II. SZÍN.

Full text search

Tengerpart.
Viola, Hajós Kapitány s Matrózok jönnek.
VIOLA.
Mely föld ez itt, barátim?
KAPITÁNY.
Ez Illyria.
VIOLA.
És mit csináljak én Illyriában?
A testvérem Elyziumba’ van.
Mit gondoltok, talán még sem merült el?
KAPITÁNY.
Találomra menekvél meg te is.
VIOLA.
Szegény testvér! talán ő is, lehet.
KAPITÁNY.
Igen, kisasszony; és hogy ily talánnal
Vigasztalgassalak: hidd, hogy midőn
Hajótok széttört s e nehány szegény
Emberrel itt megmentetél üzött
Naszádunkon, láttam fivéredet,
A mint a vészben felkapaszkodott
(Remény s bátorság adván e fogást)
Egy fenuszó nagy árboczhoz, a hol,
Miként a delfin hátán Arion,
Addig maradt a hullámok szinén,
A meddig csak beláthatám.
VIOLA.
Ne, arany,
Hogy így beszélsz. Reményemet saját
Menekvésem táplálja, a mire
Kezességet beszéded nyujt, hogy ő is
Így járhatott. – Isméred e vidéket?
KAPITÁNY.
Ah, jól, kisasszony: itt szültek s neveltek,
E helytől alig pár órányira.
VIOLA.
Ki itt a kormányzó?
KAPITÁNY.
Egy herczeg, szívben és névben nemes.
VIOLA.
Hogy hivják?
KAPITÁNY.
Orsinónak.
VIOLA.
Orsino! hallottam nevét atyámtól:
Akkor még nőtelen volt.
KAPITÁNY.
Még most is az, vagy nem rég az vala:
Mert egy hónapja jöttem onnan el,
S ép akkor hirlelék (hiszen tudod, mit
A nagy tesz, a kicsiny arról cseveg),
Hogy szép Olivia szerelmeért küzd.
VIOLA.
Ki az?
KAPITÁNY.
Egy erényes hölgy, egy gróf gyermeke.
A gróf tavaly halt meg és őt fiának,
A hölgy fivérének gondján hagyá;
Nem rég ez is meghalt, s busongva érte,
A lány a férfiak körét s szemét
Kerülni esküvék.
VIOLA.
Oh! bár e hölgyet
Szolgálhatnám, s ne tudná a világ
Kilétemet, míg meg nem érlelém
Az alkalmat rá.
KAPITÁNY.
Az nem kis dolog:
Mert senki küldöttét el nem fogadja,
Nem még a herczegét se.
VIOLA.
Kedves modorral bírsz, látom, s habár
Az ily természet nem ritkán fedez
Ékes burokkal belförtelmeket:
Rólad mégis hiszem, oly lelkü vagy,
Minőt elárul szép küljellemed.
Kérlek (s dusan meg is fizetlek érte),
Titkold kilétemet, s segits, hogy oly
Alakot öltsek, mely czélomra ép
Alkalmas. Én e herczeghez szegődöm:
Te fogsz ajánlni, mint meddőt, neki.
Méltó leszek fáradságodra: mert
Tudok dalolni, értek a zenéhez:
Szolgálatára méltóvá tesz ez.
Készen lel a körülmény engemet,
Csak hallgatásod védje tervemet.
KAPITÁNY.
Légy hát meddője, s én némád leszek:
Vakítsanak meg, ha nyelvem fecseg.
VIOLA.
Köszönöm. Vezess oda.
(El mind.)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi