ELSŐ FELVONÁS.
A Kar jő.
KAR.
Láng-múzsát, oh! nekem, ki felszökell
A képzelet legtündöklőbb egébe;
Színpadnak egy királyságot: reá
Színészekűl herczegeket, s a szin
Pompáját szemlélni királyokat!
A harczos Henrik ekkor önmagához
Illőn Mars öltönyében lépne föl,
Sarkában éhség, tűz s kard, mint kötött
Ebek, csusznának szolgálatra készen.
Azonban megbocsássatok, hogy im
E föl nem lengő, lomha szellem ily
Nagy tárgyat e hitvány deszkára mer
Fölhozni. E kakas-ketreczbe vajon
Elférnek-e Frankhon tágas mezői?
Vagy e fa Ó-ba bétömhetni-e
Magát azt a sisakcsomót, a melytől
Agincourtnál a lég is reszketett?
Bocsánat, oh! hiszen ha szűk teren egy
Görbűlt vonalka milliót jelenthet:
Eme nagy számadásban csak jegyek,
Képzelmetekre hadd hassunk mi is.
Gondoljátok, hogy e falak gyürűje
Két nagy, hatalmas országot körít
S kihívó, büszke arczukat csupán a
Szűk, vészes óceán választja el.
Hiányinkat pótolja gondolattok,
Ezer felé osztva egy-egy legényt
S alkotva képzeletben sergeket.
Gondoljátok, midőn lovakról szólunk,
Hogy látjátok, a mint az engeteg
Földbe merítik kevély patkóikat.
Képzelmeteknek kell diszítni most
Királyainkat, vivén ide s tova,
Hosszú időket átugorva és
Több év lejáratát szoritva egy
Óra-üvegbe. – Mit hogy megtegyek,
E történet folytán Kar hadd legyek,
Ki, mint előhang, esd türelmet híven:
Figyeljetek s biráljatok szelíden.
Láng-múzsát, oh! nekem, ki felszökell
A képzelet legtündöklőbb egébe;
Színpadnak egy királyságot: reá
Színészekűl herczegeket, s a szin
Pompáját szemlélni királyokat!
A harczos Henrik ekkor önmagához
Illőn Mars öltönyében lépne föl,
Sarkában éhség, tűz s kard, mint kötött
Ebek, csusznának szolgálatra készen.
Azonban megbocsássatok, hogy im
E föl nem lengő, lomha szellem ily
Nagy tárgyat e hitvány deszkára mer
Fölhozni. E kakas-ketreczbe vajon
Elférnek-e Frankhon tágas mezői?
Vagy e fa Ó-ba bétömhetni-e
Magát azt a sisakcsomót, a melytől
Agincourtnál a lég is reszketett?
Bocsánat, oh! hiszen ha szűk teren egy
Görbűlt vonalka milliót jelenthet:
Eme nagy számadásban csak jegyek,
Képzelmetekre hadd hassunk mi is.
Gondoljátok, hogy e falak gyürűje
Két nagy, hatalmas országot körít
S kihívó, büszke arczukat csupán a
Szűk, vészes óceán választja el.
Hiányinkat pótolja gondolattok,
Ezer felé osztva egy-egy legényt
S alkotva képzeletben sergeket.
Gondoljátok, midőn lovakról szólunk,
Hogy látjátok, a mint az engeteg
Földbe merítik kevély patkóikat.
Képzelmeteknek kell diszítni most
Királyainkat, vivén ide s tova,
Hosszú időket átugorva és
Több év lejáratát szoritva egy
Óra-üvegbe. – Mit hogy megtegyek,
E történet folytán Kar hadd legyek,
Ki, mint előhang, esd türelmet híven:
Figyeljetek s biráljatok szelíden.
