I. SZÍN.
Szoba a palotában.
Fridrik herczeg, Oliver, Urak s Kiséret jönnek.
FRIDRIK.
Azóta nem látták? Sir, sir, ez nem lehet.
Ne volna jobb részem kegyelem,
Hisz majd keresnék távol czélt bosszúmnak,
Mikor te oly közel vagy. Ám te lásd:
Öcséd’ megleld, akárhol is legyen,
Keresd gyertyával, és egy év alatt,
Ha élve, halva meghozd, vagy soha
Herczegségünkben élni meg ne térj.
Jószágod’ s mindened’, mi érdemes,
Lefoglalandjuk, mígnem az alól,
Miben gyanút táplálunk ellened,
Öcséd szájával tisztázod magad’.
Azóta nem látták? Sir, sir, ez nem lehet.
Ne volna jobb részem kegyelem,
Hisz majd keresnék távol czélt bosszúmnak,
Mikor te oly közel vagy. Ám te lásd:
Öcséd’ megleld, akárhol is legyen,
Keresd gyertyával, és egy év alatt,
Ha élve, halva meghozd, vagy soha
Herczegségünkben élni meg ne térj.
Jószágod’ s mindened’, mi érdemes,
Lefoglalandjuk, mígnem az alól,
Miben gyanút táplálunk ellened,
Öcséd szájával tisztázod magad’.
OLIVER.
Ó, bár fönséged ismerné szivem’!
Öcsémet nem szerettem én soha.
Ó, bár fönséged ismerné szivem’!
Öcsémet nem szerettem én soha.
HERCZEG.
Annál gonoszb vagy. Ki vele az ajtón!
S a mondott mód foglalja zár alá
Tisztségem házát s birtokát. Azonnal
Végezzétek el ezt, és el vele!
Annál gonoszb vagy. Ki vele az ajtón!
S a mondott mód foglalja zár alá
Tisztségem házát s birtokát. Azonnal
Végezzétek el ezt, és el vele!
