A verses regény műfaja
A verses regény műfaja
Arany László jól ismerte s kedvelte is Byron és Puskin műveit. Részint ebből következik, hogy művészi élményanyaga szerencsésen talált a maga műfajára. Különben nyilvánvaló: más műfaj alig is fogadhatta volna be rendkívül összetett élményvilágát.
A verses regény nem versbe szedett regény. Benne a két összetevő műfaji elem, a lírai s az epikai egyenrangú s elválaszthatatlan, egymást fokozó kölcsönhatásuk nélkülözhetetlen. Hübele Balázs történetének negyedik éneke (Balázs elbukása) például, bár a tiszta elbeszélés egyik mintaszerű példája, súlyát és hatását a kompozícióban a tárgy lírai felhangjaitól nyeri. A lírai elem különleges fontosságát a műben jól szemlélteti az is, hogy magát a mesét két, egymással összecsengő lírai részlet foglalja keretbe: az első a verses regény élén, inkább elégikus-érzelmi, a második, a mű végén, az érzelmiek mellett összegező gondolati elemeket is halmoz. E részletek lírai intonációval fogadják s lírai emlékekkel és hangoltsággal bocsátják el az olvasót.
Természetesen, a műnek nemcsak epikus részletei kapnak segítséget, súlyt és erőt a líraiaktól; ez a tétel fordítva is érvényes. Főképp olyan módon, hogy az epikus részek a lírai helyzetek valódiságának illúzióját teremtik meg, sőt: azok intenzitását növelik is.
A műfaj-választást illetően másik két mozzanat is figyelmet érdemel. Az első: a verses regény műfaja fejlett irodalmi tudatosságot, nagy műveltség- és mesterségbeli tájékozottságot tételez föl; továbbá: a művészet játékos-ironikus voltának felfedezését-elismerését. A második: a hagyomány kérdése. A magyar romantika s a népies klasszicizmus kiváltképp kedvelte s egyik vezér-műfajává emelte az elbeszélő költeményt. Az egyszálú mese, az egyenesvonalú cselekmény, a főhős alakjának mondhatni aránytalan felnagyítása, 461a mellékfigurák szerepének pedig jelzéssé zsugorodása, a költő folytonos lírai jelenléte, az erős lélektani realizmus mellett is a típusalkotás elsőbbsége jellemzi e műfajt, és jellemzi Arany László művét is. Arany László ebben a tekintetben is a reformkor, illetve a népies-nemzeti irányzat hagyományát, atyja ötvenes évek eleji, töredékben maradt kísérleteinek (Falu bolondja, Furkó Tamás stb.) kezdeményezéseit fejleszti tovább polgári irányba. Említettük: Tűnődésével folytatva atyja 1850–53 körül kibontakozó irányát, a gondolati igényű, a polgáriasan intellektuális líra felé tett nagy lépéseket; A délibábok hősével viszont az epika területén vállalkozott ugyanerre a polgárosító feladatra.
