III. JELENET.
Szoba az Alban herczeg palotájában.
Goneril és Udvarnok jönnek.
GONERIL.
Igaz, hogy atyám megütötte komornokomat azért, hogy bolondját megszidta?
Igaz, hogy atyám megütötte komornokomat azért, hogy bolondját megszidta?
UDVARNOK.
Igen asszonyom.
Igen asszonyom.
GONERIL.
Későn, korán bánt. Óra nem mulik,
Melyben ki nem tör egy s más durvaságra,
Mi végre mindnyájunkat összeveszt. Tovább
Nem tűrhetem. Legényei korhelykednek,
S maga ránk támad minden léhaságért.
Ha a vadászatról visszatér, tagadj el,
Mondd, hogy beteg vagyok. Nem árt, ha felhagysz
Előbbi készségeddel; a hibáért
Én számolok.
Későn, korán bánt. Óra nem mulik,
Melyben ki nem tör egy s más durvaságra,
Mi végre mindnyájunkat összeveszt. Tovább
Nem tűrhetem. Legényei korhelykednek,
S maga ránk támad minden léhaságért.
Ha a vadászatról visszatér, tagadj el,
Mondd, hogy beteg vagyok. Nem árt, ha felhagysz
Előbbi készségeddel; a hibáért
Én számolok.
UDVARNOK.
Épen most jön, asszonyom.
Épen most jön, asszonyom.
GONERIL.
Légy, mint csak birsz, nehézkes és hanyag,
S legényid is; szeretném szóba hozni.
Ha nem tetszik neki, menjen el hugomhoz,
Ki ebben, jól tudom, egyet ért velem
S magán kifogni nem hágy. A bohó agg!
Folyvást szeretné éreztetni súlyát,
Melyet már elvetett. Lelkemre mondom!
Az agg ember gyermekké lesz megint,
Kit majd szigorral, majd hizelgve kell,
Ha csínt tesz, rendbe hozni. Ne feledd,
A mit mondottam.
Légy, mint csak birsz, nehézkes és hanyag,
S legényid is; szeretném szóba hozni.
Ha nem tetszik neki, menjen el hugomhoz,
Ki ebben, jól tudom, egyet ért velem
S magán kifogni nem hágy. A bohó agg!
Folyvást szeretné éreztetni súlyát,
Melyet már elvetett. Lelkemre mondom!
Az agg ember gyermekké lesz megint,
Kit majd szigorral, majd hizelgve kell,
Ha csínt tesz, rendbe hozni. Ne feledd,
A mit mondottam.
UDVARNOK.
| Értem, asszonyom. |
GONERIL.
Vitézivel hidegebben bánjatok,
Történjék bármi, mind egy. Mondd meg ezt
Legényeidnek. Alkalomra várok
És ebből várom azt, mert szólanom kell.
Tüstént irok testvéremnek, hogy ő is
Ez úton járjon. Láss az ebéd után.
Vitézivel hidegebben bánjatok,
Történjék bármi, mind egy. Mondd meg ezt
Legényeidnek. Alkalomra várok
És ebből várom azt, mert szólanom kell.
Tüstént irok testvéremnek, hogy ő is
Ez úton járjon. Láss az ebéd után.
