20. A phönix és a gerle.
A leghangosabb madár
Mit az Arab puszta szül
Szolgáljon gyászhirnökül
Mely a sort megnyitva jár.
Mit az Arab puszta szül
Szolgáljon gyászhirnökül
Mely a sort megnyitva jár.
Míg te, huhogó bagoly,
Ellenség előfutárja,
Ki csak a rosz véget várja,
Innen eltakarodol!
Ellenség előfutárja,
Ki csak a rosz véget várja,
Innen eltakarodol!
Eltilt e gyülekezet
Minden öldöklő madárt,
Csak a sast nem, a királyt;
Szigorú a gyászmenet.
Minden öldöklő madárt,
Csak a sast nem, a királyt;
Szigorú a gyászmenet.
Fehér mise-ingiben
Pap gyanánt a hattyu kell,
A ki gyász-dalt énekel,
Igy kivánja a requiem.
Pap gyanánt a hattyu kell,
A ki gyász-dalt énekel,
Igy kivánja a requiem.
S varju, te három-koros,
A kinek setét a fajta
S hangja gyászoló, te majd a
Gyászolókkal lészsz soros.
A kinek setét a fajta
S hangja gyászoló, te majd a
Gyászolókkal lészsz soros.
S itt a gyászkar kezdete:
Szerelem s hűség kihült,
Gerle s phőnix elrepült,
Közös lángba messzire.
Szerelem s hűség kihült,
Gerle s phőnix elrepült,
Közös lángba messzire.
Úgy szerettek, hogy szerelme
A kettőnek egy vala,
Itten a szám megcsala:
Lényre kettő s egy az elme.
A kettőnek egy vala,
Itten a szám megcsala:
Lényre kettő s egy az elme.
Távolt a szív s még se válva;
Gerle és szerelme közt
Látni távolt s még se közt,
Minden így vallá csodálva.
Gerle és szerelme közt
Látni távolt s még se közt,
Minden így vallá csodálva.
Köztük oly szerelem ége
Hogy a gerle fő java
Phönix arczán lángola;
Egyik a másiknak éke.
Hogy a gerle fő java
Phönix arczán lángola;
Egyik a másiknak éke.
A tulajdon egyre megy,
Ugy hogy az nem az leve,
S egy természet két neve
Sem a kettő nem, sem egy.
Ugy hogy az nem az leve,
S egy természet két neve
Sem a kettő nem, sem egy.
Megzavartan állt az ész,
Látva váltat összenőni
S két különt ugy egybejőni
Hogy egészszé lett a rész;
Látva váltat összenőni
S két különt ugy egybejőni
Hogy egészszé lett a rész;
„Mily igaz pár! – így kiált –
Egy hogy egyez! nem az észben,
Szerelemben van az ész ben
Ha ily egygyé lesz a vált.”
Egy hogy egyez! nem az észben,
Szerelemben van az ész ben
Ha ily egygyé lesz a vált.”
S ezt a gyászdalt irta erre,
A phönixre s gerliczére,
Hű szerelem tükörére,
Kar-dalul a gyászesetre:
A phönixre s gerliczére,
Hű szerelem tükörére,
Kar-dalul a gyászesetre:
Gyászdal.
Szépség, ritkaság, hüség,
Kellem és egyszerüség
Osztja itt e sír hüsét.
Kellem és egyszerüség
Osztja itt e sír hüsét.
Most a phönix fészke holt;
S a ki oly hű gerle volt,
Örök létre vándorolt,
S a ki oly hű gerle volt,
Örök létre vándorolt,
Sarjadékok nincsenek,
S nem, mert tán erőtlenek,
De oly szűzen éltenek.
S nem, mert tán erőtlenek,
De oly szűzen éltenek.
Hűség látszik, bár lehetlen,
Báj dicsekszik, érdemetlen,
Báj s hűség itt van temetten.
Báj dicsekszik, érdemetlen,
Báj s hűség itt van temetten.
Jó lesz, hogy ha ide lép
A ki hű vagy a ki szép:
Itt sohajtson imakép.
A ki hű vagy a ki szép:
Itt sohajtson imakép.
