I. SZÍN.

Full text search

Caesar tábora Alexandria előtt.
Caesar, Agrippa, Meceanas, Dolabella, Gallus, Proculeius, Mások jönnek.
CAESAR.
Menj Dolabella, mondd, hogy adja meg
Magát. Hijába minden; s késedelme
Magának árt csupán.
DOLABELLA.
Caesar, megyek.(El.)
Dercetas jő, Antonius kardjával.
CAESAR.
Mi az?
S ki vagy te vakmerő, ki így mersz közelítni?
DERCETAS.
Nevem Dercetas;
Antoniust szolgáltam én, a legjobb
Szolgákra legméltóbbat. Ő míg élt
S szólt: volt uram; csak gyűlölői ellen
Tartottam éltemet. Ha fölfogadsz:
Caesarnak az leszek, mi néki voltam;
Ha nem fogadsz el: vedd el életem’.
CAESAR.
Mit mondasz?
DERCETAS.
Caesar, ezt: Antonius
Meghalt!
CAESAR.
Ily Nagy leomlását, nagyobb
Dörgés jelentené: a kerek világ
Miért nem űz vad oroszlányokat
A városokba, s odvaikba a
Polgárokat? Antonius halála
Nem egyesé. E névben a fél világ
Feküdt.
DERCETAS.
De, Caesar, ő meghalt. Nem a
Törvény szolgája, nem bérelt gyilok,
Nem, – az a kéz maga, mely hírnevét
Tettekben írta meg, az verte át,
Szivébül kölcsönzött erővel, a
Szivét! Ez itt a kardja. A sebet
Rablám meg érte. Nézd, a legnemesb
Vér foltja rajta!
CAESAR.
Sírtok, oh barátim?
Az istenekre! Ily hír egy király
Szemébe könyet csalhat!
AGRIPPA.
Különös,
Hogy a természet azt siratni készt,
Mit hőn ohajtánk!
MECAENAS.
Benne bűn s erény
Egyensúlyozta egymást.
AGRIPPA.
Ritka szellem,
Minő csak embert lelkesíthete!
De, istenek, ti bűnt dobtok belénk,
Hogy emberek legyünk! – Caesar megindúlt!
MECAENAS.
A nagy tükörben, mely előtte áll,
Magát szemléli!
CAESAR.
Oh Antonius!
Én juttatálak erre! Ám kimetszük
A kelevényt testünkön. Vagy napom
Hanyatlott volna így le, vagy tiédet
Kellett leűznöm. Ketten az egész
Világban meg nem férheténk! – De hadd
Sirassam el, szívvér-becsű könyekkel,
Hogy – oh barátom, osztozóm a becsvágy
Útján s a föld biralmain, csaták
Tüzében hű bajtársam, jobb kezem,
Te szív, melytől lángját kapá szivem –
Oh, hogy csillagjaink, megférhetetlen’,
Egyenlőségünket nem tűrheték,
S egymást zúzák szét! halljátok, barátim –
De nem, majd jobb időben mondom el!
Hirnök jő.
Ez ember, arczán hordja küldetését;
halljuk, mi hírt hoz. – Szólj, ki vagy?
HIRNÖK.
Szegény
Egyiptomi. – Királynőm, megmaradt
Egyetlen birtokába, sírlakába
Zárkózva: vágynék tudni czélzatid’;
Hogy mit reá jövőben sorsa hoz,
Készen találja.
CAESAR.
Mondd: legyen nyugodt,
És nem sokára megtudandja, mily
Kegygyel, mi tisztesen gondoskodám
Felőle – Caesar nem lehet kegyetlen.
HIRNÖK.
Így tartsanak meg a nagy istenek! (El.)
CAESAR.
Jer, Proculeius. Menj s mondd meg neki:
Gyalázatát nem czélzom. Adj vigaszt,
Minőt keserve megkiván, nehogy,
Halálcsapással nemesen kifogjon
Rajtunk. Rómába elvihetnem őt:
Örök fény volna diadalmamon.
Menj, és sietve hozz felőle hírt,
Mit szól s mikép leléd.
PROCULEIUS.
Caesar, megyek.(El.)
CAESAR.
Gallus, kisérd el!(Gallus el.)
Hol van Dolabella?
Hadd menjen ő is!
AGRIPPA és MECAENAS.
Dolabella!
CAESAR.
Hagyjátok el! most jut eszembe még,
Mit bíztam őrá. Mindjárt visszatér.
Sátramba jertek; elbeszélem ott,
Mi kénytelen vonattam én e hadba,
Mily békítőleg és szelíden írtam
Folyvást. Jertek, mindent előadok.(Mind el.)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi