Kende Sándor (1918) (Munkaközösség)
Kende Sándor (1918)
(Munkaközösség)
(Munkaközösség)
Kende Sándor első regényét, a Három Lázárt még 1945 előtt jelentette meg. Következő kötete, az Egymásra ítélve (1946) a második világháború küszöbén Párizsba került két fiatal, Zoltán és Yvette szerelmének története. A szerelmi kapcsolat buktatóinak, ambivalens érzéseinek megrajzolása, a párizsi bohémtanyák és padlásszobák világának, hangulatának érzékeltetése – noha valószínűleg egyéni élmények emléke diktálta – nem sikerült maradéktalanul.
Az 1949-es Lilith fiai az író legkedvesebb regénye lett. Később novellákban (Ars poetica, Lilith segítségével) adta indoklását a bibliai fogantatású történet megírásának. Kende Sándor a megromlott, tönkrement házasság, a férfi és a nő lelki kötődésének és eltávolodásának titkait, mozgatórugóit kereste, s helyezte a regény tágabb, társadalmi kontextusába. Ahogyan önmaga vallotta: "regényeim legtöbbje a polgári életforma elleni berzenkedés". A Lilith fiai is, mely a század húszas éveiben és Budapest ostroma alatt játszódik, a kanonizált polgári házasság intézményét pellengérezi ki.
875Hosszú hallgatás után a hatvanas években vette fel újra a tollat s regények, kisregények sorát jelentette meg (Közel a mennybolt, 1960; Testvérek, 1962; Elárult élet, 1965; Felmentő ítélet, 1968; Szerelmetes barátaim, 1970).
Legizgatóbb témáit, problémáit a Furcsa lány (1973) című regényében összegezte; a regény nem egy részlete korábban novellában is megfogalmazódott (Furcsa lány, 1973; Hihetetlen történet, 1973; Katonalovak, 1972).
A harmincas évek Budapestjén induló cselekmény meglepően keveset árul el a korról; az író a Rádai család zárt világára, belső életére, lelki kapcsolataira koncentrál, figyelme középpontjában a kisebbik lány, Médi alakjával. A történet végigkíséri a családtagok életútját; a gyönyörű és sikeres színésznő házasságának felbomlását; fiatalabbik lánya, Médi nővé serdülését; házasságát és olaszországi életét. A regény végén Médi gyilkossággal próbál kitörni a körülmények által bekerített helyzetéből, tönkrement házasságából. Az író morális indulata és ítélete rokonszenves – ám művészi megvalósulását, hitelét erősen lerontja a cselekmény túlbonyolítottsága, a stílus fellengzőssége.
Novellái, elbeszélései, melyeket A Szajna lánya (1972) címmel adott ki, leggyakrabban kisszerű ötletek, témák felduzzasztásai (Tizennégy nap üdülés, Eltépett levél, Mi nem beszélünk).
