9. A TÖRTÉNETÍRÁS KEZDETEI
559. A TÖRTÉNETÍRÁS KEZDETEI
(KLANICZAY TIBOR)
(KLANICZAY TIBOR)
A legelső történeti feljegyzések Magyarországon az egyházi intézmények megszervezésével egyidőben keletkezhettek. Ezek azonban a kolostor, illetve a káptalan szempontjából fontos eseményeknek évszámokhoz kapcsolt, egészen rövid regisztrálására szorítkoztak. A középkori történetírásnak ezt a legkezdetlegesebb s irodalminak még nem tekinthető típusát évkönyveknek (annales) nevezik. Évkönyvszerű feljegyzéseket Pannonhalmán 998-tól kezdve vezettek (ezek másolata a Pray-k.-ben fenn is maradt), s következtetni tudunk a csanádi káptalannak még Szent István korában kezdődő évkönyveire is. A Pannonhalmi évkönyvekhez hasonló primitív feljegyzések azonban minden bizonnyal számos más kolostorban és káptalanban is készültek.
Igényesebb történeti művek írására az egyháznak és az államnak egyaránt, de legfőképp a dinasztiának volt szüksége. A fiatal feudális állam nem nélkülözhette létének történeti megokolását, az Árpád-ház uralmának és törvényességének az igazolását, az új államrend megszilárdulásának és a keresztény vallás elterjedésének a megörökítését. E célok érdekében, az egyes királyok megbízásából vagy legalábbis igazodva politikai törekvéseikhez, születtek meg az első összefüggő történeti feldolgozások, a krónikák vagy gesták. A középkori történeti irodalom e két műfaja nem határolható el pontosan egymástól, nevüket is következetlenül használták. A krónika azonban inkább egy-egy nép vagy ország egész múltját szigorú időrendben felölelő történeti művet jelöl, míg a gesta (res gesta = viselt dolgok) többnyire valamely nagyobb eseménysornak, egy időszaknak vagy kiemelkedő uralkodó tetteinek monografikus jellegű megörökítését szolgálja. Magyarországon, a 11. században, ez az utóbbi – francia eredetű – típus honosodott meg, a krónika elnevezés csak a 14. században vált általánossá. Mivel a gesta zártabb, kerekebb szerkezetet, színesebb – olykor egyenesen regényes – elbeszélést követelt, a korai magyar történetírás kedvezett a művészi-epikus ábrázolásnak, s nem zárkózott el a hősi énekek felhasználása elől.
