3. POLARIZÁLT LÁTÁSMÓD
3. POLARIZÁLT LÁTÁSMÓD
A gyakori társadalmi vonatkozású utalások ellenére sem bontakozott ki társadalmi elkötelezettség a Lúdas Matyiban. Az arisztokrácia, néhány sablonélcet leszámítva nem szerepelt, a köznemesség csak a Jókaitól átvett néhány anekdota révén volt jelen; a „nép” volt az, amelyre gyakran hivatkozott, de egyszer sem mutatta meg, vagy képviselte érdekeit. Ösztönös és homályos fajelmélettel csak magyart és nem magyart ismert a Lúdas Matyi. Ezt házasította össze a politikával; különböző formában többször is leírta, hogy „a tősgyökeres magyarság – tudjuk – kizárólag baloldali követek által képviselteti magát az országgyűlésen”. Az általa ekképp felfogott magyarságot egységesnek tekintette, s mindenki mást, az arisztokráciától és a klérustól a zsidókig idegennek, akik ellen harcolni kell minden eszközzel: erőszakkal, politikai eszközökkel, de szükség szerint a divattal is. Ennek a „nemzeti egységnek” nevében tagadta le a székely kivándorlást mint a kormánypárt 190kitalálását, hogy nemzetietlennek mutassa be a székelységet –éppúgy, ahogy letagadta a nemzetiségi kérdést is.
A szélsőbaloldali érzelmekkel összeházasított magyarság-felfogásának volt még egy mélyebb, szűkebb magva is: a református felekezeti elfogultság. Minden más vallásfelekezetet – főként a katolikust és a zsidót – középkori elvakultsággal gyűlölt és támadott. Egész politizálásának szemléleti alapját leplezte le egyik írásában, ahol a jobboldalt és a kormánypártot a katolikusokkal, a balközéppártot a lutheránusokkal, a szélsőbaloldalt a kálvinistákkal azonosította (1868. 336.). Valóban e mérce alapján ítélkezett.
A munkásságra a hűtlenségi per idején figyelt fel a Lúdas Matyi. Pártoló hangja azonban nem egy osztálynak vagy rétegnek szólt, hanem olyan embereknek, akiket – bárkik legyenek is – a kormány perbe fog.
A sajtóban és közéletünkben ritkán vettek tudomást a Lúdas Matyiról. Jellemző módon az a Mátyás Deák foglalkozott vele viszonylag a legtöbbet, amely politizálásának színvonalában és felekezeti harcában valóban az egyetlen méltó társa volt.
