6.
Mint illik is, két testvérűl egyez:
Nagy szerelem fűz akkor össze véled,
Mert néked az kedves, nekem meg ez.
Te Dowlandért rajongsz, ki mennyei
Lantjával elragadja a szivet;
S én Spenserért, kinek mély versei
Felülmulók minden dicséretet.
Te azt az édes zengzetet veszed be
Mint Phoebus (zene-király) lantja ád;
Míg én meg úgy merűlök élvezetbe,
Ha énekelni hallhatom szavát.
Istenök egy, mint költők hirdetik, |
Lovagjok egy, s tebenned mindenik. |