III. SZÍN.
York. Terem az érsek palotájában.
A yorki Érsek, lord Hastings, Mowbray lord marshal és Bardolph jönnek.
ÉRSEK.
Hallottátok, mint áll ügyünk s erőnk:
Nemes barátim, nyiltan mondjatok
Most véleményt reményeink felől.
S mit szólsz te, lord marshal, elsőben is?
Hallottátok, mint áll ügyünk s erőnk:
Nemes barátim, nyiltan mondjatok
Most véleményt reményeink felől.
S mit szólsz te, lord marshal, elsőben is?
)
MOWBRAY.
Én a miért fegyvert fogunk, helyeslem;
De sokkal inkább megnyugtatna, ha
Sergünkkel immár akkép állanánk,
Hogy szembe szállhatnánk bátran s merészen
A fejdelem hatalma- s népivel.
Én a miért fegyvert fogunk, helyeslem;
De sokkal inkább megnyugtatna, ha
Sergünkkel immár akkép állanánk,
Hogy szembe szállhatnánk bátran s merészen
A fejdelem hatalma- s népivel.
HASTINGS.
Most sergeink létszáma huszonöt
Ezer kiválasztott vitézre megy;
De bő segélyt remélünk még a nagy
Northumberlandtól is, kinek szivét
Sérelminek tűzlángja égeti.
Most sergeink létszáma huszonöt
Ezer kiválasztott vitézre megy;
De bő segélyt remélünk még a nagy
Northumberlandtól is, kinek szivét
Sérelminek tűzlángja égeti.
BARDOLPH.
Tehát a kérdés, lord Hastings, csak az:
Hogy imezen huszonöt ezredünkkel
Kilépjünk-é Northumberland ne’kül?
Tehát a kérdés, lord Hastings, csak az:
Hogy imezen huszonöt ezredünkkel
Kilépjünk-é Northumberland ne’kül?
HASTINGS.
Csak ővele.
Csak ővele.
BARDOLPH.
Ha nélküle ilyen gyöngék vagyunk,
Ne mentünk voln’ ily messze, gondolom,
A míg segélye kéznél nem leend:
Mert ily véres tekintetű dologban,
Hozzávetés, várás, bizonytalan
Segélyre számítás nem tűrhető.
| Ez ép a bökkenő. De |
Ne mentünk voln’ ily messze, gondolom,
A míg segélye kéznél nem leend:
Mert ily véres tekintetű dologban,
Hozzávetés, várás, bizonytalan
Segélyre számítás nem tűrhető.
ÉRSEK.
Nagyon igaz, lord Bardolph; így esett
Az ifju Hővérrel Shrewsburynál.
Nagyon igaz, lord Bardolph; így esett
Az ifju Hővérrel Shrewsburynál.
BARDOLPH.
Úgy van, mylord: reménybe öltözött ő;
Segélyigéretek legét szivá,
S oly hadsereggel áltatá magát, mely
Kisebb lőn, mint legkisebb gondolatja;
És így vezette képzelgésiben
Őrült gyanánt halálra népeit,
S veszélybe így dönté magát vakon.
Úgy van, mylord: reménybe öltözött ő;
Segélyigéretek legét szivá,
S oly hadsereggel áltatá magát, mely
Kisebb lőn, mint legkisebb gondolatja;
És így vezette képzelgésiben
Őrült gyanánt halálra népeit,
S veszélybe így dönté magát vakon.
HASTINGS.
Bocsánat; ámde számításba venni
Reményt s valószinűséget nem árt.
Bocsánat; ámde számításba venni
Reményt s valószinűséget nem árt.
BARDOLPH.
De árt, midőn a harcz jelen folyása
Cselekvésünk s ügyünk indulta oly
Reményü, mint korán tavaszszal a
Jelentkező bimbók, melyek reményt
Gyümölcsözésre nem nyujtnak, hanem
Csupán kételyt, hogy a fagy elveszi. –
Midőn épitni szándokunk, előbb
A hely szinét kell megtekinteni,
Tervet csinálni, s látva már alakját,
Megmérlegelni a költséget; és
Ha látjuk, hogy erőnk felett van az:
Mi mást teszünk, mint új tervet csinálunk,
Kevesb szobával, avvagy teljesen
Elállunk tőle? – Im e nagy münél,
Mely csaknem egy országot dönt le, hogy
Ujat teremtsen, még szükségesebb
Vizsgára venni tervet s helyzetet,
Biztos alapról gondoskodni és
Az épitészeket megkérdeni;
Ismerni értékünket, vajon ily
Nagy műre képes és elég-e az!
Gondolni a gátakra is: különben
Papíron és csak számmal épitünk
S ember-nevet rakunk ember helyett,
Mint a ki oly háztervet alkotott,
Melyet kivinni nem bir s félbe hágy,
S így félig egybeszerkesztett javát
Siró felhők mezetlen tárgyaul
S rideg télnek zsákmányul engedi.
De árt, midőn a harcz jelen folyása
Cselekvésünk s ügyünk indulta oly
Reményü, mint korán tavaszszal a
Jelentkező bimbók, melyek reményt
Gyümölcsözésre nem nyujtnak, hanem
Csupán kételyt, hogy a fagy elveszi. –
Midőn épitni szándokunk, előbb
A hely szinét kell megtekinteni,
Tervet csinálni, s látva már alakját,
Megmérlegelni a költséget; és
Ha látjuk, hogy erőnk felett van az:
Mi mást teszünk, mint új tervet csinálunk,
Kevesb szobával, avvagy teljesen
Elállunk tőle? – Im e nagy münél,
Mely csaknem egy országot dönt le, hogy
Ujat teremtsen, még szükségesebb
Vizsgára venni tervet s helyzetet,
Biztos alapról gondoskodni és
Az épitészeket megkérdeni;
Ismerni értékünket, vajon ily
Nagy műre képes és elég-e az!
Gondolni a gátakra is: különben
Papíron és csak számmal épitünk
S ember-nevet rakunk ember helyett,
Mint a ki oly háztervet alkotott,
Melyet kivinni nem bir s félbe hágy,
S így félig egybeszerkesztett javát
Siró felhők mezetlen tárgyaul
S rideg télnek zsákmányul engedi.
HASTINGS.
Ha szinte fönnen biztató reményünk
Halva születnék és már több vitézt
Ne is várnánk, mint mennyi most van itt:
Sergünk, a mint vagyunk, elég erős
Mérkőzni a királylyal, úgy hiszem.
Ha szinte fönnen biztató reményünk
Halva születnék és már több vitézt
Ne is várnánk, mint mennyi most van itt:
Sergünk, a mint vagyunk, elég erős
Mérkőzni a királylyal, úgy hiszem.
BARDOLPH.
Mit? néki is huszonöt ezre van?
Mit? néki is huszonöt ezre van?
HASTINGS.
Ránk nézve nem több, Bardolph! Annyi sincs.
Három felé vannak csapatjai,
A mint a hír szól: egy a francziákra,
Egy Glendower ellen, egynek ellenünk
Kell jönnie: így a gyengült király
Három felé van osztva s tárai
Inségesen ürülve konganak.
Ránk nézve nem több, Bardolph! Annyi sincs.
Három felé vannak csapatjai,
A mint a hír szól: egy a francziákra,
Egy Glendower ellen, egynek ellenünk
Kell jönnie: így a gyengült király
Három felé van osztva s tárai
Inségesen ürülve konganak.
ÉRSEK.
Hogy sergeit mind összevonja és
Egész erővel jőjön ellenünk,
Attól nem tarthatunk.
Hogy sergeit mind összevonja és
Egész erővel jőjön ellenünk,
Attól nem tarthatunk.
BARDOLPH.
Hát-véde nem lesz, mert a francz meg a vall
Sarkába hág, attól ne féljetek.
| Ha azt teszi, |
Sarkába hág, attól ne féljetek.
BARDOLPH.
Ki vezérli seregét ellenünk?
Ki vezérli seregét ellenünk?
HASTINGS.
Lancaster herczeg és Westmoreland;
A vallok ellen Monmouth s önmaga;
A francziák ellen kit állitott,
Azt még bizonynyal nem tudom.
Lancaster herczeg és Westmoreland;
A vallok ellen Monmouth s önmaga;
A francziák ellen kit állitott,
Azt még bizonynyal nem tudom.
ÉRSEK.
S hirdessük ki e fölkelés okát,
Önválasztását sinli most hazánk
S csordultig van forró szerelme már.
Csak széditő és biztalan lakot bir,
Ki a tömeg kegyére épitett.
Oh dőre nép! áldván Bolingbrokeot,
Mily örömzajjal vivtad az eget,
Míg azzá tetted, a mivé akartad,
S midőn kedved szerint elkészüle,
Mohó falánk! úgy jóllaktál vele,
Hogy most kihányni izgatod magad’!
Így, így, te hitvány eb! Elhangolád
Richard királylyal, égő gyomrodat,
S most, mit kihánytál, azt fölfalni vágysz
S utána ordítsz. – Hol legyen bizalmunk?
Kik Richardot, míg élt, megölni vágytak,
Sirjába lettek most szerelmesek.
Te, ki port hintél födetlen fejére,
Midőn a büszke Londonon keresztül
Sohajtva ment Bolingbroke ünnepelt
Nyomába, most meg azt kiáltod: „Oh föld!
Azt a királyt add vissza, vedd el ezt!”
Oh átkos embervágyak! Mult s jövő
Mind jó, csak a jelen nem türhető.
| Jerünk! |
Önválasztását sinli most hazánk
S csordultig van forró szerelme már.
Csak széditő és biztalan lakot bir,
Ki a tömeg kegyére épitett.
Oh dőre nép! áldván Bolingbrokeot,
Mily örömzajjal vivtad az eget,
Míg azzá tetted, a mivé akartad,
S midőn kedved szerint elkészüle,
Mohó falánk! úgy jóllaktál vele,
Hogy most kihányni izgatod magad’!
Így, így, te hitvány eb! Elhangolád
Richard királylyal, égő gyomrodat,
S most, mit kihánytál, azt fölfalni vágysz
S utána ordítsz. – Hol legyen bizalmunk?
Kik Richardot, míg élt, megölni vágytak,
Sirjába lettek most szerelmesek.
Te, ki port hintél födetlen fejére,
Midőn a büszke Londonon keresztül
Sohajtva ment Bolingbroke ünnepelt
Nyomába, most meg azt kiáltod: „Oh föld!
Azt a királyt add vissza, vedd el ezt!”
Oh átkos embervágyak! Mult s jövő
Mind jó, csak a jelen nem türhető.
MOWBRAY.
Rendezzük a serget s indulni mind!
Rendezzük a serget s indulni mind!
HASTINGS.
| Idő a gazda s az sietni int. | (El mind.) |
