A verses udvari dráma
A verses udvari dráma
Gyöngyösi hatósugarába tartozik, ha ugyan nem magának Gyöngyösinek a szerzeménye, a Florentina, vagy Igaz barátságnak és szíves szeretetnek tüköre, a 17. századi barokk udvari dráma egyetlen ránk maradt emléke. Keletkezési körülményeinek homályos volta nem teszi lehetővé, hogy pontosabban beillesszük az udvari barokk költészet fejlődésrendjébe, de szinte bizonyosra vehető, hogy a század utolsó harmadában, valamelyik főúri udvarban, feltehetőleg egy esküvő alkalmára készült. A darab tárgyát a Ponciánus históriájának utolsó elbeszéléséből meríti, és a világirodalomban oly ismert baráti hűségről szól. A daliás Hermias megszerzi barátja, Philostenes számára Altades király leányának, Florentinának szerelmét. Nemcsak a szemérmes leányt beszéli rá a szerelem elfogadására, hanem barátja helyett kiáll párviadalra ennek vádlója, Severus ellen is, s le is győzi, megbízva Philostenest, hogy őt addig saját lakodalmán helyettesítse. A különleges téma alkalmat ad a szerzőnek egyrészt fordulatokban gazdag barokk színmű alkotására, másrészt a kétértelmű, frivol ötlet érzéki kiszínezésére. A darabot kísérő közjátékok még aláhúzzák ezt az erotikus jelleget, mert egy férjhez menni nem tudó leány sóvárgását festik – mintegy Florentina ellenpárjául! –, majd egy másik erősen népies, olykor trágár jelenetben a királylány szépségének dicséretét adják.
A Florentina híven tanúskodik kevéssé ismert korabeli drámairodalmunk több fontos sajátságáról. Hasonlóan a névtelen Comico-tragoediához, a Florentina 205is versben készült, jelezve, hogy a magyar reneszánsz drámával szemben a barokk dráma nálunk a verses formát részesítette előnyben. De míg a Comico-tragoedia még különböző, részben reneszánsz kori versformákat alkalmazott, a Florentinában már uralkodó a barokk epika versformája, a négyesrímű tizenkettős, éppúgy, mint az udvari irodalom körén kívül eső 17. századi drámáink többségénél is. Az egyes felvonások közé iktatott közjátékok, intermediumok is ismeretlenek voltak még a magyar reneszánsz drámában; az udvari komédiába feltehetőleg az iskoladrámákból származott át divatjuk.
