49. SAJTÓVISZONYOK (DEZSÉNYI BÉLA)
49. SAJTÓVISZONYOK
(DEZSÉNYI BÉLA)
(DEZSÉNYI BÉLA)
A Napóleon bukását követő lassú politikai és társadalmi erjedés új feladatok elé állította a magyar időszaki sajtót, és a korábban elhallgattatott lapok, folyóiratok helyébe fokozatosan megteremtette a közvélemény új orgánumait. A sajtó fejlődését erősen gátolta a cenzúra, s ezért a haladó politikai erők egyik legfőbb célul tűzték ki a sajtószabadság kivívását vagy legalább a cenzúra hatalmának csökkentését.
A sajtót béklyóban tartó cenzúra ellen már az 1790-es években feliratokban tiltakoztak a megyék. Ez a mozgalom az 1820-as években erősödött meg újra. A közvetlen okot egy 1820-ban megjelent rendelet szolgáltatta, amely már a külföldi tudományos folyóiratokat is a tilalmas művek indexére tette. A tiltakozó megyék feliratukban már-már egészen korszerű hangot ütöttek meg, így Bars megye 1823-ban: "Vajjon hasznos-e a felnőttet is ama bölcsőbe szorítani, amelyben a csecsemő ringattatott?… A hírlapok a külföldre nézve, mindmegannyi barátságos levelek, melyek által a nemzetek egymással közlekednek, az eseményeket, előhaladásokat, sóvárgásaikat egymással tudatják… A belállapotok tekintetében pedig a hírlapok orgánumai a közvéleménynek, mely mint a tó, ha annak szabad kifolyás engedtetik, ezernyi erekben szétterjedve, termékenyít lefolyásában, míg ha elébe gátak vettetnek, felduzzadva ezeket szétrombolja s pusztítva ront mindent, mi folyamát akadályozza." A nemesi tiltakozások többsége azonban a cenzúrát nem korszerűtlensége miatt támadta, hanem csak azért, mert azt mint királyi jogot alkalmazták. Az 1830. évi országgyűlésen gróf Dessewffy József kifejtette nézeteit a sajtószabadságról, és véleményét 1831-ben Lipcsében nyomtatásban is megjelentette. A cenzúrát Dessewffy nem eltörölni akarta, hanem csak az udvar kezéből kivenni, királyi jogból nemesi-rendi joggá változtatni. A konzervatív nemesség túlnyomó része azonban még ezt is veszélyesnek tartotta, s jogos keserűséggel mondta Kölcsey 1832-ben: "Mi még sajtószabadságra meg nem értünk." Az a kísérlet, amely 1830-ban és 1832-ben a cenzúra hatáskörébe nem tartozó külön országgyűlési újság megteremtésére irányult, ezért maradt sikertelen, noha Kölcsey maga volt a mozgalom egyik vezetője.
