A POLGÁRI RADIKALIZMUSTÓL A SZOCIALISTA ESZMÉKIG
578A POLGÁRI RADIKALIZMUSTÓL A SZOCIALISTA ESZMÉKIG
A szocialista irodalomhoz többfelől vezetett út a magyar forradalmak idején, a proletárdiktatúra leverése után. Voltak írók, akik fiatalon ismerkedtek meg a szocializmus eszméivel, s a háborús megpróbáltatások között kötelezték el magukat a forradalomnak. Így lett kommunista íróvá Illés Béla, Lengyel József, Hidas Antal. Mások az avantgárd vonzásában indultak, Kassák Lajos tanítványaként. A polgári társadalom ellen lázadva kerültek mind közelebb a szocialista gondolathoz, a munkásmozgalom küzdelmeihez. Ezt az utat járta be Déry Tibor vagy Barta Sándor. Az avantgárd irányzatok és mozgalmak egymást váltó harcaiban edződtek lázadóból tudatos forradalmárrá. És voltak, akik a polgári radikalizmus eszmei örökségével indultak el pályájukon, s az ellenforradalmi korszak nyomasztó légkörében választották a szocializmus eszméit.
Sándor Kálmán és Goda Gábor abból a körből származik, amelynek tájékozódására még a Huszadik Század ideológiája hatott, s amely a fasizmus terjeszkedő hatalma, a háborús készülődés nyomán ismerte fel azt, hogy a szocialista mozgalomhoz kell csatlakoznia, szocialista íróként lehet harcot vállalnia. Elkötelezettségük a történelmi események és felismerések belső logikájából fakadt.
Sándor Kálmánt jellemezve Tabák András a következőket írja: "Marxista író volt, az osztálytudatos elkötelezett alkotóknak abból a fajtájából való, akik a valóságot a maga saját, minél tágasabb sokféleségében ábrázolják, akik a társadalmi ellentmondások és társadalmi oksági összefüggések feltárására törekednek, akik szüntelen az értelem felé törnek előre és az értelemhez apellálnak. S akik mindenhez hozzáteszik a maguk sajátos művészi ismertetőjegyeit… Sándor Kálmán realista írói módszerének… összetéveszthetetlen egyéni ismertetőjegye – ha úgy tetszik: sava-borsa – a világszemlélet és erkölcsi követelményként maga elé tűzött "kötelező tiszteletlenség" tudatos művészi érvényesítése…"
Szerepet vállaltak a szocialista mozgalomban és irodalomban, ám megőrizték polgári radikális múltjuk, indulásuk eszmei töredékeit is. Ezek az eszmék olykor csak színezték írói állásfoglalásukat, máskor viták, sőt elfogultságok kiindulásává váltak. Így a polgári radikalizmustól örökölt gondolatok okozták időnként a népi írókkal, a népi oldalról érkező kommunistákkal szemben táplált türelmetlenségüket. Többnyire az ő műveikben elevenedik meg a városi élet, és a pesti kispolgárság szocialista szellemű ábrázolását és kritikáját is náluk kell keresnünk.
