V. SZÍN.
V. SZÍN.
Apáczakolostor.
Izabella és Francisca jönnek.
IZABELLA.
S nincs több szabadság az apáczarendben?
S nincs több szabadság az apáczarendben?
FRANCISCA.
Hát ennyi nem elég?
Hát ennyi nem elég?
IZABELLA.
Hogyne! Nem is azért szólottam, mintha
Több kéne; sőt nagyobb szigort óhajtok
Szent-Klára fogadalmas rendjiben.
Hogyne! Nem is azért szólottam, mintha
Több kéne; sőt nagyobb szigort óhajtok
Szent-Klára fogadalmas rendjiben.
LUCIO (kívül).
Hejh, békesség e hajléknak!
Hejh, békesség e hajléknak!
IZABELLA.
| Ki az? |
FRANCISCA.
Ez férfi hangja. Édes Izabellám,
Nyiss néki ajtót s tudd meg, mit akar:
Te megtehetd, én nem; még nem köt esküd.
Fölesküvén, nem szólhatsz férfival,
Hanemha fejedelemasszonyunk előtt;
Aztán, ha szólsz, nem kell mutatnod arczod’,
Avagy, ha mutatod, nem szólanod.
Ez férfi hangja. Édes Izabellám,
Nyiss néki ajtót s tudd meg, mit akar:
Te megtehetd, én nem; még nem köt esküd.
Fölesküvén, nem szólhatsz férfival,
Hanemha fejedelemasszonyunk előtt;
Aztán, ha szólsz, nem kell mutatnod arczod’,
Avagy, ha mutatod, nem szólanod.
| Ismét kiált. Kérlek, felelj neki. | (El.) |
IZABELLA.
Üdv s békesség. Ki az?
Lucio jő.
Üdv s békesség. Ki az?
Lucio jő.
LUCIO.
Ha az vagy – a mint rózsás arczaid
Azt hirdetik, hogy nem vagy kevesebb.
Nem utasíthatsz engem Izabelhez?
E házban újoncz ő, és szép huga
Boldogtalan bátyjának, Claudionak.
| Légy üdvöz, oh szűz! |
Azt hirdetik, hogy nem vagy kevesebb.
Nem utasíthatsz engem Izabelhez?
E házban újoncz ő, és szép huga
Boldogtalan bátyjának, Claudionak.
IZABELLA.
Boldogtalan, mért? Engedd kérdenem,
Annál is inkább, minthogy íme, tudd meg,
Én vagyok Izabel, az ő huga.
Boldogtalan, mért? Engedd kérdenem,
Annál is inkább, minthogy íme, tudd meg,
Én vagyok Izabel, az ő huga.
LUCIO.
Szép szende! bátyád szívesen köszönt.
Nehogy soká fáraszszalak: fogoly.
Szép szende! bátyád szívesen köszönt.
Nehogy soká fáraszszalak: fogoly.
)
IZABELLA.
Oh jaj! miért?
Oh jaj! miért?
LUCIO.
A mért, ha én volnék az ő birája,
Hálát aratna büntetés fejében:
Mert kedvesét gyermekhez juttatá.
A mért, ha én volnék az ő birája,
Hálát aratna büntetés fejében:
Mert kedvesét gyermekhez juttatá.
IZABELLA.
Uram, ne bánts meséddel.
Uram, ne bánts meséddel.
LUCIO.
Szokott bűnöm, lányokkal enyelegni,
Nyelvem, bibiczként, szűmtől messze járván;
De minden szűzzel mégsem játszom így:
Téged pedig tekintlek égi lénynek,
Kit a lemondás szentel, halhatatlan
Szellemnek, a kihez őszinteséggel
Kell szólni, mint a szenthez.
| De való. |
Nyelvem, bibiczként, szűmtől messze járván;
De minden szűzzel mégsem játszom így:
Téged pedig tekintlek égi lénynek,
Kit a lemondás szentel, halhatatlan
Szellemnek, a kihez őszinteséggel
Kell szólni, mint a szenthez.
IZABELLA.
Káromlod a jót, így csúfolva engem.
Káromlod a jót, így csúfolva engem.
LUCIO.
Ne hidd. Az ügy – röviden s igazán – ez:
Bátyád s szerelmese ölelkezének;
S mint ki eszik, telik; s mint a virágzás,
Mely a kopár ugart termésbe hajtja,
Ha bévetették: úgy mutatja telt öle
Claudio sikeres szántásvetését.
Ne hidd. Az ügy – röviden s igazán – ez:
Bátyád s szerelmese ölelkezének;
S mint ki eszik, telik; s mint a virágzás,
Mely a kopár ugart termésbe hajtja,
Ha bévetették: úgy mutatja telt öle
Claudio sikeres szántásvetését.
IZABELLA.
Valakit megejtett? – Julia húgomat?
Valakit megejtett? – Julia húgomat?
LUCIO.
Hát húgod ő?
Hát húgod ő?
IZABELLA.
Egymásnak iskolás lánykák nevet,
Hiú, de kész hajlandóságbul.
| Az, fogadott. Így adnak |
Hiú, de kész hajlandóságbul.
LUCIO.
| Ő az. |
IZABELLA.
Hát vegye nőül!
Hát vegye nőül!
LUCIO.
A herczeg, igazán csodásan, elment,
Nem egy nemest – azok közt engem is –
Felsütve harczreménynyel; de a kik
Az állam erejét jól ismerik,
Mondják, hogy hitetése végtelen
Távol esik valódi szándokától.
Helyén, hatalma teljes terjemével,
Angelo kormányoz: kinek merő
Hóvíz a vére; ki nem érzi a szív
Szerelmes ingerét s indúlatát,
De bőjttel, észkincsekkel, tanulással
Tompítja a természet ösztönét.
Hogy ráijeszszen a köz kéjelgésre, mely
A rémtörvényt soká körülfutosta,
Mint egerek oroszlánt: most kiböngész
Egy oly szabályt, melynek súlyos szavától
Bátyádnak élte vész; és szorgosan
Követve a rendelmény szigorát,
Őt elfogatja, példát tenni rajta.
Minden reménynek vége, ha te nem
Lágyíthatod meg szép kéréssel Angelot.
Dolgomnak közted és szegény bátyád között
Im ez a magva.
| Ez a bökkenő. |
Nem egy nemest – azok közt engem is –
Felsütve harczreménynyel; de a kik
Az állam erejét jól ismerik,
Mondják, hogy hitetése végtelen
Távol esik valódi szándokától.
Helyén, hatalma teljes terjemével,
Angelo kormányoz: kinek merő
Hóvíz a vére; ki nem érzi a szív
Szerelmes ingerét s indúlatát,
De bőjttel, észkincsekkel, tanulással
Tompítja a természet ösztönét.
Hogy ráijeszszen a köz kéjelgésre, mely
A rémtörvényt soká körülfutosta,
Mint egerek oroszlánt: most kiböngész
Egy oly szabályt, melynek súlyos szavától
Bátyádnak élte vész; és szorgosan
Követve a rendelmény szigorát,
Őt elfogatja, példát tenni rajta.
Minden reménynek vége, ha te nem
Lágyíthatod meg szép kéréssel Angelot.
Dolgomnak közted és szegény bátyád között
Im ez a magva.
IZABELLA.
| Hát éltére tör? |
LUCIO.
Elitélte már; s a porkoláb, úgy hallom,
Parancsot vőn, hogy végeztesse ki.
Elitélte már; s a porkoláb, úgy hallom,
Parancsot vőn, hogy végeztesse ki.
IZABELLA.
Hajh, kis tehetségemmel, hogy lehetnék
Javára?
Hajh, kis tehetségemmel, hogy lehetnék
Javára?
LUCIO.
Kísértsd meg hatalmadat.
Kísértsd meg hatalmadat.
IZABELLA.
Hatalmamat, hajh! Kétlem –
Hatalmamat, hajh! Kétlem –
LUCIO.
Kétségeink: a jót, mit nyerheténk,
Elvesztetik, mert félünk belevágni.
Menj Angelohoz; hadd tanúlja meg:
Ha kér a lány, istenként ád a férfi;
Ha térdel és sír, kértje oly övé,
Mintha magának tartoznék vele.
| Árulók |
Elvesztetik, mert félünk belevágni.
Menj Angelohoz; hadd tanúlja meg:
Ha kér a lány, istenként ád a férfi;
Ha térdel és sír, kértje oly övé,
Mintha magának tartoznék vele.
IZABELLA.
Meglátom, hogy mit tehetek.
Meglátom, hogy mit tehetek.
LUCIO.
| De gyorsan. |
IZABELLA.
Mindjárt megyek; nem mulatok tovább,
Csak míg a fejdelemasszonyt értesítem
Ügyem felől. Fogadd szerény hálámat.
Bátyám’ köszöntsd. Lépésem sikeréről
Még este biztos hírt adok neki.
Mindjárt megyek; nem mulatok tovább,
Csak míg a fejdelemasszonyt értesítem
Ügyem felől. Fogadd szerény hálámat.
Bátyám’ köszöntsd. Lépésem sikeréről
Még este biztos hírt adok neki.
LUCIO.
Én búcsuzom.
Én búcsuzom.
IZABELLA.
| Jó úr, Isten veled. |
| (Mind a ketten el.) |
