I. SZÍN.
Tarsus. Nyílt tér a tengerparton.
Dionyza és Leonin jönnek.
DIONYZA.
Esküdre gondolj! megteszed, fogadtad:
Csak egy csapás, és meg nem tudja senki.
Ily könnyü munkát nem lelsz, a világon,
Ily bő haszonnal. A lelkismeret,
Mely csupa fagy, ne gyujtsa szerelemre
Botor szíved’; s mit nők is elvetének,
Meg ne puhítson téged szánalom:
Állj meg vitézül szándokodnál.
Esküdre gondolj! megteszed, fogadtad:
Csak egy csapás, és meg nem tudja senki.
Ily könnyü munkát nem lelsz, a világon,
Ily bő haszonnal. A lelkismeret,
Mely csupa fagy, ne gyujtsa szerelemre
Botor szíved’; s mit nők is elvetének,
Meg ne puhítson téged szánalom:
Állj meg vitézül szándokodnál.
LEONIN
Meglesz; de mégis gyönyörű teremtés!
Meglesz; de mégis gyönyörű teremtés!
DIONYZA.
Csak annál illőbb istenek közé. –
Itt jő s a dajka holtán kesereg.
El vagy tökélve?
Csak annál illőbb istenek közé. –
Itt jő s a dajka holtán kesereg.
El vagy tökélve?
LEONIN.
Marina jő, virággal telt kosárral.
| El vagyok tökélve. |
MARINA.
Megrablom a föld köntösét, virággal
Szórom be halmod’; sárga viola,
És kék s biborszin, és gyürűvirág
Szőnyeg gyanánt terűljön sírodon,
Mig tart a nyár. – Ah árva én! viharban
Születni s egyben szülőt veszteni! –
Örök vihar énnékem a világ,
Mely hiveimtől elsodor.
Megrablom a föld köntösét, virággal
Szórom be halmod’; sárga viola,
És kék s biborszin, és gyürűvirág
Szőnyeg gyanánt terűljön sírodon,
Mig tart a nyár. – Ah árva én! viharban
Születni s egyben szülőt veszteni! –
Örök vihar énnékem a világ,
Mely hiveimtől elsodor.
DIONYZA.
Ej, ej, Marína! mért ily egyedűl?
Mint eshetett, hogy lányom nincs veled?
Ne emészsze bánat véredet: hisz én is
Dajkád vagyok. Nagy Isten! arczodat
Mily másra váltá a hiú kesergés!
Jer, add virágid’! Mig ár engedi,
Sétálj Leoninnal: ott a lég üde,
Étvágyat éleszt. Jöszte, Leonin,
Fogd karon őt és sétáján kisérd.
Ej, ej, Marína! mért ily egyedűl?
Mint eshetett, hogy lányom nincs veled?
Ne emészsze bánat véredet: hisz én is
Dajkád vagyok. Nagy Isten! arczodat
Mily másra váltá a hiú kesergés!
Jer, add virágid’! Mig ár engedi,
Sétálj Leoninnal: ott a lég üde,
Étvágyat éleszt. Jöszte, Leonin,
Fogd karon őt és sétáján kisérd.
MARINA.
Kérlek, ne, ne!
Nem fosztalak meg szolgádtól.
Kérlek, ne, ne!
Nem fosztalak meg szolgádtól.
DIONYZA.
Király atyádat több, mint idegen
Szivből szeretjük, s ép így téged is.
Várjuk naponkint; s majd ha hervadozva
Leli azt, ki túl van hír magasztalásin,
Meg fogja bánni hosszu útazását,
S gáncsolni férjem’ s engem, hogy javadra
Nem volt elég gond. – Kérlek, menj tehát,
Sétálj, vidulj fel s ódd meg arczaid
Üde szinét, mely ifja, örege
Szemét lopá el. Vélem ne törődj’,
Magam is haza találok.
| Eh, mit! |
Szivből szeretjük, s ép így téged is.
Várjuk naponkint; s majd ha hervadozva
Leli azt, ki túl van hír magasztalásin,
Meg fogja bánni hosszu útazását,
S gáncsolni férjem’ s engem, hogy javadra
Nem volt elég gond. – Kérlek, menj tehát,
Sétálj, vidulj fel s ódd meg arczaid
Üde szinét, mely ifja, örege
Szemét lopá el. Vélem ne törődj’,
Magam is haza találok.
MARINA.
Habár bizony nem örömest teszem.
| Jó, megyek, |
DIONYZA.
De csak eredj; javadra lesz, tudom. –
Járj legfölebb fél órát. Leonin,
El ne feledd, mit mondék.
De csak eredj; javadra lesz, tudom. –
Járj legfölebb fél órát. Leonin,
El ne feledd, mit mondék.
LEONIN.
| Légy nyugodt! |
DIONYZA.
Most egykorig elhagylak, édesem!
Föl ne hevűlj, járj, kérlek, lassudan.
Ah, van nekem rád gondom!
Most egykorig elhagylak, édesem!
Föl ne hevűlj, járj, kérlek, lassudan.
Ah, van nekem rád gondom!
MARINA.
Nyugat felől fú e szél?
| Köszönöm! |
| (Dionyza el.) |
LEONIN.
| Délnyugatról. |
MARINA.
Midőn születtem, éjszakról.
Midőn születtem, éjszakról.
LEONIN.
| Úgy-é? |
MARINA.
Dajkám beszélte,
Az én atyám hogy nem félt, sőt a népet
Derék fiúknak hítta; kötelet vont
S felhorzsolá királyi kezeit;
Árboczfa mellett ő megállt az árban,
Mely a tetőt már csaknem átzuzá.
Dajkám beszélte,
Az én atyám hogy nem félt, sőt a népet
Derék fiúknak hítta; kötelet vont
S felhorzsolá királyi kezeit;
Árboczfa mellett ő megállt az árban,
Mely a tetőt már csaknem átzuzá.
LEONIN.
Mikor esett ez?
Mikor esett ez?
MARINA.
Nem vala szél s ár szilajabb soha;
Hágcsó-kötélről egy matróz-fiút
Sodrott ki. Felkiált egy: Hé! hová?
Hajó orrától gyorsan hátra kúsznak,
Csüggedten immár; kormányos fütyöl,
Kapitány kiáltoz… Éktelen zavar!
| A mikor születtem: |
Hágcsó-kötélről egy matróz-fiút
Sodrott ki. Felkiált egy: Hé! hová?
Hajó orrától gyorsan hátra kúsznak,
Csüggedten immár; kormányos fütyöl,
Kapitány kiáltoz… Éktelen zavar!
LEONIN.
Most jer, imádkozz’.
Most jer, imádkozz’.
MARINA.
| Mit jelentsen ez? |
LEONIN.
Egy kis időt imára engedek:
Imádkozz’, ám ne hosszadalmasan,
Hisz istenek éles hallásuak;
S én megfogadtam, gyorsan végezek.
Egy kis időt imára engedek:
Imádkozz’, ám ne hosszadalmasan,
Hisz istenek éles hallásuak;
S én megfogadtam, gyorsan végezek.
MARINA.
Mért ölsz meg engem?
Mért ölsz meg engem?
LEONIN.
| Asszonyom parancsa. |
MARINA.
S ő mért akarná, hogy megöljenek?
Hitemre mondom, nem emlékezem,
Hogy életemben bántám valaha.
Rossz szót se szólék, egy élő teremtést
Se illeték gonoszszal; higy nekem,
Légynek se véték, egeret se öltem,
S megsiratám, ha akaratlanúl
Féregre léptem. Hogy bánthattam őt?
Holtom hogy adhat hasznot ő neki?
Hogy hozna vészt rá éltem?
S ő mért akarná, hogy megöljenek?
Hitemre mondom, nem emlékezem,
Hogy életemben bántám valaha.
Rossz szót se szólék, egy élő teremtést
Se illeték gonoszszal; higy nekem,
Légynek se véték, egeret se öltem,
S megsiratám, ha akaratlanúl
Féregre léptem. Hogy bánthattam őt?
Holtom hogy adhat hasznot ő neki?
Hogy hozna vészt rá éltem?
LEONIN.
Végezni munkám’, s nem okoskodás.
| Megbizásom, |
MARINA.
És én reménylem,
Egész világért meg nem tészed azt.
Arczod szelíd, jó szív mosolyg szemedből.
Láttam minap, sebet kapál, midőn
Két küzködőt elválasztál. Biz Isten!
E tett derék volt! Tégy úgy mostan is:
Életemre vágyik úrnőd: lépj közénk
S ments meg szegényt, gyöngébbet.
És én reménylem,
Egész világért meg nem tészed azt.
Arczod szelíd, jó szív mosolyg szemedből.
Láttam minap, sebet kapál, midőn
Két küzködőt elválasztál. Biz Isten!
E tett derék volt! Tégy úgy mostan is:
Életemre vágyik úrnőd: lépj közénk
S ments meg szegényt, gyöngébbet.
LEONIN.
S szavam’ beváltom.
Kalózok jönnek, mialatt Marina küzköd.
| Eskü köt le, |
Kalózok jönnek, mialatt Marina küzköd.
1. KALÓZ.
Megállj, gazember! (Leonin elszalad.)
Megállj, gazember! (Leonin elszalad.)
2. KALÓZ.
Zsákmány! zsákmány!
Zsákmány! zsákmány!
3. KALÓZ.
Felibe, pajtások, felibe! Gyerünk, vigyük mindjárt a hajóra.
Felibe, pajtások, felibe! Gyerünk, vigyük mindjárt a hajóra.
| (Kalózok el, Marinával.) |
)
