VI. A TÍPUSTEREMTŐ: A DEÁK-PÁRTI BORSSZEM JANKÓ
195VI. A TÍPUSTEREMTŐ: A DEÁK-PÁRTI BORSSZEM JANKÓ
A Deák-párt és a kormány elhanyagolta azokat a propagandaeszközöket, melyek Kossuth politizálásának egyik jelentős eszközét képezték, s melyek ezáltal a baloldali pártoknál is nagy szerephez jutottak. A kényszer azonban rávitte a Deák-pártot a lapok alapítására és fenntartására. Ezek között kellett lennie egy élclapnak is.
1867 novemberének utolsó napjaiban számos visszautasított kísérlet után jutott el Ágai Adolfhoz Andrássy Gyula miniszterelnök megbízásából Ludassy Mór, a miniszterelnökségi sajtóiroda főnöke. Ugyanebben az időben a Deák-párt másik vezéralakja, Csengery Antal meg az országgyűlési gyorsíró iroda munkatársával, az újságíró és grafikus Maszák Hugóval tárgyalt egy élclap létrehozásáról. A két szerkesztőjelölt összehozásával, több hetes huzavonával s Ágai szerkesztői megbízásával sikerült végül 1868. január 5-ére megalkotni az első számot. Ez már megjelenésében is elütött laptársaitól: negyedrét formájú, 12 oldalas füzet volt, szükség szerint, szabadon, változó helyen közölt karikatúrákkal. Mintegy 5 – 600 előfizetővel indult meg, egy év alatt azonban 2800 fölé emelkedett, 1870-re pedig elérte a 4000-t előfizetőinek száma, bizonyítva ezzel minden más laptársát felülmúló népszerűségét.
A Borsszem Jankót mindvégig mint a kormány élclapját támadták az ellenzéki lapok, és legendák keringtek arról, hogy milyen hatalmas összeggel tartja fenn a kormány „a szegény népnek véres adófilléreiből”. Ezzel szemben előfizetőinek – és hirdetéseinek – nagy száma nemcsak a fennmaradáshoz, hanem a nyereséges üzlethez is bőségesen elegendő volt. Különben sem a kormány, hanem a Deák-párt élclapja volt 1875-ig, amit a kormány tagjai és politikájának nem egy területe elleni gyakori támadásai is bizonyítottak.
A lap címére az ötletet Andrássy Gyula adta egy népmesei figura zempléni neve nyomán. A lap jellege különböző mintaképek alapján, de ezekből egyedivé válva alakult ki. Maga Ágai a londoni Punchot és a berlini Kladderadatschot nevezte meg példaképeinek. Őket követte a lap a kiállítási formával is, de elsősorban szellemével s az érdeklődési kör és politizálás sokoldalúságával. Mellettük azonban kétségtelenül nagy hatást gyakorolt rá a Magyarországon is széles körökben elterjedt német élclap, a Fliegende Blütter és akkor már Európa-hírű költő-rajzolója, Wilhelm Busch is.
Hazai vonatkozásban csak arra hivatkozott Ágai, hogy a Borsszem Jankó 196a Vasárnapi Újság egykori szerkesztője, Pákh Albert „egyik fiókjában” született meg. A hazai élclapok közül mégis leginkább Kecskeméthy Aurél Handabandája előlegezte meg a Borsszem Jankó szemléletmódját és stílusát. A Handabanda programját elevenítette fel a Borsszem Jankó: görbe tükörrel kívánta önismeretre tanítani a politikai harcokban elkábított nemzetet. Sőt Kecskeméthy nem egy élce és élcformája is újra feltűnt lapjain.
Maga Ágai szorosan kötődött a Bolond Miskához is. Első figuráit ott kísérletezte ki, s ugyancsak jelentősen befolyásolta a szerkesztői munkát; erről nyilvánvalóan tanúskodott a kiválása utáni teljes átalakulás.
1. CSICSERI BORS ÉS A KÁVÉFORRÁS-KÖR
2. A TÁRSADALMI TÍPUSOK ÉLCLAPI SZEREPE
3. A MAGYAR TÁRSADALOM POLGÁROSÍTÁSÁÉRT
4. NÉPSZERŰTLEN PÁRTÁLLÁS ÉS KÖZÖNSÉGSIKER
5. A KULTURÁLIS ÉLET ÉLCLAPI TÜKRE
6. SZEMLÉLETI ÚJDONSÁGA
