11. AZ IRÁNYZAT JELLEGE (SŐTÉR ISTVÁN)
11. AZ IRÁNYZAT JELLEGE
(SŐTÉR ISTVÁN)
(SŐTÉR ISTVÁN)
A népies – a népies-nemzeti irányzat céljait, jellegét, fejlődési lehetőségeit az önkényuralmi korszak viszonyai szabják meg – elsősorban az a nemzeti mozgalom, mely a germanizálással, a "birodalmi" beolvasztással, az osztrák civilizációval kíván szembeszegülni. A népiesség arculatát továbbá lényegesen megszabja a nemzeti egység politikája is, mely a szociális kérdések gondját, felelősségét háttérbe szorítja az osztályok közt létesítendő egyetértés érdekében. Ez az időlegesen indokoltnak mondható politikai modus vivendi azonban véglegessé válik később: a társadalmi valóság ábrázolását éppúgy lehetetlenné teszi, mint a nemzeti polgárosodásnak azt a szolgálatát, melyet pedig a Világos utáni irodalom vállalni próbál még. Csak a századvégi irodalom egy része, s leginkább a Nyugat nemzedéke tud majd ebből a szűkösségből kitörni. A társadalmi problematikát kirekesztő magyar irodalom, mely az eszményítés esztétikájának diadalmaskodása után, az évtized végétől kezdve mindinkább hajlik az apologetikára, szükségképp válik provinciálissá. Hisz a világirodalom épp az égető társadalmi kérdéseket, a kor válságát és útkeresését kívánja megszólaltatni abban az időben, midőn a magyar irodalom a valóságnak csak eszményített, temperált vetületét meri nyújtani.
Mindez, a Világos utáni évek látószögéből, még távoli, s nem is szükségképp bekövetkezendő fejlemény. Egyelőre, az összeomlás és a növekvő demoralizálódás idején, a nemzeti törekvések ébrentartása a legfőbb, a legindokoltabb cél és hivatás. A nemzeti fennmaradás és a nemzeti polgárosodás egymás kölcsönös feltételeivé válnak: a nemzeti érzés ébrentartása nélkül lehetetlen tovább szolgálni a polgárosodás ügyét – a polgárosodás, a művelődés fejlesztése és fokozása nélkül lehetetlen biztosítani a nemzeti fennmaradást. Így kap új értelmet a népköltészet eszméje is; belőle most már általános, esztétikai elveket kell levonni, s ezek segítségével kell biztosítani az irodalom nemzeti jellegét, és pedig oly módon, hogy a világirodalom "jóra-való" példái legyenek útmutatóink, s hogy nemzeti mivoltunk megőrzésével, sőt éppen e nemzeti sajátságok jóvoltából egyenrangú társként kapcsolódhassunk a világirodalomba.
Nemzet és haladás ügyének ilyen egységét kívánja létrehozni Arany János költészete is.
