10.
Vén kor, ifjuság,
Telve ez gyönyörrel,
Ez mint nyári reggel,
Az kopár, rideg tél,
Ez örömre száll,
Az kidől, zihál;
Bátor ez s meleg,
Gyáva az s hideg;
Vén kor, én utállak!
Ifjuság, imádlak!
Vén kor, én gyülöllek!
Pásztor, hadd ölellek!
| Együtt meg nem élnek: |
| Telve búval az; |
| Az viharja télnek; |
| Ez nyiló tavasz; |
Az kidől, zihál;
| Sánta az, s ez fürge itt; |
Gyáva az s hideg;
| Ez vad, az pedig szelid. |
Ifjuság, imádlak!
| Ifju még az én hivem. |
Pásztor, hadd ölellek!
| Hosszú már a késelem. |
