II. ADY ÚTJA AZ "ÚJ VERSEK" FELÉ (1900–1906)
II. ADY ÚTJA AZ "ÚJ VERSEK" FELÉ (1900–1906)
Ady számos önéletrajzában, elejtett megjegyzésekben, prózai vallomásokban fedte fel titkait, sőt még versei értelmezésére is vállalkozott. Önértékelései a legtöbb esetben egybeesnek az objektív igazsággal. Az Új versek megjelenése előtt néhány nappal a Budapesti Naplóba írja a következőket: "Majdnem kilenc évig aludtak e versek – a Budapesti Napló rázta fel őket. Majdnem kilenc évvel ezelőtt jött fel – Debrecenből az az irkaalakú könyv, mely – tetszett. A húszéves diák már szkeptikus volt, s érezte, hogy a versei rosszak. A rossz versekért megveregették a vállát, s emiatt hosszú évekig nem mert verset írni. "Merre induljon az ember, ha olyan jeleket kap, hogy máris lecsücsülhet a jámbor költők kollégiumában. – Aztán vert a vihar s eresz után kellett néznem. Nőtt a horizon, távolodott az Ég s én egyre szomorúbbnak láttam a magyar felhőket. És asszonyok is jöttek elébem. És egy asszony akarta, hogy ne legyek néma. És végtelen vágyak és szomorú szomjúságok epesztettek. Nyomorúságosnak éreztem itthon az életet s már régen nem is vagyok itthon" (1906). "De viszont valami dacos cinizmus görcsölte le itt az ujjaimat: azért nem érdemes írni, hogy az emberből Kiss József legyen." Legfontosabb életrajzában, a Nyugat Ady-száma élére küldöttben vallotta ezt váradi éveiről (1909).
Nagyvárad
Nagyváradi publicisztikája
"Még egyszer" (1903)
Lírai elemek nagyváradi publicisztikájában
A Léda-szerelem genezise
Az első párizsi út (1904)
Az 1905-ös orosz forradalom hatása Adyra
A Budapesti Napló szerkesztőségében
Ady publicisztikája (1905–1906)
Az "Új versek" születése (1906)
