A dokumentumdráma

Full text search

A dokumentumdráma
A hatvanas évek elejétől az irodalom egyik fő funkciója a valóság megismertetése, a valóság tényeinek minél pontosabb és őszintébb feltárása. Nem új ez a tendencia az irodalomban: már az ötvenes években, 1953-tól is megjelent; a műfaj őse Karinthy Ferenc Ezer év című darabja volt. 1956 törése után ismét felelevenedik – nagyobb lehetőségekkel – ez a valóságfeltáró szándék. Nem elsősorban a drámában, hanem mindenekelőtt magának az irodalmi szociográfiának a térhódításában, mely korábban tiltott műfaj volt. A hatvanas évek nagy regénysikerei közül Sánta Ferenc: Húsz óra című regényének eredetileg Húsz órás riport volt a címe; s valóságos gazdasági, politikai események szolgáltatták az anyagot Galambos Lajos regényeihez is.
A műfaj hazai népszerűsödéséhez hozzájárult a dokumentumdráma elterjedése a világszínpadon: nálunk Peter Weiss és Hochhut révén ismerte meg a közönség. A dokumentumdráma sok szempontból a történelmi drámával rokon, amennyiben történelmi eseményt dolgoz fel. Míg a történelmi dráma nem ígéri az események pontos, valósághű rekonstruálását, hanem megelégszik a fontos mozzanatok (események, történelmi személyiségek stb.) történeti hűségével – addig a dokumentumdráma azt az illúziót akarja kelteni a nézőben, hogy a színpadon a megtörtént történelem elevenedik meg. Ennek érdekében gyakran használ eredeti dokumentumokat, s szerepeltet narrátort, aki mint cselekményen kívüli személy, a krónikás szerepét játssza: elmeséli, elmondja, kommentárokkal kíséri a megelevenedő történetet.
A műfaj egyik legsikeresebb alkotása Darvas József: A térképen nem található (1969) című darabja, melyet Végh Antalnak a Valóság című folyóiratban megjelent, Penészlek faluról szóló szociografikus írása ihletett. Darvas drámája nagy port vert fel – akárcsak Végh Antal riportjai; a tudati elmaradottság és szegénység, testi és szellemi elnyomorodottság riasztó képei ellen az érintettek – a falu lakói – 1359hevesen tiltakoztak. A darab ezt az elkeseredett, sértett reakciót vizsgálja: két újságírót kísér végig, akik a sértett faluban nyomoznak a cikk igazsága, a valóságos tények után.
A műfajban a hatvanas évek végén több dráma is született – egyik sem volt igazán sikeres.
A történelmi dokumentumdráma műfajában kísérletezett Gosztonyi János; Tiszta szívvel című darabja József Attila életét vitte színpadra. Sándor Iván a Tiszaeszlárban (Miskolc, 1967) a hírhedett per anyagát használta fel drámai nyersanyagként; Gerencsér Miklós a Tanácsköztársaság és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eseményeit próbálta tények, adatok segítségével rekonstruálni (134 nap, 1965; Parancs, 1967). Száraz György első darabjának, a Vezérkari főnöknek (1968) hőse Stromfeld Aurél; a feszült helyzetek, a jól pergő cselekmény, összetett jellemrajz egyik legsikerültebb történelmi drámájává avatja.
Sükösd Mihály első drámája, A kívülálló a Tanácsköztársaság után játszódik (1969). Nem annyira a külső események érdeklik az írót, mint a belső történés, a hős, a forradalommal azonosulni nem tudó Vancsura jellemfejlődése.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi