6. MESTERKÉLT, „EZOTERIKUS” ADOMÁK
4126. MESTERKÉLT, „EZOTERIKUS” ADOMÁK
A szóviccek, szójátékok és az ezekre épülő karikatúrák jelentős helyet foglaltak el az Üstökösben is, akár a többi korabeli élclapban. Nem ezek voltak azonban a lap jellemző élcformái. Adomái, sőt karikatúrái is többnyire a tipikus vagy közismert helyett egyedi esetek voltak, s általában csattanójukat is ellaposította a túlzott bonyolítás vagy az egyedi eset ad absurdum vivése. Ezek a tulajdonságai elvonatkoztatták élceit a valóságtól, egyszeri helyzetkomikumot akartak az olvasók számára hozzáférhetővé tenni anélkül, hogy az egyszeri szituációt minden körülményével együtt fel lehetett volna idézni. Az Üstökös adomáit nem a nyelve tette sokszor érthetetlenné vagy élvezhetetlenné, mint olykor a Borsszem Jankót, hanem az az egyszeri eset, mely valakivel megtörténhetett, s mely adomaként feldolgozva sem vesztette el egyszeriségét.
Az Üstökös adomáinak, vicceinek ezoterikus jellege és a publicitás közti űr áthidalásának igénye miatt túlzottan általánosította az egyedit, amitől az ugyan nem vált tipikussá, viszont elvesztette jellegzetességének legkisebb maradványát is. Így fordulhatott elő, hogy ugyanazt a viccet, karikatúrát vonatkoztatta például egymástól olyan távol eső rétegre és osztályra, mint a kishivatalnokokra, majd az arisztokratákra. A túlzott általánosítás eredményeképp pedig – főleg politikai élceiben – gyakran tanmeseszerűen még a tanulságot is levonta anekdotáiból, adomáiból. A didaktika és a nem is ritkán bunkósbotnak használt tanulság végképp kilúgozta a humort az Üstökös írásaiból. Ugyanilyen eredményre vezetett az általánosítás másik formája is – ugyancsak főképpen a politikai élceknél és karikatúráknál –: hasonlat felállítása és a továbbiakban a hasonlóval való eljátszás, erről valóítéletmondás. (Ezzel mellesleg a politikai érvelés is érvényét vesztette.) A számos példa közül ilyen volt, amikor az országgyűlési házelnököt házmesterhez vagy Wekerlét patikushoz hasonlította, majd kritikája – és javaslatai – már csakis egy házmesterre vagy patikusra vonatkoztak anélkül, hogy visszautaltak volna a hasonlítottra.
Az Üstökös 1875 utáni időszakában politizálásában és ítéleteiben következetlen, megbízhatatlan, élcformáival és nyelvével pedig sikertelen és korszerűtlen lap maradt. Egy-egy ritkán találó, szellemes élcén, karikatúráján kívül gyenge élclap volt. Laptársai körében még a legidősebbnek kijáró értékelést sem tudta kivívni, politikáját ostobának, hangját durvának és együgyűnek tartották a különböző pártállású élclapok.
