40. HAGYOMÁNYOS ÉNEKTÍPUSOK (STOLL BÉLA)
40. HAGYOMÁNYOS ÉNEKTÍPUSOK
(STOLL BÉLA)
(STOLL BÉLA)
Az 1650-es években a hagyományos énekköltés rendkívül megélénkült, szoros összefüggésben a török elleni harcok kiújulásával. Míg a század elején a vitézi, politikai, kesergő és szerelmi költészet még szoros egységet alkotott, egyaránt egy népszerű deákos-nemesi közízléshez alkalmazkodott, addig a barokk keretein belül – mint láttuk – a politikai mondanivalójú költészet elvált a többitől, feljebb emelkedett az irodalmiság fokán s a nemesi barokk részeként jelent meg. A vele párhuzamosan új virágzását élő népszerű énekszerzés nem foglalkozik politikai kérdésekkel, hiányzik belőle a nacionalista frazeológia és a nemesi osztályszemlélet; tematikáját tekintve elsősorban a török elleni harcokhoz, illetve a háborús pusztítások, valamint elemi csapások által a polgárokra, népre zúduló szerencsétlenségekhez kapcsolódik. S míg a nemesi barokk költészet termékei túlnyomó többségükben olvasmánynak készültek s csak igen ritkán adnak nótajelzést; addig a népszerű költés változatlanul az énekelt vers hagyományos útját követi. Érintkezési pontok a nemesi és népszerű költészet között természetesen vannak: különösen a históriás ének és a szerelmi ének műfajaiban. Bár ezek egyes termékeit nemesek szerezték, az ő enemű alkotásaik is belesimulnak a népszerű irodalmiság hagyományos formáiba.
