A nemesség költői tevékenysége, melyet a század első évtizedeiben merev, rendi osztályszellem, erős egyházi alárendeltség, sivár provincializmus és keresett verstechnika jellemzett, a század derekán kezdett magasabb színvonalra emelkedni, olyannyira, hogy a költészet néhány évtized alatt – abban az ütemben, ahogyan a nemesség mindinkább nemzeti vezető osztállyá formálódott – a magyar irodalom legszámottevőbb ágává fejlődött. A rokokóperiódus ebben a folyamatban a fontos előkészítő fázist jelentette, amikor az egyes költők más-más műveltségi gyökerei és tájékozódása következtében ez a nemesi költészet még meglehetősen heterogén, sőt nyelvileg is tarkábbá vált. A latin–magyar kétnyelvűség mellé ugyanis francia és német nyelvű versszerzés is járul, ami azonban – az egyoldalú latinos-jezsuita kötöttségek lazítása folytán – a magyar nyelvű poézis diadalát segítette elő, ennek művészi erősödését könnyítette meg. A sokféleségen belül is jól felismerhető a változás általános iránya: a korábban vallásos formák elvilágiasodása, hosszadalmas ál-epikus műfajok és alkalmi verstípusok helyett az apró műfajok előretörése, a konzervatív Gyöngyösi-hagyomány fellazulása s latin példaképek mellett modernebb német, francia, olasz minták követése.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.