62. A SZOCIALISTA KÖLTÉSZET ELSŐ KÉPVISELŐI (KOMLÓS ALADÁR)
62. A SZOCIALISTA KÖLTÉSZET ELSŐ KÉPVISELŐI
(KOMLÓS ALADÁR)
(KOMLÓS ALADÁR)
Politikai költészetünkben, mely 1867-ig főképp a nemzeti eszme ébren tartását, a "nemzetiség" védelmét szolgálta, utóbb már tükröződni kezdtek a társadalom belső harcai. Ez persze még nem volt szocialista költészet s még kevésbé a proletariátus költészete. A proletariátus ugyanis a maga elnyomottságában csak későn vív ki annyi szabadságot és szerez annyi műveltséget, hogy irodalmi színvonalon szólalhasson meg, szemben a polgársággal, mely már a félfeudalizmus viszonyai között megteremthette a maga irodalmát. Ez teszi érthetővé, hogy a magyar munkásság érzéseit – ha egy-egy versfaragó proletár, mint például Sárközy Szeráf kezdetleges kísérletezéseitől eltekintünk – az uralkodó osztályokból lehajló értelmiségiek kezdik kifejezni.
A fiatalok érdeklődését az 1871-es kommün ébreszti fel a szocializmus ügye iránt. Darmay Viktor A communeről, Ábrányi Emil Az "Internationale" kantátája című versei a párizsi forradalom hatása alatt keletkeztek. E költők, mind esztétikai ideáljaikban, mind politikai felfogásukban elszakadtak a "népnemzeti" iskola társadalmi bázisát alkotó nemességtől: erkölcsi érzékük a "szegények" mellé állítja őket, s homályos utópiákért lelkesülnek. Elképzelésükben azonban a szocializmus aligha más, mint a polgári forradalom céljainak beteljesülése; mihelyt a proletárforradalom fenyegető közelségbe jut, a nemesi származású ifjak utópista szocializmusa elsorvad. Mélyebb élményi és érzelmi alapja van a szocializmust és idealizmust egyszerre hirdető irányzatnak, Rudnyánszky és főképp Komjáthy verseinek. Egy harmadik irányzatnak, amelyet Szentessy Gyula képvisel, főképp a proletariátus sorsán érzett részvét a tartalma.
A magyar társadalom körülbelül 1880-tól mélyreható változáson megy át, melynek szembeszökő vonása az osztályharc fokozódása. 1878-ban Frankel Leó vezetésével megalakul a "nem választók" proletárpártja, majd 1880-ban a Magyarországi Általános Munkáspárt. Mivel azonban a német piac elzárkózása és az olcsó amerikai búza beözönlése következtében a mezőgazdaság helyzete ugyanakkor megromlik, előkelő körökből megindul a gazdasági és felekezeti reakció. 1879-ben gróf Károlyi Sándor vezetésével agrármozgalom 667indul, Apponyi Albert 1881-től agrárvámokat és birtokminimumot követel, s 1882-ben robbanásszerűen kitör az 1887-ig tartó viharos antiszemita mozgalom, melynek öntudatlan célja a tűrhetetlennek érzett kapitalizmus visszaszorítása, s amelyet főképp a katolikus klérus és a birtokaiból kicsöppenő dzsentri támogat. Így többrétű éles osztályharc indul meg: jobbról a nagybirtok és a klérus, balról a proletariátus mind nagyobb erővel fordul a kapitalizmus vagy legalább a városi nagytőke ellen – s a kor költészetében mindkét irány tükröződik: a dzsentri romantikus antikapitalizmusa és a proletariátus szocialista antikapitalizmusa egyaránt.
