VII. SZÍN.
Ugyanott. Terem a palotában.
Edvárd király, trónján ülve; Erzsébet királyné a csecsemő herczeggel, Clarence, Gloster, Hastings és mások körűle.
EDVÁRD KIRÁLY.
Trónján ülünk meg’ ujra Angliának:
Elleneinknek vettük vissza vérén.
Mily daliákat, őszvetés gyanánt,
Learatánk mi legbüszkébb diszökben!
Három Somerset dűlt le, híresek
Háromszorosan, mint ismert nagy leventék;
S a két Clifford, atyjával a fiú;
S két Northumberland: hősibb bajnokok
Kürtszóra ménjök’ nem sarkantyuzák még;
Warwick, Montague, medvepár, kik ön
Lánczukba verték a királyi arszlánt,
S ha orditának, remegett az erdő.
Trónunktól ekkép elüzők a kételyt
S a biztosságot tettük zsámolyunkká.
Jer, Bessy, hadd csókoljam meg fiam’.
Bátyáid és én éretted virrasztánk,
Fegyverben állván téli éjszakákon;
Gyalog bolyongtunk égő nyár hevében,
Hogy békeségben bírd a koronát
S arasd gyümölcsit fáradalmainknak.
Trónján ülünk meg’ ujra Angliának:
Elleneinknek vettük vissza vérén.
Mily daliákat, őszvetés gyanánt,
Learatánk mi legbüszkébb diszökben!
Három Somerset dűlt le, híresek
Háromszorosan, mint ismert nagy leventék;
S a két Clifford, atyjával a fiú;
S két Northumberland: hősibb bajnokok
Kürtszóra ménjök’ nem sarkantyuzák még;
Warwick, Montague, medvepár, kik ön
Lánczukba verték a királyi arszlánt,
S ha orditának, remegett az erdő.
Trónunktól ekkép elüzők a kételyt
S a biztosságot tettük zsámolyunkká.
Jer, Bessy, hadd csókoljam meg fiam’.
Bátyáid és én éretted virrasztánk,
Fegyverben állván téli éjszakákon;
Gyalog bolyongtunk égő nyár hevében,
Hogy békeségben bírd a koronát
S arasd gyümölcsit fáradalmainknak.
GLOSTER (félre).
Csak te ne légy: megrontom aratását:
Mert föl se vesz még eddig a világ.
Hogy súlyt emeljen, lett ily zömök e váll,
És fog! avagy derekam megszakad.
Koholj te tervet és te végrehajtsd!
Csak te ne légy: megrontom aratását:
Mert föl se vesz még eddig a világ.
Hogy súlyt emeljen, lett ily zömök e váll,
És fog! avagy derekam megszakad.
Koholj te tervet és te végrehajtsd!
EDVÁRD KIRÁLY.
Clarence, Gloster! szeressétek királyném’
S csókoljátok meg fejdelem-öcsétek’.
Clarence, Gloster! szeressétek királyném’
S csókoljátok meg fejdelem-öcsétek’.
CLARENCE.
Hűségemet, mely, fölség! téged illet,
E drága kisded ajkán megpecsétlem.
Hűségemet, mely, fölség! téged illet,
E drága kisded ajkán megpecsétlem.
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ.
Nemes Clarence, jó testvér, köszönet!
Nemes Clarence, jó testvér, köszönet!
GLOSTER.
Hogy termő fádat szeretem, legyen
E csók bizonyság, a gyümölcsnek adva.
(Félre). Igy csókolá meg Júdás mesterét,
S kiálta: „üdv!” bár azt gondolta: „átok!”
Hogy termő fádat szeretem, legyen
E csók bizonyság, a gyümölcsnek adva.
(Félre). Igy csókolá meg Júdás mesterét,
S kiálta: „üdv!” bár azt gondolta: „átok!”
EDVÁRD KIRÁLY.
Ugy állok im most, mint szivem ohajtja,
Honomba’ béke, testvérim szeretnek.
Ugy állok im most, mint szivem ohajtja,
Honomba’ béke, testvérim szeretnek.
CLARENCE.
Mit tész Margittal? Atyja, Reignier,
Zálogba adta Frankország urának
Siciliát és Jeruzsálemet,
S ezt küldte érte váltságdíjaul.
Mit tész Margittal? Atyja, Reignier,
Zálogba adta Frankország urának
Siciliát és Jeruzsálemet,
S ezt küldte érte váltságdíjaul.
EDVÁRD KIRÁLY.
El frank honába szállítsátok őt.
Mit van most tennünk? Töltsük az időt
Víg színi játék, pompa, dísz között,
Udvarhoz illő kedvtelésekűl.
Kürt, dob riadjon! – Ég veled, bubánat!
El frank honába szállítsátok őt.
Mit van most tennünk? Töltsük az időt
Víg színi játék, pompa, dísz között,
Udvarhoz illő kedvtelésekűl.
Kürt, dob riadjon! – Ég veled, bubánat!
| Hiszem, tartós lesz örömünk utánad. | (Mind el.) |
