PROLOG.

Full text search

Nem jövök nevettetni most. Setét
Alakok bús, komor tekintetét
Hozom: magas, zord, pompás jelenet,
Melynél elönti köny s láng a szemet,
Tűnik ma föl. A részvevő szivű
Szemén ömölhet bőséges könyű:
Méltó a tárgy rá. – Ki, ha pénzt kivet,
Olyat kiván, a mit el is hihet:
Valót talál itt. – Ki látmányt keres:
Lát olyat itt, a miért érdemes
Forintot adni; két óráig ülve,
Én nem hiszem, hogy ki ne elégülne,
Azzal, mit pénzeért lát. – Az csupán,
Ki vágyik tréfa s pajzánság után,
Pajzs-csörgésen kap, vagy bohóczra vár,
Ki hosszu, tarka, torz ruhába’ jár:
Fog megcsalódni. Mert, tisztelt közönség,
Olyasmivel a valóság köntössét
Tarkázni, mint bohócz és léha hadonák:
E sérelmet meg nem bocsátanák,
Kik abba’ bizva jöttek ide fel,
Hogy lelkök itt komoly valóra lel.
Azért – mivel ti vagytok, hallom, mostan
A legmiveltebb nézők a városban –
Legyetek oly komolyak, mintha itt
Történetünk való alakjait
Látnátok bennünk: a mint éltek ők,
Hatalmasak, nagyok, fényben dicsők,
Uszályuk a tömeg… és rögtön arra:
Mint fordul a fény elvetett nyomorra!
S ki akkor is még vig tud lenni: én
Hiszem, hogy az sir násza ünnepén!

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi