történetéhez Szilágyi Sándor szerkesztői korszakából (1875–1899). = Száz 1968. 205–239.
