Versei
Versei
Rákóczi irodalmi munkásságának tisztázatlan kérdései közé tartozik verseinek a problémája. Egyetlen fennmaradt, hiteles verse egy nyolc soros francia nyelvű madrigál, melyet még idehaza írt Sieniawski Ádám feleségéhez, Lubomirska Ilona Erzsébet lengyel hercegnőhöz, akihez évekig (1701–1711) szenvedélyes szerelem és politikai érdek fűzte. A döcögő verslábak és hibás alexandrinusok nem vallanak gyakorlott költőre; a francia strófa kezdetleges formában fejezi ki a férfi vágyát és eltitkolt szerelmét.
Ez a költemény kétségtelenül bizonyítja, hogy Rákóczi megpróbálkozott a versírással is, igazolva a köztudatot, mely már a szabadságharc alatt is költőnek tartotta, s valószínűsítve a hagyományt, amely más verseket is 376neki tulajdonított. A legfontosabb ezek közül a fejedelem nevében szóló, ún. Rákóczi Ferenc buzgó éneke. A versíró szerint "szép Lengyelországban gondolta", de már itthon "vég-Kálló várában" vetette papírra 1703 júliusában. Az ének verses imádságnak is beillik, s rokonságot mutat Rákóczinak ezzel együtt fennmaradt tábori imájával (1703). Mindkettő a Mária-kultuszt hirdető, katolikus szemléletű, de protestáns irodalmi hagyományra épült. A buzgó ének arra mutat, hogy Rákóczi a maga Mária tiszteletét áthangolta a nagy nemzeti küzdelem hatása alatt. Az ő Máriája Habsburg-ellenes, amint éneke mondja: "Édes nemzetemnek ki vagy pátronája, Hívlak segítségül népem oltalmára." Emigrációjának idején, Erdélyben, az ő nevéhez fűzték a Győzhetetlen én kószálom… kezdetű költeményt is, a szép vallásos éneket Rákóczi Ferenc bús énekének nevezve. A költő Rákóczira vonatkozó hagyomány olyan erős volt, hogy a 19. század elején még a Rákóczi-nóta szerzőségét is neki tulajdonították.
